„Esélyt kell adni a fiatal énekeseknek – ügynökségek nélkül is”
Bátor Tamás meghallgatásokról, külföldi
tapasztalatokról, a hazahozott tudásról
Bátor Tamás operaénekes,
művészeti tanácsadó
Nagyon fontosnak tartja, hogy a tapasztalatokat szerezzenek a világban, ezért arra biztatja az ifjú
énekeseket, menjenek el minél több meghallgatásra, versenyre. S e téren
igyekszik segíteni őket, hiszen a Müpában
rendszeresen szerveznek előénekléseket. Maga is jól ismeri a külföldi
kínálatot, hiszen temérdek énekverseny zsűrijébe kap meghívást,
naprakészen látja hát, milyen az új énekes generáció. Ráadásul Bátor Tamás a
saját példáján is megtapasztalta, mi mindent lehet nemzetközi műhelyekben
megtanulni, s annak milyen hasznát veszi az ember a karrierje során. A
basszistával különleges pályájáról, s az ifjabb nemzedék
lehetőségeiről beszélgettünk.
-Útra kell kelni…
-Most már jó ismét itthon lenni, de igen, azt gondolom,
hogy a fiatal tehetségeknek el kell indulniuk, ahogy a középkori mesteremberek
is útra keltek, s aztán hazahozták a tapasztalataikat. Én is annak idején
tudtam, éreztem, hogy mennem kell, hogy Itáliában kell megtanulnom a bel canto éneklés titkait. Előénekeltem egy olasz ügynök
segítségével 1987 januárjában Milánóban és szeptemberre már visszahívtak a
hivatalos milánói Scala Stúdió meghallgatására, azzal, hogy úgy készüljek,
lehet, hogy maradnom kell. A zsűriben a legnagyobb nevek foglaltak helyet,
s a hét tagú grémiumból hat igen szavazatot kaptam. Ettől kezdve két és
fél éven keresztül tanulhattam a Scala operastúdiójában, olasz ösztöndíjjal. S
ahogy aztán később elindult a pályám, Svájcban voltam szerződésben,
majd németországi színházakba kerültem, így az olasz mellett németül is
megtanultam. A világ számos országában vendégszerepeltem. Itáliában a bel canto éneklést, a még tökéletesebb kiejtést is
elsajátítottam, ahogy sokat számított az is, hogy a német színházakban
mindenütt anyanyelvi korrepetitorokkal dolgozhattam.
-Másokat is elindított hasonló utakon.
-Vannak néhányan, akik támaszkodtak rám a
karrierépítés során, így Pasztircsák Polinát, Láng
Dorottyát, Kristóf Rékát, vagy Sebestyén Miklóst is biztattam és adott esetben
haza is hívtam őket egy-egy fontosabb meghallgatásra vagy koncertre. A
téren is adtam tanácsot, hogy mikor mit érdemes énekelni, melyik ügynökséggel
érdemes dolgozni – már ha megkérdeztek. Hiszen nagyon fontos, hogy meddig marad
a művész a bel canto-daraboknál,
Mozart-műveknél, és mikor kezdi el a drámai feladatokat. De az országon
belül is segítettem a vidéki városokban szereplő énekesek meghívását
Budapestre. Olyan művészeket sorolhatok, mint Létay
Kiss Gabriella, Kriszta Kinga, Boncsér Gergely, Haja Zsolt, Horváth István és
még sokan mások.
Nagyon sok énekversenyre járok, temérdek meghívást
kapok zsűrikbe. A jövő évre például felkérést kaptam a pétervári Jelena Obrazcova Énekversenyre, remélem, el tudok majd utazni… A Simándy József Énekversenyen is részt veszek. 2005 óta
rendszeresen járok Spanyolországba, Itáliába, Oroszországba, számos európai
országba, legutóbb épp Észtországban zsűrizhettem. S abban, hogy a
fiatalokat e téren segítsük, szerencsére a Müpa is
partner, Káel Csaba vezérigazgató ugyancsak úgy véli,
támogatni kell az opera műfaját. Így kapunk termet a meghallgatásokra,
fizetjük a zongoristákat, tájékoztatjuk a meghallgatás lehetőségéről
a különböző oktatási intézmények hallgatóit.
A Nemzeti Filharmonikusok ugyancsak partnerek ebben
a projektben. Legutóbb például 12 magyar és külföldi énekes érkezett a „Vincero” Nemzetközi Énekverseny elő-meghallgatására. A
bírálóbizottság tagja volt többek között Temesi Mária, Kovács Brigitta
kolléganőm, Tóth Péter és Kiss B. Atilla,
valamint a szervezők részéről Angelo Taddeo.
Ezekre az alkalmakra, ha tehetjük, akkor más országok színházi vezetőit is
meghívjuk, a partnereink között vannak bécsi, müncheni, salzburgi színházi
szakemberek, a bécsi NOW igazgatója, Walter Kobera,
vagy Peter Valentovic, a Kassai Nemzeti Opera
Zeneigazgatója (aki rendszeresen dolgozott Edita Gruberova oldalán). Egy ilyen előéneklés után például
Mráz Nikolettet meghívták a The 13th Klaudia Taev Competition-ra (Észtországba) 2023 szeptemberére, ahol
korábban Zemlényi Eszter is díjat kapott és Dobák
Attila ugyancsak sikeresen szerepelt. Nem szabad itthon tartani az ifjú
tehetségeket, nagy előny, ha mehetnek bármerre a világba, s aztán a kint
szerzett tudással, tapasztalattal térhetnek vissza. E téren egyébként a korábbi
kapcsolatrendszeremet is használom, amelyet még a miskolci operafesztivál
igazgatójaként is építettem.
Esélyt kell adni a fiatal énekeseknek – ügynökségek
nélkül is. S ezért nemcsak értesítünk mindenkit egy-egy ilyen
lehetőségről, hanem a szűk körű meghallgatásokra meg is
hívjuk az arra érdemeseket. Szerencsére támaszkodhatok e téren Müpa-beli kollégám, Daróczi Katalin és Kovács Brigitta
kiváló munkájára. Brigittával korábban az Operaházban is dolgoztam, hiszen
Ő volt a művészeti titkár. És sok
fiatalt, akit egy-egy olyan előéneklésen ismertünk meg, a továbbiakban
foglalkoztatjuk is a Müpában, például matinéprodukciókban,
vagy olyan saját előadásainkban, mint a Holle anyó vagy a Wagner Napok
előadásai és a koncertek.
A Magyar Állami Operaház meghallgatásain ugyancsak
részt veszek. Nemcsak a fiatal művészek karrierépítése fontos, hanem az
is, hogy a közönségnevelésre szintén figyelmet fordítsunk. Annak idején, a
Zeneakadémián számos alkalommal hallottam Zelinka
Tamás műismertetéseit, máig emlékezetes számomra több előadása, a
lányaim is jártak ezekre a matinékra, s azt gondolom, mindez elengedhetetlen
ahhoz, hogy húsz éve múlva is legyen publikum a hangversenyeken. A gyermekeim
is akkor szerették meg ezt a műfajt, amikor ott voltak néha a próbáimon
vagy az előadásaimon. A művészet szeretetét továbbadták három
unokámnak, akik járnak színházba, operába, koncertre rendszeresen, az egyik
trombitál, a másik pedig balettozik.
Bátor Tamás és Anna Jurjevna Netrebko
Bátor Tamás és Placido Domingo
Bátor Tamás és Jonas Kaufmann
-Milyen tanácsokat ad a fiataloknak, akik eljönnek ezekre a
meghallgatásokra?
-Akit lehet, arra beszélem rá, hogyha lehetősége
adódik, akkor menjen külföldi operastúdióba. Az ott folyó, komplex munkának
nagy hasznát veszik később, nem is beszélve az anyanyelvi
korrepetitorokról, hiszen a tökéletes kiejtés is követelmény már mindenütt. Így
amikor olyan teátrumokban van meghallgatás, ahol operastúdió is működik,
akkor mindig ösztökélem őket. Mindez a technikai továbblépésben is segít.
Azt is nagyon pártfogolnám, hogy rendszeresen rendezzünk mesterkurzusokat nagy
előadókkal! Hiszen tudom, még olyan művészek és mesterek is szívesen
vállalnak ilyen felkéréseket, mint Dolora Zajick, Fiorenza Cedolins, Ramón Vargas, Juan
Diego Flórez, Ludovic Tézier,
Piotr Beczała vagy Dmitry, Vdovin. Szeretnék ők is felnevelni az utódaikat…
Sok teátrumból egyre fájóbban hiányzik ugyanis a bel canto,
azaz a szép éneklés, anélkül pedig nincs hosszú pálya. A fellegvárakat is
építeni kell. S arra törekszem, hogy a magyar énekversenyek zsűrijébe,
ahol magam is tag vagyok - ilyen például a Simándyról
elnevezett megmérettetés, vele annak idején még énekelhettem is - hívjunk
külföldi mestereket. A Marton Éva Nemzetközi Énekversenynek ugyancsak hírét
viszem mindenütt a világban. Remek hangok érkeznek a Föld különböző
pontjairól erre a versenyre.
-Említette a mostani problémák között azt is, hogy nem
használják megfelelően a hangot.
-Igen, ahogy az is gondot jelent, hogy nem szokják meg,
hogy ezt a pályát bizony idegekkel is kell bírni. Az orosz iskolában minden
növendéknek bent kell ülnie a többiek óráin is, hogy felkészítsék a fiatalokat
arra, hogy közönség előtt is jól kell, teljesítsenek. Amikor a Scala stúdiósa voltam és egy Britten-darabra (Noé bárkája)
készültünk, akadt nálam jobb hangú előadó, mégis engem választottak a
címszerepre, a muzikalitásom, az olasz kiejtésem és a színpadi jelenlétem
miatt. Mert bizony mindez kell a pályához… Ahogy a lelki háttér, a támogató
család is. A meghallgatásokra egyébként örömmel hívok külföldieket is, hogy a
fiatal kollégáim megtapasztalják, milyen technikai bázissal bírnak a
kortársaik… Ahogy azért is mindig harcolok, hogy a meghallgatás előtt is
legyen próbájuk az énekeseknek a zongoristákkal, és persze sosem árt egy
anyanyelvi korrepetitor. Ahogy az is nagyon fontos, hogy tervezze valaki a
pályáját, legyen tisztában azzal, milyen életszakaszban milyen repertoárt
szabad énekelni. Wagner esetében, például Mozart, C. M von Weber és aztán a
lírai Wagner-szerepek… Az olasz
operáknál a bel canto, aztán Verdi, majd a verismo Puccinivel…
Azért is jó, ha eljön egy meghallgatásra, mert rutint szerez a
zsűrivel való kommunikációban, abban, hogy miként lép a pódiumra, mert
bizony erre is figyel a bírálóbizottság.
-Taníthatná is mindezt…
-Meláth Andrea kolléganőm
annak idején megkeresett, mert tényleg jó a technikám a sok tapasztalat miatt,
de lekötnek a Müpás feladataim, ahol korábban
programigazgató voltam és most művészeti főtanácsadó vagyok. Legutóbb
például a Kurtág-operán dolgoztunk, s a darabhoz még covereket
is felkészítettünk, hogy semmi se akadályozza az előadás megtartását és
sikerét. Káel Csabával együtt fontosnak tartjuk Liszt
örökségét is. Amikor Weimarban éltem, hetente
benéztem a Liszt Múzeumba… Zseniális művész volt, igazi européer, akinek
nagyon sokat köszönhet a zeneélet és a magyarság. Példaadó az is, ahogy
tanított. De olyan feladataim is vannak, mint a koprodukció a BR müncheni
rádiózenekarral, hiszen rendszeresen rögzítünk koncertszerű operákat
Münchenben és a Müpában, s igyekszem itt is
tehetséges magyar fiatalokat felkérni a kisebb szerepekre. (I due Foscari, I Lombardi és most
jön majd a Falstaff.) Sokszor érkezik egyébként Berlinből, Drezdából és
más városokból is telefon, hogy megkérdezzék, miként vélekedek egy-egy
művészről. Az opera műfaj mellett szorgalmazom a daléneklést is,
mert fontos az énekesek számára technikailag, érzelmileg és zenei szempontból.
-Azonban kevés énekes épít olyan második karriert, mint Ön.
Mennyire működhetett együtt a színpadi szereplés és a fesztiváligazgatás?
-Sajnos nekem elég hamar választanom kellett… Hegyi Árpád
Jutocsa távozását követően, 2003-ban kérték, hogy vállaljam el a Miskolci
Operafesztivál vezetését, amit jól ismertem, hiszem a korábbi években
művészeti tanácsadóként kérték ki a véleményemet. Úgy vélték, hogy
segíteni tudom a fesztivált, s azzal győzködtek, hogy a programsorozat
akár teljesen el is sorvadhat, ha nincs megfelelő vezetés… Így igent
mondtam, bár közben énekesként is temérdek felkérésem volt, s akkoriban még Németországban
éltem. Nagyon sikeres volt a fesztivál a színessége, a fellépői miatt és
az én ötletem volt, hogy a Csajkovszkij és bel canto
után társítsuk Bartókhoz a verismót, a párizsi, a
bécsi zenéket és + Európát. Olyan ősbemutatónk is volt, mint Schönberg
Mózes és Áronja, s úgy vélem, hogy ez a programsorozat nagyon sokat hozzáadott
a hazai operaélethez. S én Miskolcra is szerveztem mesterkurzust, kiváló
mestereket hívtam, sok mai vezető énekes szerzett ezeken meghatározó
tapasztalatokat. Mindez azonban óriási felelősséget is jelentett, így nem
jutott elég időm, hogy az általam megszokott módon felkészüljek a
fellépésekre. Volt is olyan vezetőtársam, aki azt mondta, el kell döntenem, hogy mit csinálok… Pedig ma látok olyan karriert,
ahol ez a két irány együtt és jól működik, akkor azonban választottam és
az éneklést fejeztem be.
-Teljesen? Mert, ahogy az éneklésről beszél, az
nemcsak a technikai ismereteit igazolja, hanem azt is, hogy még ma is jól szól
a voce. Basszistaként pedig még jó néhány
esztendőn keresztül szólhatna…
-Polgár László sugallatát hallom gyakran felhangozni a
fejemben. Nagy sikerű dalestet adott 2009-ben a fesztiválon, a miskolci
zsinagógában, s a végén, amikor gratuláltam, akkor mondta nekem, hogy az egyik
szeme sír, a másik nevet. Kiválónak tartja ezt a programsorozatot, olyannyira,
hogy akár minden évben örömmel visszatérne, viszont azt nagyon sajnálja, hogy
nem énekelek, mert nekem énekelnem kell! Ígérjem meg
– tette hozzá –, hogy hatvanéves korom után fogok
még énekelni, mert egy basszistának még akkor is van hangja. S igaza van,
sokszor eszembe jut mostanában az egykori beszélgetésünk, főleg azért,
mert minden szöveg, de még a Wagner-zenedrámák olyan szerepei is, mint Gurnemanz, a fejemben vannak. Meglátjuk, hiszen gyakorolni
kell, de lehet, hogy azért még énekesként is találkozhat velem a közönség.
Réfi Zsuzsanna
Alfától Operáig 156. rész - Bátor Tamás (10:52)
J. S. Bach: Ein‘feste Burg ist inser Gott, BWV 80 (Reformáció-kantáta)
https://www.youtube.com/watch?v=xUbQgWE-55I (3:42)
Duett (Wie selig sind doch die)
Verebics Ibolya és Bátor Tamás (ének), a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vásáry Tamás.
J. Haydn: Stabat Mater
https://www.youtube.com/watch?v=k44XIpc5b7w
Bátor Tamás előadásában a “Pro peccatis
suae gentis” kezdetű
basszus ária a 26:35 perctől
kezdődik és a 28:44-ig tart.
Pro peccatis suae gentis
vidit Jesum in tormentis
et flagellis subditum.
Vidit suum dulcem Natum
moriendo desolatum,
dum emisit spiritum.
Látta Jézust, hogy fajtája
vétkéért mit vett magára
és korbáccsal verték.
S látta édes Fiát végül
haldokolni vigasz nélkül,
míg kiadta életét.
(Jacopone da Todi
verse, Babits Mihály fordítása-részlet)
W.A. Mozart: Requiem-Recordare
https://www.youtube.com/watch?v=xfkrT6DeTBQ (6:15)
Verebics Ibolya (szoprán), Németh Judit (alt), Mukk József (tenor), Bátor Tamás (basszus), a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vásáry Tamás
Verdi: La forza del destino - Ella... ferita!... (Anikó Rohonyi, József
Csák, Tamás Bátor) (5:56)
Giuseppe
Verdi: A végzet hatalma
Leonóra:
Rohonyi Anikó; Don Alvaro:
Csák József; Páter gvárdián: Bátor Tamás
Vezényel:
Pier Giorgio Morandi
(Erkel Színház, Budapest,1992. XI. 2.)
“Életem egyik legszebb élménye, Betreff szerepe Szokolay Sándor:
Margit a hazának szentelt áldozata c. operájában IV. Béla szerepét a
Kossuth-díjas zeneszerző nekem írta.” (B.T.)
Szokolay Sándor: Margit a hazának szentelt áldozat misztérium-opera két felvonásban Nemeskürthy Isván szövegére
https://www.youtube.com/watch?v=BjvQdDdr4Og
1. felvonás: 00:00:15
2. felvonás: 1:03:40
Ave Maria: 1:40:15
Szereplők: Margit: Zempléni Mária; Béla király: Bátor Tamás; Mária királyné; Sánta Jolán; István királyfi: Ambrus Ákos; Anna, Margit testvére: Péter Anikó; Csenge, Margit kolostortársa: Németh Judit; Péter pap: Mukk József; Olimpiádisz apácafőnöknő; Balatoni Éva; Esztergomi érsek: Gurbán János; Váci püspök: Fried Péter; Nyitrai püspök: Fülöp Attila; Legátus: Laczó András; Egyik apáca: Markovics Erika; Másik apáca: Kovács Annamária; Férfihang: Clementis Tamás
Közreműködik:
a Magyar Állami Operaház Énekkara (Karigazgató: Szalay Miklós),
a Magyar Állami Operaház Gyermekkara (karvezetők: Gubcsó Gyöngyvér és Szebellédi Valéria), és a Magyar Állami Operaház Zenekara
Munkatársak: Sárdi Mihály és Borbély László
Vezető korrepetítor: Déri András
Jelmez: Kemenes Fanni
Vezényel: Oberfrank Géza
Rendező: Koltay Gábor
Capriccio - Bátor Tamás - 2021.01.17. (52:51)