MAROSSY ÉVA[1]
ZENÉVEL NEVELNI
A
személyes fejlődést segítő beszélgetés -fejlesztő interjú-
szerepe és jelentősége a zenepedagógiai gyakorlatban
„Senkit sem taníthatunk
zenére anélkül, hogy egész jellemét ne alakítanánk.”
Teöke Marianne
[1]
Pedagógiai gyakorlatunk feladatkörei,
értékrendje
„A
jövő biztosítéka, ha okos, értelmes, lelkileg is érett emberek kerülnek ki
az iskolapadból. A pedagógusok adják át a szaktárgyi tudást, és azt a tudást,
amely segít minket jó emberré válni és annak is maradni. Segít tájékozódni, és
értelmezni mindazt, amit lát, hall, és amivel találkozik.” -mondta Miskolc
város polgármestere pedagógusnapi köszöntőjében. [2] Ez a három mondat
tökéletesen összefoglalja a pedagógus hivatás feladatait, és a közoktatás
jelenlegi problémáit is. Pedagógiai feladatunk primer feladata a nevelt
oktatása, világra való ismeretinek megfelelő kialakítása. [3] Fontos
szerepe van annak, hogy a külvilágra való ismereteket a szaktárgyi tudás
szintjén sajátítsa el a gyerek, kevésbé fontos a személyiség belső
világának megismertetése. Kifelé irányuló beállítódás jellemzi az oktatási
funkciókat, hiányzik az intraverzív beállítódás. Az iskola az értelmi intelligencia tíz
faktorából kettőt osztályoz, a lexikális memóriát és a matematikai,
logikai készségeket. [4] A vizsgálatok szerint az iskolai eredmények nem
egyeznek meg az életben való beválással, mert az életben való boldogulás és
eredményesség másfajta készségeket követel, mint az iskola. Az iskolában tanult
anyag tizennyolc százalékban befolyásolja az életben való beválást. Az, hogy az
egyén a tanulmányai után is helytálljon az életben, más tényezőkön is
múlik: az érzelmi intelligencián és a szociális készségeken. [5] Az oktatás
elsődleges és elengedhetetlen feladata a szaktárgyi tudás elsajátítása, de
az is fontos, hogy ebben a megváltozott terhelésű világban ne csak a
terhelés legyen, hanem a szociális készségek tanulása is.
Érzelmi biztonság. Vekerdy
Tamás a szüleivel
Minősítési rendszerek az oktatásban
Az
oktatás minősítési rendszerei a lexikális tudásra helyezik a hangsúlyt.
Mind a tanuló teljesítménye, mind a nevelői munka minősítésénél ezt
az egy faktort veszi figyelembe a jelenlegi oktatási rendszer. A szaktárgyi
tudás mennyiségileg és minőségileg is számszerűen mérhető. Az
osztályzatokkal és a tesztek eredményeivel azonnal és jól lehet mérni, hogy az
ismereteket mennyire sajátította el a tanuló a szaktárgyi tudás szintjén. A
tanulmányi versenyek eredményei, a továbbtanulás statisztikái alapján számszerűen
lehet mérni az intézményben az oktatás színvonalát. Ennek az egyetlenegy
tényezőnek az alapján minősítik és rangsorolják az oktatási
intézményeket, a pedagógusok munkáját és a diákok teljesítményét. A
nevelői munka eredménye és több faktora, amit másodlagos feladatnak
megemlítenek, nem azonnal, hanem több év múlva, és nem számokkal mérhető.
Az is egy statisztikai adat, hogy az UNICEF nemzetközi felmérése szerint [6]
hét gyerekből egynek (14%) mentális problémái vannak. Ez arra utal, hogy
az oktatás szervezeti struktúráin kell változtatni, a primer prevencióval és a
nevelési feladatokkal többet kell foglalkozni. A társadalmi és szociológiai
kutatások statisztikáit összeállítani, kivitelezni, kiértékelni, és a további
programot kidolgozni sokkal több és összetettebb munkát igényel, mint a
szaktárgyi tudás mérése. A művészeti iskolákban is a vizsgamunkák, a
versenyek eredményei alapján lehet mérni, hogy a növendék mennyit sajátított el
a művelődési anyagból. Nem attól művelt valaki, hogy sok
művelődési anyagot ismer, hanem a művelődéshez való
hozzáállásától. Attól, ahogyan a művelődéshez, tanuláshoz viszonyul.
Módszertan és személyiség
Az
oktatási intézmények elsődleges feladata a szaktárgyi tudás átadása.
Másodlagos szerepe van a nevelési feladatoknak. Fontos azonban tudni, hogy
akármilyen módszerrel tanítja meg a pedagógus a szaktárgyat, azzal mindenképpen
formálja a tanuló személyiségét is. A gyermek képességeinek, tempójának
megfelelő tananyag megválasztása hozzájárul az önkép, az önismeret és a
motiváció alakulásához. Az értékelés külső szabályzó szerepet tölt be a
személyiség fejlődésében. A számszerű értékelés, az osztályozás, a pedagógusok
a verbális és non-verbális jelzései mind formálják a
tanuló személyiségét. [7]
A
gyerekek ‑ nem csak az elsős gyerekek ‑ általában a
teljesítményükre adott minősítést a saját személyiségükre is
vonatkoztatják. A külső jelzéseket a gyerek beépíti a fejlődésben
lévő személyiségébe, értékrendjébe. Akkor tudom a növendékemet jól
tanítani, ha azt is ismerem, hogy ő hogyan értelmezi a tanultakat, hogyan
látja önmagát. Ha azért gyakorol, mert én azt mondtam, az is egy motiváció.
Viszont egészen más minőségű az a tudás, amit azért tanul, mert
fontosnak tartja a tantárgy elsajátítását. Együtt megismerjük, hogy ő
milyen stratégiával tud a leginkább gazdaságosan tanulni, gyakorolni. A mostani
pedagógiai szemlélet szerint a képességeket úgy fejlesztjük, hogy sokat
gyakoroljuk őket. Ez nagy részben így is van, a sok gyakorlás fejleszti a
készségeket, képességeket, viszont nagy jelentősége van a tanuló saját
tanulásáról, gondolkodásáról, tanulási stratégiáról való tudásnak. Ezáltal a
tanuló hozza létre a saját tudását, miközben megismeri és kialakítja a saját
tanulási módszereit. [8] Ebben segítenek az önismereti és szociális készségek
kialakításához szükséges kommunikációs és személyiségfejlesztő módszerek.
A fejlesztő interjú
Egy
interjún a kérdésekre adott válaszok a külvilágnak szólnak. Az interjú alanya
önmagáról, vagy egy témáról nyilatkozik másoknak. A fejlesztő interjú
azonban egy olyan sajátos kommunikáció, a tanár és diák között, amelyben a
gyermek önmagáról tanul meg valamit. Minden olyan nevelési helyzetben
alkalmazható, amelyben lehetőség van a pedagógus és diák négyszemközti
beszélgetésére. Feladata, hogy a gyermek önismeretének fejlődését,
önfeltáró képességeinek kibontakozását segítése. Fejleszti az igények, és a problémák
kifejezésének tudatosságát azzal kapcsolatban, hogy ők mit szeretnének
tenni, és milyenek szeretnének lenni. Megismerjék önmagukat, erősségeiket,
gyengeségeiket, a saját motivációikat, kapcsolati és szociális készségeiket. A
kommunikáció során feltett kérdések nincsenek megírva előre, a
beszélgetési helyzetben születő spontán kérdések a gyerek önmaga számára
való információkra vonatkozik. A pedagógusnak fontos szerepe van abban, hogy
bátorítja és segíti a gyereket személyes motívumainak feltárásában és
megértésében. Nem terápia, és nem diagnosztizál. A tanár abban segíti a
növendékeit, hogy felfedezzék saját személyes erőforrásaikat, reális
önismeretet tanuljanak. Nem minősít, hanem bátorítja a gyereket abban,
hogy elmondja, mik a céljai, miben jó, miben motivált. Lehetőséget ad,
hogy kibontakoztassák véleményüket az egyes alternatívákról. Empátiával és
megértéssel hallgatja meg a tanulót. Empátiával és megértéssel hallgatja meg a
tanulót, ami önmagában is segítő tényezője, mozgatórugója a
fejlődésnek. A humanisztikus pszichológia szemléletének megfelelően
mindig a pozitívumok, az erősségek, az értékek fölfedezésére helyezi a
hangsúlyt, és nem a gyengeségek korrigálására. A fejlődés korlátait sem
szabad figyelmen kívül hagyni, de a pozitívumok megerősítése által a
kevésbé fejlett készségek is javulnak. A fejlesztő interjú segíti és
bátorítja a tanulót abban, hogy önállóan tudjon felelős döntéseket hozni.
Ezeknek a készségeknek főleg a pályaválasztásban van fontos szerepe.
Személyiségfejlesztés a zenepedagógiában
A
zenepedagógiában kiemelt szerepe van a kommunikációnak, amely abban segíti a
pedagógust, hogy megismerje növendékét, és megtalálja a neki megfelelő
tananyagot és módszert. Döntő az óra hangulata, a gyerekkel való kapcsolat
kialakítása. Nem csak az a fontos, hogy a tanár megismerje a növendék
egyéniségét, hanem az is, hogy a tanítvány is megismerje önmagát, a saját
tanulási módszereit, és mielőbb önálló legyen. Ehhez szükséges, hogy a
hangszertanulás elejétől engedjük, hogy felfedezze a hangszert, a mozgást,
a tempót, kipróbálja a játékformákat. A zenepedagógiában, az egyéni oktatásban
nagyon jó lehetőség van a személyes fejlődést segítő
beszélgetésre. A növendékeimmel való beszélgetések az óra integrált részét
képezik. A szituációtól függ, hogy mikor van személyes fejlődést
segítő beszélgetés, amelyben reflektálnak tapasztalataikra, érzelmeikre,
jobban megismerik erősségeiket, gyengeségeiket, értékeiket, megértik
önmagukat, motivációikat. Ezáltal a
növendék megismeri önmagát, és azt, hogy az ő életében milyen szerepe van
a zenének. A pályaválasztáskor nem csak az a fontos, hogy a tanár felismerje
növendéke alkalmasságát, hanem az is, hogy a növendék is felismerje, hogy ez
neki való. Motiváltabb a növendék, ha ő ismeri fel, hogy neki fontos a
hangszertanulás.
Hasznos
felismerések születnek a fejlesztő beszélgetéseken, ahol a kérdéseket nem
nekem, hanem saját maguknak válaszolják meg. A cél, hogy bízzanak magukban, és
vállalják a döntéseikért a felelősséget. Az eredmény: nagyon önálló és
talpraesett gyerekek. Sokszor meglepnek azzal, hogy önállóan választanak
darabot, és azt is megtanulják, amit nem adtam fel. Általában nem kell
noszogatni őket, hogy gyakoroljanak. A pályaválasztás évében már eldöntik,
hol szeretnének tovább tanulni. Ha a zenei pályán tanulnának tovább, akkor
szólnak, hogy készítsem fel őket. A fejlődés tempója nem egyenletes,
viszont mélyebb és adaptívabb az a tudás, mintha szigorúan követné a tantervet.
Az
oktatás minősége és a társadalom sikeressége közötti összefüggés
közismert. Kiemelt a művészetoktatás szerepe, ahol a kognitív készségek
fejlesztése mellett az érzelmi intelligencia és a szociális készségek
fejlesztésére is több lehetőség van. A nevelés célja, a társadalom és az
egyén személyes érdeke is a lélektani és szociális érettség.
Felhasznált irodalom:
[1] Teöke Marianne: A zongoratanításról, Nemzeti Tankönyvkiadó,
Budapest, (1994) ISBN: 9631854779
[2] https://www.boon.hu/helyi-kozelet/2023/06/kituntettek-a-pedagogusokat-miskolcon
(megnyitás:2023.06.20.)
[3] Bagdy Emőke - Telkes József: Személyiségfejlesztő
módszerek az iskolában, Tankönyvkiadó, Budapest, (1990) ISBN 963 08 2626 0
[4] Vekerdy Tamás: Iskolák?!?! Gyerekek, szülők és
tanárok, Central Kiadó, Budapest, (2020) ISBN
978-963- 341-092-9
[5] Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság, Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról Kulcslyuk
Kiadó, Budapest, (2011)
ISBN 978-963-82026-9-6
[6] https://unicef.hu/gyermekek-vilagnapja-2021 (megnyitva: 2023.08.07.)
[7] Hunyady Györgyné- M. Nádasi Mária: Osztályozás? Szöveges
értékelés? Dinasztia Tankönyvkiadó (2003) ISBN: 9636573808
[8] https://eduline.hu/kozoktatas/20230617_Nahalka_Istvan_interju_statusztorveny_alapmuveltseg_tanterv_pedagógia(megnyitva:
2023.06.20.)