A Biblia margójára

Kamp Salamon tanítványságról,

a látható és láthatatlan világról,

valamint az isteni harmóniáról

Kamp Salamon

(papageno.hu)

Megszólaltatni Johann Sebastian Bach összes egyházi kantátáját: Kamp Salamon Kossuth-díjas karmester, egyetemi tanár, a MMA rendes tagja vállalása több évtizedes program, valóságos életfeladat. A Lutheránia Ének- és Zenekar karnagya, a budapesti Bach-hét művészeti vezetője tanítványainak is azt ajánlja: legyen élettervük. A technikai tudás mindenek fölé helyezése nem valódi művészet, csak mutatvány.

– Johann Sebastian Bach Karácsonyi oratóriumának hat kantátája után hálaadó muzsikával folytatódnak a kantátazenés istentiszteletek 2024. február 4-én a Deák téri evangélikus templomban. A következő hetekben a böjti időszak, a húsvét, majd a pünkösd átéléséhez járul hozzá a Lutheránia Ének- és Zenekar előadása. Az egyházi év ünnepeihez igazítja a fellépéseit?

– Bach meghatározott rendben, az esztendő ünnepeire írta egyházi kantátáit, több mint kétszázat. Szeretnénk bemutatni mind, s közben a h-moll mise, a Karácsonyi oratórium, a János- és a Máté-passió, valamint a Magnificat sem maradhat ki a repertoárból. Ez több évtizedes program. A Deák téri templomban a vasárnapi istentisztelet részeként, liturgikus keretben hangzanak el a kantáták. A 35. Budapesti Bach-héten – idén 2024. június 3–9. között – pedig napról napra töltekezhetünk majd a mester muzsikájával.

– A közelmúltban a háromszáz éves Harta jubileumi ünnepén is részt vett a Lutheránia Ének- és Zenekar. Milyen érzés volt visszatérni a szülőfalujába?

– Előjöttek az emlékek. Kétnyelvű közegben nevelkedtem a Duna-parti Hartán, ahol németül szóltak a korálok vasárnaponként a templomban. Máig a fülemben van nagymamám gyönyörű hangja, akivel esténként együtt énekeltem az egyházi népénekeket, amíg bele nem aludtam. Pár évvel később Bach passióját hallgatva döbbentem rá, hogy én ezt a zenei nyelvet ismerem! Bartókról és Kodályról köztudott: művészetük oly mértékben felszívta a magyar népzenét, hogy hallani a művek mögötti inspirációt. Ugyanez áll a bachi életműre, amely viszont a lutheránus korálból táplálkozik – gyermekkorom zenei élményanyagából. Ily módon bejárásom lett a teljes életműbe. A mai napig megszólítva érzem magam, amikor gyülekezeti éneket hallok, mert átélem, amit egykor a hartai templomban és a szüleimen, nagyszüleimen keresztül megtapasztaltam: Isten közelségét és szeretetét. Miközben a zene teljes valójában átjár, megerősödöm abban a tudatban, hogy ezt a példát akarom gyakorolni és továbbadni.

– Milyen út vezetett a hartai templomtól a karmesteri pódiumig?

– Zeneiskola nem működött a faluban, a helyi kántor, Gerényi Salamon tanított zongorázni és orgonálni. A bajai német nyelvű gimnáziumban szerettem meg az irodalmat: délutánonként elbújtam a kollégiumban, de még a háztetőre is felmásztam, hogy senki ne zavarjon, és amihez csak hozzáfértem a könyvtárban, az egész német irodalmat végigolvastam. Bajáról aztán a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemre vitt az utam, utána a Zeneakadémiára, Párkai István osztályába. A bécsi Zeneakadémián, Karl Österreicher professzor karmester osztályában folytattam a tanulmányaimat, majd ösztöndíjas hallgatója voltam a Stuttgarti Bach Akadémiának a Bach-specialista Helmuth Rilling meghívására. A bécsi éveket követően az Országos Filharmónia Állami Énekkarának asszisztense lettem, azután a Debreceni Kodály Kórus művészeti vezetőjeként irányítottam az együttes munkáját hét éven át. A tanulóévek során megtapasztaltam, mennyire egymásra vagyunk utalva a zenekari és az énekkari munkában, másrészt megérett bennem az elhatározás, hogy csak akkor szólaljak meg, ha valóban van mondanivalóm.

– Ez a mondanivaló lett a bachi életmű?

– Nem egyszerűen tisztelem és szeretem, hanem tanítványként tekintek Bachra. A tanítványság pedig azt jelenti, hogy a mester életprogramja a sajátommá vált. Ahogyan Bornemisza Péter írja: „egyfelől féltem, másfelől égett a szívem, és talán az oldalamon is kifakadt volna, ha az számot fel nem tátottam volna”. Ezt az alapállást, a mondanivaló iránti teljes odaadást magamévá tettem. A mester tanítását magamra vettem. Azért is indítottam a kantátazenés sorozatot, azért is tűztem ki célul, hogy mind a kétszázat megszólaltatom az életem során, és azért törekszem a teljes életmű ismeretére, mert csak így lehet rálátásom a részletekre, az arányokra, csak így alkothatok fogalmat arról a tökéletes rendezettségről, ami a bachi zene sajátja. Onnantól pedig, hogy rálátok az egészre, már nem másolok, hanem egyéni hangja, egyéni színe lesz minden interpretációnak.

Kamp Salamon próbál

(magyarnemzet.hu)

– Mit jelent a tökéletes rendezettség a zenében? Egyáltalán mi a viszonyítási pont, milyen törvényszerűségek mutatkoznak meg az alkotásban?

– Kevesen tudják, hogy a Bach család Magyarországról származott. Kortársai elsősorban orgonistaként tartották számon a mestert, bár már fiatalon születtek művei, a többség Lipcsében. Bizonyára inspirálta, hogy megcsillogtathatja tudását a professzorok előtt, hiszen az egyetemi város templomában vasárnaponként ott ült az oktatói kar! Bach első kantátái érett alkotóról tanúskodnak. Ennek egyetlen magyarázata lehetséges: tehetségét az Úristentől kapta. Ez a döntő, mert bár nem került olyan pozícióba, mint a vele egyivású Händel, aki királyi udvarokban játszott, ám ő a mennyei királynak muzsikált. Bibliája margójára feljegyezte: „az imádkozó, áhítatos, hívő zenében Isten az ő kegyelmével mindenkor jelen van”, vagyis az egységet, Isten és ember szövetségét tapasztalhatja meg, aki őt hallgatja. Különösen igaz ez ünnepnapokon, amikor a reális és a transzcendens világ érintkezési pontján áttör a fény: az örök élet fénye, és hirdeti, hogy az ember az örökhöz tartozik, nem a múlandóhoz. Ez a reménység a reális világ fölötti valóságba emeli az embert. Ilyenkor módunkban áll rálátni, milyen irányba halad az életünk. Módunkban áll a bachi életművön keresztül is megfontolni, hogy Isten törvénye szerint akarunk-e élni.

Kamp Salamon

J. S. Bach: János-passió (Lutheránia Budapest - 2017) (1:44:18)

Közreműködők: Bódi Zsófia (szoprán), Bakos Kornélia (alt), Szerekován János (tenor),

Holló Csaba (basszus), Jekl László (basszus)

Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok (Hangversenymester: Somogyi Péter),

Dobozy Borbála (csembaló), Mekis Péter (orgona)

Vezényel: Kamp Salamon

(Deák téri evangélikus templom, 2017. IV. 15.)

– Ezek szerint Bach zenei programja egyben életprogram is volt?

– A fúga művészete című nagyszabású variációs ciklusában a mester megfogalmazta mindazt, amit az emberiség a fúgáról, az örökkévalóság zenei műfajáról elmondhat. A Zenei áldozatban összegezte, ami a kánonról tudható, a h-moll mise viszont magáról az Istenről szól. Ezért én Bach zenei-szellemi végrendeleteként tekintek a h-moll misére. Pilinszky János említi egy interjúban, hogy a rádióban gyönyörű zenét hallott, szaladt is megnézni a műsorújságban, mi lehet az – Bach h-moll szvitje volt. Még aznap délután felhívta Pernye András zenetörténészt, akitől teljes komolysággal megkérdezte: „Te, ez a Bach nagyon sokat írt?” „Rengeteget” – jött a megnyugtató felelet, mire Pilinszky vásárolt egy lemezjátszót, és éveken keresztül napi tíz-tizenkét órán át Bachot hallgatott, mert ő még olyan örömöt zenében megfogalmazva nem hallott, mint a h-moll misében! A létezés öröméről szól ez a zene, a teljességről és az örök élet reménységéről. Mintha a mester maga is látta, tapasztalta volna a végtelent! Johann Sebastian Bach hitt a teremtett világ tökéletességében, úgy tartotta, hogy mindennek és mindenkinek meghatározott helye és feladata van az életben. Alkotás közben – a teremtő folyamaton keresztül – voltaképpen a Teremtőt „utánozta”. Ezért törekedett a tökéletességre. A szépség önmagában nem érdekelte, az öncélúan esztétizáló művészet egyszerűen hidegen hagyta.

– A közízlés ma egyre inkább az önmutogatás és a könnyed szórakoztatás felé viszi az előadóművészeket, akik leginkább sztárok szeretnének lenni. Hogyan hatnak ezek a folyamatok az oktatói munkájára?

– A Zeneakadémia Karmester és Karvezető Tanszékén tanítok oratórium vezénylést, kargyakorlatot és vezényléstechnikát, emellett pedig a doktori iskola karvezetés programjának vezetője vagyok. Témavezetésemmel doktori disszertációk születnek Bruckner, Poulenc, Distler, Dallapiccola, Lajtha, Ligeti és Kurtág zenéjéről. Ez állandó, intenzív elfoglaltságot jelent és igazi erőforrás, ugyanis módomban áll az „egyetemes tájékozódás” elvének megvalósítása. Úgy érzem, ez tudja megvédeni a lelket a beszennyeződéstől. A technikai tudás mindenek fölé helyezése a hangszeres tanulásban egyre inkább azzal jár, hogy a zeneiség tartalmi része elsekélyesedik, és ami létrejön, az nem valódi művészet, csak mutatvány. Ez a folyamat pontosan nyomon követhető, elég csak a régi mesterek lemezfelvételeit meghallgatni. A korábbi nagy előadók és dirigensek tudták, hogy a zene nem csak a hallgatóságnak, de Istennek is szól. A „laudatio Dei”, vagyis Isten dicsőítése és a lélek újjáteremtése együtt valósul meg. A bachi gondolkodás helyet ad Isten birodalmának, miközben a modern ember inkább kiszorítja azt, nem foglalkozik a láthatatlan valósággal. Pedig harmónia csak a látható és a láthatatlan világ egyensúlyából születhet. Lehetetlen, hogy mindig a látható dolgokra irányuljon a figyelem, mert abból kiegyensúlyozott élet nem születhet. A növendékeimet is ezzel bíztatom: élettervvel kell rendelkezni. Vagyis tisztába jönni azzal, hogy mi a megbízatás, hova kell eljutni, ahhoz pedig mi szükséges: miről kell lemondani, és miért érdemes energiákat mozgósítani teljes odaadással? Az életet oda kell adni azért, ami több az életnél. Aki betölti életfeladatát, az megérzi az isteni harmóniát, és megérti azt is, hogy a mindenségben pótolhatatlan.

Tóth Ida

(mma.hu)