A gyermekkultúra héroszai

 

Szabó Zsófia[1] könyvismertetése

 

Eck Júlia – Trencsényi László (szerk.): A gyermekkultúra héroszai. Bibliotheca Comeniana XXIII. Sárospatak, Magyar Comenius Társaság, 210 o. (2023)

 

 

Az MTA Drámapedagógiai Albizottsága vezetőinek szerkesztésében A gyermekkultúra héroszai címmel megjelent kötet különböző művészeti ágak huszonhárom kiemelkedő alkotó pedagógusát mutatja be. A kultúraátadás, a művészettel nevelés, a művészetpedagógia olyan szereplői ők, akiknek eredményei csak hosszú távon és nehezen mérhetők, de akiknek hatása a tanítványok és követők sokaságában tetten érhető. A könyvben szereplők munkásságában közös, hogy nyomot hagytak, maradandót alkottak a művészetpedagógia területén. Az előszónak megfelelő tanulmányban olvasható, hogy a XX. század második felében Magyarországon igencsak különböző kultúrpolitikai okok – részben a nehéz jelen helyett boldog jövőt ígérő utópisztikus ideológia gyerekközpontúsága, részben a diktatúra feltételei közt a gyermekkultúrába „száműzött” kiválóságok sora, részben a nemzetközi megfelelés kényszere – magas szintre fejlesztették a gyermekkultúra jelenségvilágát. (Ebből a jelenségvilágból táplálkozik ma is a gyermekkultúra – az eredmények közt említhető, hogy immár önálló egyetemi mesterszak is létezik e néven.)

 

A gyűjteményben közölt írások anyagát a 2019 óta évente megrendezett művészetpedagógiai konferenciák azonos nevű szimpóziumán elhangzó előadások adták, ahol az előadók – az írások, interjúk készítői: Bordásné Kovács Katalin, Bordás Júlia, Eck Júlia, Körömi Gábor, Mizerák Katalin, Morva Péter, Novák Géza Máté, Patonay Anita, Sinkó István, Szentirmai László, Trencsényi László) – maguk is a hazai művészetpedagógia jeles képviselői. Az előadások és a kötet hitelét a személyesség adja.

 

A gyermekkultúra e kötetben szereplő héroszai különböző művészeti ágak jeles képviselői. A színház- és drámapedagógia mellett jelen vannak a bábjáték, a gyermekirodalom, a képzőművészet, a mozgásművészet, a zene jelentős alakjai is. A könyv alfabetikus sorrendjét követve:

·       Báron László képzőművész, a Ciróka Bábszínház alapítója;

·       Berczik Sára mozgásművész, táncpedagógus, mesteredző;

·       Bodóczky István festőművész, a Kisképző és a MOME tanára,

·       Bónis Ferenc, a Magyar Rádió Ifjúsági és Gyermekosztály zenei rovatának vezetője, a Zeneakadémia oktatója;

·       Czibula Katalin dráma- és színháztörténet-kutató, az irodalomtanítás módszertanának egyetemi oktatója;

·       Debreczeni Tibor előadóművész, drámapedagógus, a gyermek- és ifjúsági színjátszás képviselője, az Academia Ludi et Arti egyesület létrehozója;

·       Dévényi Róbert rendező, a munkásszínjátszás vezető egyénisége;

·       Dimény Judit zenetanár, az Iskolarádió zenei oktató és ismeretterjesztő műsorainak szerkesztője;

·       Dudás István tanító, iskolaigazgató, az iskolai film, árny- és bábjáték úttörője;

·       Előd Nóra magyar-orosz szakos tanár, a hazai drámapedagógia és drámapedagógus-képzés meghatározó alakja;

·       Gabnai Katalin, „a magyar gyermekszínjátszás és drámapedagógia nagyasszonya”, a drámapedagógia egyik meghonosítója a tanárképzésben;

·       Hárs László József Attila-díjas magyar költő, író, újságíró, gyermek- és ifjúsági író;

·       Kinszki Judit dráma- és színházpedagógus, a Magyar Drámapedagógiai Társaság, a Diákszínjátszó Egyesület, a Szabad Színházak Szövetsége alapító tagja, a középiskolai drámatanítás úttörője;

·       Kovács Andrásné, Rozika néni tanító, drámapedagógus, a jászfényszarusi Napsugár Gyermekszínpad és Fortuna Együttes megalapítója;

·       Leveleki Eszter reformpedagógus, a bánki Pipecland tábor megalapítója és működtetője évtizedekig;

·       Mezei Éva rendező, színház- és drámapedagógus, a Gyerekjátékszín megalapítója;

·       Rudolf Ottóné Galamb Éva drámapedagógus, a drámatanárképzés jelentős alakja, a Fészekalja Klub vezetője;

·       Sándor Zsuzsa drámatanár, playback-színházi szakember;

·       Séd Teréz bábjáték-pedagógus, a kézműves játszóház létre hozója;

·       Szakall Judit népművelő, színjátszócsoport-vezető, drámapedagógus;

·       Tóth László tanító, bábjátékos, bábművész-pedagógus;

·       Varga Károly karvezető, „rádiós zenei nevelő”;

·       Várhidi Attila gyermek- és diákszínjátszó csoportvezető tanár, rendező.

 

A könyvben összefoglaló írások olvashatók a magyar művészetpedagógia, a gyermek- és ifjúsági kultúraközvetítés kiemelkedő alakjainak életútjáról, pályaképéről, pedagógiai tevékenységéről és művészetpedagógiai gyakorlatuk továbbadásáról a következő gyermekkultúra-közvetítő generációknak. A kötet hiánypótló abban a tekintetben, hogy kevés olyan összefoglaló, lexikonszerű publikáció született, ahol a művészetpedagógia jelentős alakjai megtalálhatók. Így a szimpózium előadásainak anyaga a konferenciák hallgatóságán kívül szélesebb körben is megismerhető.

 

Az itt szereplő alkotók, művésztanárok egy részét a drámapedagógia kapcsán személyesen ismerem, néhányukkal gyerekszínjátszóként, drámapedagógusként a művészeti nevelés területén dolgoztam is együtt. Érdekes volt azonban látni, honnan indultak, és hogyan jutottak el addig a pontig, ahol alkalmam volt találkozni velük, megismerni őket. Az újdonság erejével hatott azoknak az embereknek a pályaképéről olvasni, akinek a nevét korábban hallottam, ismertem már. A függelékben szerepel a 2023. évi 6. Művészetpedagógiai Konferencián elhangzott előadások héroszainak rövid bemutatása, mely bemutatók tanulmány mélységű kifejtése egy néhány éven belül megjelenő második kötet anyagát képezheti. (Színházi szakemberekről: Bácskai Mihályról, Bucz Hunorról, Keleti Istvánról, Nánay Istvánról, Petkó Jenőről, a táncos Fenyves Márkról, Vidákovics Antalról és Bálint Éváról, a zenepedagógus Forrai Katalinról, Lukin Lászlóról, Sáry Lászlóról, s az elméletalkotó képzőművészről, Székácsné Vida Máriáról olvashatunk figyelemfelhívó feljegyzéseket.)

 

Mivel a kötet a hagyományossá váló országos, sőt nemzetközi művészetpedagógiai konferenciasorozat előadásait publikálja, s a szervezésben nem csekély a Drámapedagógiai Albizottság szerepe, nem kérhető számon minden művészeti terület összes kiemelkedő, jelentős művészetpedagógusának, héroszának bemutatása. A szimpóziumok, mint ismeretes, önkéntesen vállalkozó előadók választott témái, aktuális kutatásai alapján szerveződnek.

 

Az ELTE Bölcsészettudományi Kar Zenei Intézete már szervezi a 2024. évi konferenciát. Az Albizottság hozzálát új – a gyerekkultúra héroszait bemutató – szimpózium szervezéséhez. A Bihari Együttes egykori tagjaként remélem, hogy a sorozatban a hazai néptánc-pedagógia olyan jeles alakjai is megjelennek, mint Martin György, Molnár István, Novák Ferenc vagy Foltin Jolán.

 

Megjegyzem, hogy az utóbb emlegetett, a gyermektáncban korszakos fordulatot jelentő koreográfusról és megannyi tanítványáról a Taní-tani Online platformján jelent meg elemző-emlékező írás (s mindezek a Tanúhegyek című, immár két kötetes antológiában könyv formátumban is testet öltöttek a Magyar Pedagógiai Társaság kiadásában).

 

Érdeklődéssel várom tehát a 2024. évi konferenciát. Újabb „héroszok” életművére szeretnék felfigyelni.

 

 

 



[1] A szerzőről: Szabó Zsófia. Forrás: Taní-tani Online | A szabad pedagógiai gondolkodás fóruma