DUDÁS KLÁRA[1]
Egy alföldi zenész
egyéniségkutatása és repertoárvizsgálata
„Gáspár Lajos egy igazi halk szavú, kevés
beszédű alföldi parasztember volt. Ízesen beszélt, de szívesebben
játszott.”[2]
– Tari
Lujza visszaemlékezése
Bevezető
Írásom témája Gáspár Lajos kunszállási adatközlő
egyéniségkutatása, illetve dallamanyagának vizsgálata. Az összehasonlító
repertoárvizsgálat alapja, hogy Gáspár Lajos több hangszeren is játszott.
Emellett bemutatom az adatközlő jellemző játéktechnikai elemeit,
illetve az ő előadásában vizsgálom a két pengetős hangszer, a
citera és a tambura kölcsönhatását. Kitekintést teszek a stílusbeli egyezésekre,
eltérésekre. Nem várt eredmény, hogy kutatásom közben előkerültek
új, ismeretlen és adatolatlan felvételek is, így átfogó képet kapunk az
adatközlő repertoárjáról.
Gáspár Lajos
Gáspár Lajos 1902 májusában született
Kunszálláson, anyai nagyapja egy amatőr rézfúvós zenekar tagja volt.
1910-ben kezdett el citerázni autodidakta módon, húszéves korában vásárolt egy
saját készítésű tamburát a Nagypáhin
élő asztalos sógorától.[3]
Repertoárját a bugaci pásztoroktól sajátította el. Szerepelt a Sárosi Bálint vezetésével megvalósuló kecskeméti Népzenei
Fesztiválon. Tari Lujza Sárosi
Bálinttal közös gyűjtésébe bekapcsolódott a népi hangszerkutatásban is
kiváló – főként Meyerbeer kutató (akkor
nyugat-németországi) – Heinz Becker, illetve kutatótárs-felesége Gudrun Becker is, akik Budapesten kívül szerettek volna
bepillantást nyerni a vidéki zenei életbe. Sárosi
Bálint már a kutatás előtti időszakban tudomást szerzett Polyák
Ferencről, a Kecskeméthez tartozó Matkópusztán
élő népi fafaragóról, akit kutatótársaival együtt látogatott meg, ezen az
alkalmon Gáspár Lajos is jelen volt. Sárosi Bálint a
fent említett gyűjtési folyamatot követően kereste fel újból a
kunszállási citerást, később bevonva a Szelestei
testvéreket. Tari Lujza Sárosi
Bálint egyedüli munkatársaként, emellett német tolmácsként vette ki a részét a
gyűjtés munkálataiból, továbbá segédkezett a hangfelvételek készítésében
is.[4]
Gáspár Lajos az elérhető adatok alapján több hangszeren
is kiválóan játszott, ilyen a citera, tambura, furulya, illetve a harmonika,
utóbbi az adatközlő Sárosi Bálinttal folytatott
beszélgetéséből derül ki.[5] Citeráján a nyomó
mellett az ujjal való játéktechnikát is kiválóan alkalmazta, a hangszerét
pengetővel szólaltatta meg. A Zenetudományi Intézet
Fotóadatbázisában talált kép adatai alapján Gáspár Lajos a tamburás dallamait egy
saját maga által készített hangszeren szólaltatja meg, A
hangszer alakja és hangzása egy horvát szamicára
hasonlít, precíz kottázással ellátva, ami szép tónusú, tiszta hangzást
eredményezett.[6]
Repertoár
és összehasonlító elemzés
Az adatközlő citerás és tamburás
dallamanyagában tetten érhető az átfedés. Nemcsak repertoárjában, hanem a
két hangszeren való előadás során is számos hasonlóság érzékelhető.
Kutatásom során találtam néhány Kunszálláson gyűjtött furulyás felvételt,
melynek támlapján Gáspár Lajos neve szerepel, illetve
a hozzá tartozó gyűjtési évszám egyezik a citerás gyűjtések
évszámával. A furulyán előadott dallamai egyaránt beilleszthetőek a
citerás és tamburás repertoárjába.[7] Pengetős játéka mindkét hangszert
tekintve dinamikus, emellett megállapítható a tudatos játék, biztos
hangszerkezelés, egyedi díszítések alkalmazása.
A parlando dallamok
A parlando
előadású citerás dallamaiban általánosan megjelenít hárfaszerű arpeggiokat,
ezeket főként sorok, zenei ívek összekötésére alkalmazza. Állandó zenei
eszközként tekint a crescendora, decrescendora, ezeket tudatosan alkalmazza. Emellett a folyamatosabb hangzás érdekében számottevő a glissando használata, amiket főként sorok,
de a további felvételeket megvizsgálva két különböző dallam összekötésére
is alkalmazza. Emellett játékára jellemző a tremolo használata, dallamon
belül pedig előfordul az ún. előkék
alkalmazása is, kivétel nélkül a következő hang mintájára. Megjelenik az
ún. kettősfogás, ennek oka a
felmerülő harmóniai igény, ez alapján közelíti meg ezt a játéktechnikai
elemet, valószínűsíthetően a cigányzenészektől átvett, illetve a
tamburajátékában is alkalmazott akkordokat adaptálja a citerás előadásába.
Játéka minden esetben feltűnően szövegkövető, ami arra utal,
hogy az adatközlő ismerte a dallamok szövegeit.
A csárdások
Citerajátékát tekintve csárdásaiban szintén
megjelennek a kettősfogások, illetve az előkék, ezek színesítik az
alapdallamot. Emellett megfigyelhető a többször alkalmazott kromatikus díszítés mindkét irányban,
ami jellemző volt a tamburások játékára, illetve a városi cigányzene
hatásáról is tanúskodik. Játékában visszatérő elem az ún. felfutás. Ez megjelenik nyolcados, illetve tizenhatodos
mozgással is, valószínűsíthetően tudatosan tölti ki a szünetek helyét
ezekkel a variációkkal. Összességében elmondható, hogy csárdás dallamaira a
dinamikus előadás jellemző, emellett állandó játéktechnikai eleme az
ún. húrlefogás, ami feszes lüktetést
eredményez. Szintén citerás repertoárjában található két csárdás dallam, ahol
az erre a vidékre jellemző hangszerkettős másik tagja a köcsögdudán játszó Mákos János. Ez a hangszer nem
befolyásolja Gáspár Lajos citerajátékát. A
köcsögduda minden esetben egy dallamjátszó hangszer
kiegészítéseként, ritmushangszerként funkcionál, erősítve ezzel a
hangsúlyos negyedeket. Tamburajátékát tekintve
állandó játéktechnikai elem a tremolo és a
ritmusaprózás, emellett főként alapdallamot játszik. Leggyakoribb a
második nyolcad, majd mindkettő, legritkább az első nyolcad aprózása.
A friss csárdások
Citerás repertoárját tekintve egyetlen friss
csárdás található. Megfigyelhető, hogy ennél a dallamnál folyamatosan
alkalmazza az ún. esztamos lüktetést, mint állandó
ritmuskíséretet. Ez a dallam is rendkívül virtuóz, emellett megállapítható,
hogy az adatközlőnek nem okozott nehézséget a gyors tempó megtartása. A
negyedek helyén sokszor alkalmaz tremolót, glissandót mindkét irányban. Emellett sorvégeken,
és szintén negyedek helyén körülírásos díszítéseket alkalmaz, előfordul,
hogy közvetlenül egymás után. Tamburás repertoárjában a felvételek alapján nem
szerepel friss csárdás dallam.
Források[8]
Gáspár Lajos repertoárját és játékstílusát vizsgálva hét,
eddig ismeretlen felvételt találtam az adatközlő repertoárjának
kiegészüléseként a Zenetudományi Intézet Hangarchívumában. Egy tamburás és hat
citerás felvétel hiányos adatolással van ellátva, az adatközlő neve nincs
feltüntetve az irányított keresési feltételek között. A kottamellékleteket megvizsgálva a
lejegyzésekben Gáspár Lajos neve szerepel, a hozzátartozó település és évszám
is egyezik, illetve citerajátéka összetéveszthetetlen más citerás adatközlőkkel.
Sajnos az új források egy részéhez nem tartozik hangfelvétel, ennek ellenére az
elérhető hanganyagot vizsgálva teljesebb képet kapunk az adatközlő
repertoárjáról, illetve jellemző játéktechnikájáról.
Az új forrásokat elemezve megállapítható, hogy főként a
díszítések nélküli alapdallamok szerepelnek. A kottamellékleteken
lejegyzőként hibásan Tari Lujza és Sárosi Bálint neve szerepel, viszont ezeket Lázár Katalin
készítette, akinek célja elsődlegesen a dallamok adatolása volt, nem a
részletes lejegyzés.[9] A
kottamellékletek tempójelzéssel vannak ellátva, ezáltal behatárolhatjuk, hogy
milyen tempóban játszotta azokat a dallamokat, amihez nem tartozik archív
felvétel.
Összegzés
Összességében elmondható, hogy Gáspár Lajos a legvirtuózabb
citerás adatközlők egyike, aki jártas volt a hangszerkészítésben is. Zenei
megvalósításából kiderül a citera és a tambura tudatos, virtuóz használata,
repertoárját és játékstílusát tekintve pedig tetten érhető az átfedés.
Forrásjegyzék
Bolya Mátyás (szerk.): Zenetudományi Intézet Hangarchívum. ELKH BTK Zenetudományi Intézet,
2021. https://zti.hungaricana.hu/hu/ utolsó megtekintés: 2022. március 30.
Dudás Klára: Levelezés Tari
Lujza népzenekutatóval. Elektronikus levél, 2021. október 25.
Dudás Klára: Levelezés Tari
Lujza népzenekutatóval. Elektronikus levél, 2022. április 10.
Dudás Klára: Levelezés Tari
Lujza népzenekutatóval a Németh Istvánnal való gyűjtéseiről.
Elektronikus levél, 2022. április 20.
Heinz Becker: Gáspár Lajos tamburázik.
Matkópuszta, Polyák Ferenc tanyája: Tari Lujza magángyűjteménye, 1974.
Hungaricana Közgyűjteményi Portál. Képcsarnok. BTK
Zenetudományi Intézet fotók.
https://gallery.hungaricana.hu/hu/ZTIPhoto/ Budapest: Könyvek Kft. és Kalász
Művészeti, Nevelési Alapítvány, 2020. utolsó megtekintés: 2022. március
30.
Sárosi Bálint: Gáspár Lajos citerázik. Kunszállás: Hungaricana Közgyűjteményi portál. Képcsarnok. BTK
Zenetudományi Intézet fotók, 1976. https://gallery.hungaricana.hu/hu/ZTIPhoto/1767461/?img=0 utolsó
megtekintés: 2022. március 30.
Sárosi Bálint: Gáspár Lajos saját készítésű tamburája. Kunszállás: Hungaricana Közgyűjteményi portál. Képcsarnok. BTK
Zenetudományi Intézet fotók, 1978. https://gallery.hungaricana.hu/hu/ZTIPhoto/1768160/?img=0 utolsó megtekintés 2022. március 30.
Sárosi Bálint: Interjú Gáspár Lajossal. 1976.
Zenetudományi Intézet Hangarchívum. ELKH BTK Zenetudományi Intézet, 2021.
https://zti.hungaricana.hu/hu/audio/9559/?t=00%3A03%3A29#record-95585 utolsó megtekintés: 2022. március 15.
FÜGGELÉK:
1. A fotót
Heinz Becker német zenetörténész készítette 1974. március 26-án a Matkó pusztán, Polyák Ferenc tanyáján. A kép Tari Lujza magángyűjteményéből való.
2. Sárosi
Bálint: Gáspár Lajos citerázik. 1976. [10]
3. Sárosi
Bálint: Gáspár Lajos citerázik. 1976. [11]
4. Sárosi
Bálint: Gáspár Lajos saját készítésű tamburája.
1978.[12]