In memoriam Késmárki-Krisch György

Psalmus Humanus Napok konferencia. ELSŐ NAP: 6. Magyar reneszánsz táncok – Vakok Ált. Isk. tanulói (5:47)

Késmárki-Krisch György: Magyar reneszánsz táncok Előadták: a Vakok Általános Iskolájának felső tagozatos tanulói A koreográfiát készítette és betanította: Büki Rita Györgyi tanár Közreműködött: a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola Camerata Piccola Együttese, Budapest. Tanár: Vass Veronika

Kollégám, a Vakok Iskolája egykori tanára életének 87. évében 2024. január 31-én elhunyt. Évtizedeken át volt zenetanár, kórusvezető és rendszeresen koncerteken fellépő előadóművész, az általa alapított együttessel. A zene töltötte ki az életét, mert mindezek mellett komponált is. Önmagával szemben, talán, mint zeneszerző volt a legigényesebb. Sokszor beszéltünk arról, hogy egy szerzői estet rendezzünk. Biztosan a tökéletességre törekedett, mert ez az alkalom mindig halasztódott a következő, majd az azt követő évadra. Ez lehet a magyarázat arra is, hogy a készülő darabokból részleteket sem mutatott meg, bármennyire is kíváncsiak voltunk rá. Életének utolsó éveiben mozgásában erősen korlátozott volt. Korábban rendszeresen ellátogatott hangversenyekre és nyugdíjazása után is tanított. Néha telefonon beszélgettünk – most már tudom fontos lett volna, hogy ez gyakrabban történjen meg – és ilyenkor mindig terveiről beszélt. Hangszereit, színpadi kellékeit, fellépő-ruháit az irodámban tároltam és bár nem meglepő módon a pedagógus életpálya folytán nem sikerült meggazdagodnia és nyugdíja is szerény volt, nem akart megválni a sok értékes, különleges hangszertől. Bár a lakásból nem tudod kimozdulni, mégis reménykedett abban, hogy pódiumra állhat az együttesével még egy alkalommal. Most könnyű dolgom lenne, ha szakmai pályafutását megírta volna sok pontos adattal, élményekkel, érdekes anekdotákkal. Kértem és szerintem többen kérték, de őt a folytatás érdekelte és nem tekinted semmit befejezettnek. Beszélgetéseinkben a remény és kedély keveredett.

Alapos és céltudatos volt Gyuri, ezért a konfliktusokat sem kerülte, különösen, ha művészeti ügyekről volt szó. Elégedetlen volt az egykori rendezői iroda, az ORI és az Országos Filharmónia nyújtotta lehetőségekkel, abban az időben amikor együttesével a Musica Antiqua Hungarica együttessel a legaktívabb lehetett. Azt a különleges produkciót, amit nyújtottak, ami egyben nagyon fontos ismeretterjesztés is volt jobban kellett volna támogatni. Lehetett volna büszkélkedni külföldön is ezzel a magyar együttesen. Sokunk számára ismertek az akkori kultúrpolitika viszonyai. Felesleges is ezzel kapcsolatban kérdéseket feltenni, vagy megállapításokat tenni így bőven az ezredforduló után.

Sajnos a közelmúltban is volt olyan esemény, ami mélységesen elszomorította. Történt ugyanis, hogy a Magyar Rádió mindent túlzás nélkül áldozatul esett olyan vezetők barbárságának, akiket azért bíztak meg a vezetésével, hogy sok mindent megszűntessenek, sokakat elküldjenek. Ebben legtragikusabb a 2007-es év volt. Nem tudom visszaidézni, hogy ehhez képest mikor hívott fel Gyuri azzal a hírrel, hogy a velük készült Z felvételeket megsemmisítették! Elvben a felvételek ezen kategóriája az örökre megőrzendő értékeket tartalmazta. Gyakran hallhattuk muzsikálásukat adásban, mikor a szerkesztők korhű zenét használtak irodalmi és történelmi tartalmakhoz. Gyuri együttese ugyanis középkori, reneszánsz, kora-barokk zenét játszott, bár az utóbbit egy Bach zenekar elnevezésű formációban igyekezett színpadra vinni karmesteri minőségében. Magyarországon egyik úttörője volt a korhű hangszereken történő historikus előadásoknak.

Zenetanári működése, és a régizene iránti vonzódása, annak tárgyában megszerzett mély tudása és előadói tapasztalata összefüggött egymással. A 1967-ben alapította a Musica Antiqua Hungarica együttest. Sajnos arról nincs pontos adatom, mikor kezdett a vakok iskolájában tanítani, de az tény, hogy 1976-ban megalakult a Landini együttes az iskola volt tanulóiból, akik ugyanezen az úton indultak el. Fellépéseik egykor igen gyakoriak voltak hazai és külföldi helyszíneken is, és repertoárjuk egyre bővült. Sajnos az együttes megszűnt, minekutána két alapító tagjuk is elhunyt már. De mivel az együttes létrejötte letagadhatatlanul Késmárki György pedagógiájának hatása volt, álljon itt a tagok névsora: Kovács Pál, Kovács Pálné Hegyi Jolán, Plank László, Gál András, Géczy Sándor, Ferenczi István, Remes András és Stolmár Barbara. Nem lebecsülendő, hogy igyekeztek más felnőtt látássérülteket is befogadni az együttesbe. Az MVGyOSz a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége idővel csökkentette, majd megszüntette az együttes támogatását, amit elsősorban utazási költségekre használtak fel, hogy eljussanak fellépéseik helyszínére. Még később, érthetetlen módon a szövetség székházában megvonták a próbaterem használat lehetőségét és a hangszereiket sem tűrték meg, így el kellett azokat hozni. Ez azért érthetetlen, mert a szövetség székházában volt megfelelő hely és ez semmi anyagi terhet nem jelentett.

A Szövetségtől nem volt idegen a művészeti élet. 1928-ban alakult a Homérosz kórus, melynek Késmárki György is karnagya volt több évig, jeles elődöktől átvéve a feladatot. Később 2006-ban létrehozta a Lux Musicae vegyeskart és hangszeregyüttest a Vakok Iskolája akkori és volt növendékeiből. Ez az együttes bizonyság arra, hogy Gyuri soha nem adta fel az elveit. Azt vallotta, hogy nem elég a zenét tanítani, hanem a növendékeknek lehetőséget kell adni, hogy tudásukat közönség előtt megmutathassák, továbbá és talán ez fontosabb is rendszeresen együtt muzsikájának, együtt énekeljenek. Tudta azt, amit minden zenepedagógus tudd, hogy a zenének közösség teremtő ereje van, megtartó ereje van, és egyben örömforrás a közösségben.

Több generációt tanított és ismertetett meg a kórus énekléssel. A tanulókat rendszeresen vitte kórusversenyekre. A szaktanterem melyben tanított az egyik legkellemesebb, sajátos hangulatú terem volt a házban. A teljes falfelületet ezeken a versenyeken átvett oklevelek borították bekeretezve. Oly sok volt, hogy még egy újabbat nehéz lett volna elhelyezni. Tudom azt is, hogy nagyon széles tudást igyekezett átadni a zeneirodalomra vonatkozóan. Óráin rendszeresen előkerült a lemezjátszó, részleteket mutatott zeneművekből és magyarázott.

Örömmel fogadta amikor az iskola díszterme Nádor terem néven hangversenyteremként kezdett működni 1995-ben. A koncert terem működését nyilvánosan Kistétényi Melinda Bach hangversenyével nyitottuk meg. Baross Gábornak, akit szintén nem kell bemutatnunk köszönhetően már nemcsak a zongorát, de csembalót is megszólaltathatott. Ebben a teremben a közös munkánk eredményeként Gyurinak is voltak koncertjei. Ha kellett szakmai segítséget adott, ha kellett pakolta az állványokat, tolta a hangszereket, szóval segített. Legendás alkalom volt az is, mikor ’97-ben az épület homlokzatának díszvilágítását avattuk fel, hogy a hangversenyek közönsége ne egy sötét tömbbe érkezzen, hanem egy szép kivilágított szecessziós épületben. Az átadás alkalmával Gyuri és a zenekara adott ünnepi koncertet. Sokszor mindenféle különleges ünnepi alkalom nélkül, amikor egy újabb műsort állított össze, azt rendszerint a Nádor teremben mutatta be, mielőtt kisebb nagyobb turnéra indult az előadás az országban, majd a felkérések, lehetőségek gyérülésével maradt a Nádor terem.

Mindent egybevetve tanárként hosszú időn át végezte a napi feladatokat. A gyerekek kedvelték és egymás között Bicska bá’-nak nevezték a következetes, de nem túl szigorú Gyuri bácsit. Színpadi emberként és muzsikusként pedig több, mint ötven évvel ezelőtt az elsők között vitt a közönség elé addig számukra ismeretlen zenét, szóval ott is tanított.

Nyugodj békében!

Göllesz Zoltán