A Quatuor Arod új felvételéről

 

(ERATO CD + DVD 5054197752308)

TELJES LEJÁTSZÁSI LISTA MEGTEKINTÉSE (13 video)

 

Megalakulásuk tízéves jubileumára jelent meg a francia vonósnégyes negyedik albuma, amelyen Debussy és Ravel – immár ikonikusnak számító – vonósnégyes között egy kortárs-kompozíció szerepel, a kvartett felkérésére készült Al Asr’, Benjamin Attahir (*1989) öt tételes műve. A felvétel iránti megkülönböztetett érdeklődéshez a borító hátoldalán kiemelten közölt információ nagymértékben hozzájárul: BONUS DVD-t is tartalmaz, ráadásul nem is akármit! Bruno Monsaingeon produkcióját, „LE QUATUOR AROD – MÉNAGE Ŕ QUATRE” címmel. Ennél hatásosabb ajánlás aligha képzelhető el: a francia rendező (aki egyébként maga is hegedűs!) számos filmjével népszerűsítette kora kiváló muzsikusait (elsősorban előadóművészeket), ráadásul íróként is hasonló célokat valósított meg. Neve a magyar zenekedvelők körében általánosan ismertnek tekinthető, hiszen filmjei között magyar vonatkozásúak is vannak, így a kettős-portré Kocsis Zoltánról és Ránki Györgyről (1980-ból), vagy a német televízióban sugárzott dokumentumfilm Kurtág Györgyről. Ráadásul értékes-hasznos olvasmányok szerzőjeként is számon tarthatjuk (elsősorban a Holnap Kiadó műsorpolitikájának köszönhetően – a zenekedvelő örömmel forgatja Menuhint, Goudot és Szvjatoszlav Richtert „emberközelbe” hozó munkáit). Sokan pedig Szokolov koncertfilmjéért hálásak neki (Live in Paris). Figyelemreméltó, hogy a korát meghazudtolóan aktív, az értékek iránt különös érzékkel rendelkező (1943-ban született) rendező érdeklődése mindmáig „naprakész”, a tehetségek fiatal generációira is kiterjed. A hazai hangversenylátogatók körében rendkívüli népszerűségnek örvendő Piotr Anderszewskiről több filmet forgatott – és munkásságának korai vonulatát folytatva, a közelmúltban felfedezte magának az Arod vonósnégyest is.

 

Aki kihagyta a Müpa Rising Stars koncertsorozatában a hangversenytermi megismerkedést, s a vonósnégyes korábbi felvételeit sem ismeri, kitűnő lehetőséget kap mulasztásai (élményszerű) pótlására. A film ráadásul Budapesten kezdődik, könnyen felismerhetjük a BMC könyvtártermét, ahol éppen Bartók 3. vonósnégyesét gyakorolják. Mondhatni, játsszák, erre utal a kidolgozottság, de mégis próbáról van szó, hiszen nem közönség előtti szereplést örökít meg a kamera. Megismerjük a négy játékost, a primárius Jordan Victoriát, és együttes-alapító hegedűs társát, Alexandre Vu-t, valamint a később csatlakozott brácsás Tanguy Parisot-t és a gordonkás Jeremy Garbargot, zenei múltjuk néhány mozzanatának felvillantásával, érdeklődési körük speciális területeivel, és képet kapunk közös életükről, amely harmonikus baráti kapcsolatnak tűnik. Ennek bizonysága, hogy utazásaik alkalmával sem kerülik egymás társaságát, sőt! Érdekes, ahogyan ki-ki személyesen közelíti meg a kvartettjáték számára fontos szempontjait, és nemcsak imponáló, de a szakmabelieknek rendkívül tanulságos, ahogyan bepillantást engednek műhelymunkájukba. Francia szöveg, angol feliratozás lehetőségével – mégsem elérhetetlenek a tanulságok a muzsikusok számára. Mint ha a huszonéves muzsikusok közös mesterkurzust tartanának! A változó helyszínek sorában még egyszer jelentős szerepet kap a budapesti helyszín, amikor bepillantást kapunk Kurtág György rendkívüli foglalkozásába (neki voltaképp valamennyi gesztusa rendkívülinek számít). Öröm hallani, ahogyan a zene nemzetközi nyelvén a nyelvi határokat és generációs különbségeket problémátlanul áthidalva, a legnagyobb egyetértésben játsszák a Szerző „keze alá” kompozícióját (Tizenkét mikrolúdium).

 

A film élményéhez hozzájárul, hogy a szerkezete korántsem lineáris; észrevétlenül aktivizálja a néző-hallgató több érzékszervét. Nézzük a szavakkal megnyilatkozó szereplőket, közben háttérzeneként folytatódik játékuk – ami máskor zavaró lehetne, figyelemelterelő, ezúttal élményfokozásnak hat. Többletnek érezzük, hogy nem marad abba a zene. A komplex élmény annak valóságtartalmáról győz meg, amit a kísérőfüzetben az együttes vall magáról, és magunkévá tesszük azt a lelkesedést, amely filmkészítésre inspirálta Monsaingeont.

 

Koncentrált zenehallgatásra pedig a CD ad lehetőséget. A szándékok ismeretében voltaképp „megértjük” az interpretáció olyan sajátosságait is, amelyek önmagukban talán kevésbé lennének meggyőzőek. Az intenzitás-vágy a felvétel némiképp szűkebb dinamikai sávját eredményezi – de az is lehet, hogy műszer más arányokat mutatna ki… Feltűnő, hogy az átgondoltság következtében inkább a hasonlóság-, mint a különbözőség-mozzanatok kerülnek előtérbe a három kompozíció között. A film változatos táj-élményei után a hallgató nehezen szab határt vizuális fantáziájának, és éppen ezért korántsem a zenei terminológiák területén, hanem élmény-közegbe ágyazva engedi át magát a gyönyörködésnek. E teljesítménnyel minden bizonnyal Legolas is olyan elégedett lenne, mint azonos nevű (az együttes számára névadó) lova teljesítményével.

 

Fittler Katalin