„MIÉRT SZÉP

DULAINÉ DR. MADARÁSZ ANNAMÁRIA[*]

A ZENEHALLGATÁS ÚTVESZTŐI

Értékálló népzenei hagyaték a XXI. században

Abstract

The maze of listening to music

Timeless folk music legacy in the 21^st century

Nowadays in a world ruled by the mass media, a lot of music flows on us, among which we need to make our selection if we are looking for music of high standard, which improves us spiritually, no matter if we are preschool teachers, teachers or parents. Listening to music is a pleasure for people but it does matter what kind of auditive stimuli reach us. By listening the well-chosen music we can reach the experience of “flow”, when man and music become one. In this paper, which was also presented at the conference, you can find help with the selection of musical materials and CDs. The notion of “musical kitsch” is also defined in the paper, which is important to know as it can help to select music properly. The paper aims to teach how to make the right choice by composing a system of principles which considers various aspects. This way of exploring music definitely develops personality, broadens musical knowledge and other people will experience the positive effects as wel.

Az útvesztő fogalma

Ez a cím – úgy gondolom – érdeklődésfelkeltő és elgondolkodtató is egyben. Ahogy a cím is tükrözi előadásomat gondolatébresztőnek és bátorításnak szánom. Mint képzett zenész teljes mértékben, tisztában vagyok az élő zenehallgatás jelentőségével, azonban előadásomban kitekintést is kívánok tenni a CD formában megjelenő kiadványok felé.

Elsőként magát az útvesztő szót szeretném értelmezni, a zenehallgatásra vetítve. Definíciója: Az útvesztő tekervényes utak hálózata, amelyben nehéz eligazodni. A sokféle zenei műfaj és kiadvány között is nehéz eligazodni, de segítséggel könnyebb.

· A zenehallgatás útvesztőjét nem lehet jól, vagy rosszul bejárni, a fő, hogy elinduljunk és elindítsunk másokat is legjobb tudásunk szerint, mindig fejlesztve magunkat, keressük a jó utat.

· A zenehallgatás útvesztője fejlesztő hatású. A próba során az egyén átalakul, „megtisztul” a komolyan vett útkeresés hatására. A zenehallgatásnál nem a nevelő, oktató személy hordozza az információt, hanem maga a zenei anyag, ami fejleszt. Ha sok „jó” zenét hallgat a gyermek, akkor a zenehallgatásért, zeneértésért felelős idegsejt kapcsolatok erősödnek és ezek részben ugyanazok a sejtek, amelyek a térbeli gondolkodásért felelősek. Természetesen ezen kívül még számos terület fejlődik a zene transzferhatására.

· Az útvesztő döntési képességünket is próbára teszi. Választanunk kell és ez egyben a probléma megoldását is adja. A döntések sora segít előrébb jutni és fejlődni. Zenei téren is így van: a válogatás során fejlődik zenei ízlésünk és több zeneművel megismerkedünk, amelyeket eddig még nem hallottunk.

· Az útvesztőben zsákutcák és fordulók is vannak. Ha valaki „eltéved”, jó ha segítünk. Azon esetben, ha mi „tévedünk” el, érdemes szakmai segítséget kérnünk. Annak a személynek, aki „megrekedt” egy zenei stílusnál, mindig van továbblépési lehetősége, van mód a zenei művelődésre, tanulni mindig lehet és kell is. Például: el lehet jutni az egyszólamú vokális népzenétől a klasszikus zenéig. Az egyén először megismeri a népzenét, majd a népi furulya megkedvelése után az érdeklődése a blockflöte irányába fordul és így eljut a barokk zeneirodalomig.

· Mivel a gyermek ízlése nem kiforrott, mindenképpen vezetnünk kell a zenehallgatás útvesztőjében óvodapedagógusként, tanárként és szülőként is. Az említett személyek felelőssége éppen ezért nagy. A gyermek lehet, hogy egyből megkedveli az autentikus népzenét, de az is lehet, hogy kell egy köztes lépcső, ami lehet akár egy népzenei feldolgozás, vagy az a kisfiú, aki szeret „katonásat” játszani, könnyebben elfogadja kezdetben zenehallgatásként a katonaindulókat. Innen elindulva terelhetjük tovább zenei érdeklődését a klasszikus zene irányába.

· A jó döntés meghozásához aktivitás szükséges. Tudatosan kell gondolkodnunk a zenehallgatás témájáról, ami már önmagában is fejlesztő hatású. Például: utána olvasunk az előadónak, a zeneszerzőnek, megismerkedünk a zenei anyagban szereplő hangszerekkel. (http:/labirint.us/tenyek)

A zene = öröm

A kínai írásjegyek közül a zenét jelölő az öröm leírására is szolgál. Az emberi természet igényli az örömöt, és ha örül, örömét hangokkal fejezi ki. „A tisztán és világosan csengő hang képmása az égnek.” (Tőkei 1984) A zenélés és a zene hallgatása is öröm az ember számára. Ha a zene mélyen hatol az emberbe, akkor gyors és mély a hatás, amelyet elér, ezért is nagyon fontos megvizsgálni, hogy mit adunk másnak „zenei táplálékként”. A jó választás esetén – legyen az egy énekelve előadott népdal, vagy komolyzenei mű, a zene hallgatása során megtörténik a „flow” átélése, amikor teljes lényével átéli az ember a zene minden rezdülését. Bennünk rejlik a kulcsa annak, hogy milyen élmény a zenehallgatás annak, akinek szánjuk. Az esetben, ha árad belőlünk a zene szeretete, akkor már motiválni sem kell alanyunkat, mivel elég pusztán a lényünk motiváló ereje, s ha már felkeltettük az érdeklődést, helyes választásunkkal élményt ajándékozhatunk másoknak. A zene személyes tapasztalat, belsővé munkált lelki tartalom lesz. (Herczeg 2015)

Az óvodában ezek az élmények már a beszoktatás időszakától ott vannak. Hiszen lehet, hogy kezdetben még csak egy személyes kapcsolatból bontakozik ki a zenehallgatás, az óvodapedagógus a hozzá bizalommal forduló, menedéket, bátorítást kereső gyermeknek énekel, majd újabb lépcsőként jelenik meg a társakkal való közös zenehallgatás, amikor a gyermek öröme találkozik társai örömével. Közösségi élmény is megjelenik ekkor, hiszen közösen élik át a zenehallgatás eseményét. A zene az óvodai közegben, de később az életben általában véve is egyfajta védőburok lehet, ahol csak az adott személy és a zene van jelen. Mivel a gyermek nem tudatával, hanem érzelmein keresztül fogadja be a zenét, így teljes egészében átérzi az adott hangulatot. (Petőné 1995)

A zene az öröm mellett elmélyülésre is neveli azt, aki hallgatja. Mai világunkban ez különösem fontos, mivel a számítógép és okostelefon bűvöletében élve, az osztott képernyő arra készteti használóját, hogy egy pillanatban is több dologra figyeljen. A színvonalas, tartalmas zenén gondolkodni kell és elmélyülni benne. Goethe is úgy vélte, hogy a gyermeknek két dolgot kell adnunk, gyökereket és szárnyakat. A zenében épp az a nagyszerű, hogy mind a kettőt megadhatjuk vele.

A nem tudatos zenehallgatás

Modern világunkban a vizuális ingerek az elsődlegesek, de legtöbb esetben akusztikus ingerek társítása is történik. Ezek között az ingerek között ott van a zene is. Nem tudatos zenehallgatás alatt azt érthetjük, amikor az adott akusztikus inger, zene nem elsődleges, hanem csak másodlagos. Ilyen kategória:

· Mesék, filmek zenéje. Ezekhez mindig kapcsolódik zenei aláfestés, amely nem feltétlenül negatív hatású, illetve színvonala is sok esetben kitűnő. Ha a gyermekekre gondolunk, pozitív példaként állíthatjuk a Magyar népmesék zenéjét, ahol gyakran népi hangszereket, népi dallamokat hallhatunk „mesezene” gyanánt. Megemlíthetném a sokak által nem kedvelt (jómagam sem itt tenném le a voksot…) Barbie meséket, ahol szintén találhatunk pozitív példát, hiszen van Barbie és a Diótörő, Barbie és a Hattyúk tava, ahol az eredeti Csajkovszkij zenét hallhatjuk, mint „mesezene”. Innen elindulva máris a komolyzene világába csöppenünk.

· Számítógépes játékok „zenéje”. Ezt máris idézőjelbe kell tennünk, hiszen, sajnos jó példát itt nem találunk, de ha a gyermek játszik, mégis hallgatnia kell ezt a zajt, amely géppel generált és egysíkú. Nem tudatos, de nem is építő „zenehallgatás”. (Vannak pozitív irányú változások az alkalmazott zeneszerzés segítségével.)

· Áruházakban hallható zene. Ez inkábba populáris műfajokat öleli fel, és szintén nem a zenei művelődést, elmélyülést, élményszerzést szolgálja, hanem sokkal inkább a pörgést, hogy mindenki fogyasszon és nőjön a forgalom.

· Reklámok zenéje. Itt bár mi sok esetben nem is gondolnánk, nagyon is nagy szakértelemmel, tudatosan összeválogatják azokat a képeket, amelyeket látunk, és a zenét, amelyet hallunk. Ezen tényezők segítségével hatást szeretnének ránk gyakorolni, szintén a fogyasztásra, új vágyak megjelenésére ösztönözve minket.

Tudatos zenehallgatás

Ma az informatika digitális világában nagyon sok nyersanyag ömlik ránk, rengeteg új CD kiadvány jelenik meg. Nagy a felelőssége az óvodapedagógusnak, tanárnak, szülőnek, hogy mit választ ki, amivel jó irányba formálhatja a gyermek, tanuló, zenehallgató személy zenei ízlését. Ahogyan van gyorséttermi étkezés, úgy van hagyományos éttermi is. Az egyik helyen sematikusan összeállított menük közül gyorsan bekaphatunk valamit, a másik helyen pedig kényelmesen magunk válogathatjuk össze ételünket, és komótosan elfogyaszthatjuk a változatos ízeket élvezve. A zenehallgatás esetében is így van, hogy a könnyedebb műfajok darabjait „emészteni” sem kell, de a komolyzenei műveken már el kell gondolkoznunk, mivel nem olyan „könnyen emészthetők”.

A tudatos zenehallgatást segíthetjük az élmények társításával. Jó példa lehet erre, amikor egy barokk kastély megtekintése után, barokk zene hallgatása történik. Ekkor egyesülnek az élmények és segítik egymást, ha gyermeknek nyújtjuk ezt, akkor maga is rá fog érezni, hogy „ez a zene a kastélyba illene”.

„Hogy a művészetben gyönyörködhessünk, művészileg képzetteknek kell lennünk.” (Bárdos Lajos) Tudatos önműveléssel segíthetjük a zenehallgatási élmény mélységét, és azokat is művelnünk kell, akiket vezetünk a zenehallgatás útvesztőjében, hogy gyönyörködhessenek a szebbnél szebb zenei alkotásokban, előadásokban. A zenével való intenzív foglalkozás fogékonnyá teszi az embert más szép, esztétikus dolgok iránt is.

Minőségi, értékes zenei anyag kiválasztásának szempontjai

Kell egy objektív szempontrendszer, ami alapján eligazodhatunk a kiadott zenei anyagok minőségét, megfelelőségét illetően. Ezt a szempontrendszert természetesen mindenki a maga zenei ismeretei szerint tovább alakíthatja és kiegészítheti értő módon. Ennek a szempontrendszernek az összeállítása nehéz feladat, de valahogyan muszáj elindulnunk.

· Alapvető garancia lehet a megfelelő választáshoz, ha fülünket „műveljük ki”, és egy minőségi hangkép igénye él bennünk, amit keresünk az általunk hallgatni, hallgattatni kívánt zenében is.

· Segítheti választásunkat az is, ha tisztában vagyunk a „zenei giccs” fogalmával. A zenei giccs lényegében egy

1) Melléktermék, amely a tömegeket célozza meg és a könnyű fogyaszthatóságra irányul.

2) Minden esetben megjelenik benne valamiféle halmozás,

3) Könnyű befogadni, nem kell rajta elgondolkodni, nem kell emészteni.

4) Nincs benne disszonancia, amelyet fel kellene oldani, de így a katarzis élményét sem élhetjük át.

5) „Receptszerű” zenei megoldások, mechanikusság jellemzi.

(I-IV-V-I – fokú akkordok alkalmazása)

6) Célja, hogy felidézzen bizonyos, mindenki által átélt hétköznapi élményeket.

7) Továbbá cél az is hogy felidéződjön mindenkiben az a minimális szintű „zenei nyelvtudás”, amelyet korábban elsajátított.

Ide jó példa lehet a klasszikusok diszkóritmusban, ahol bár klasszikus mű szerepel, de hozzá van társítva egy általános, sablonos ritmusú és harmonizálású kíséret. Ront a dolgon az is, hogy a tempó és dinamika is egysíkú, változások nélküli. (Heller 1998, Moles 1975, Jánosi 1978)

Értékálló népzenei hagyaték a XXI. században

Az értékes zenei anyagok közé kell sorolnunk a népzenei dallamokat is. Az, hogy ma népzenei felvételeket, feldolgozásokat hallhatunk, köszönhető nagy népzenegyűjtőinknek, kutatóinknak, hiszen ha nem találkozhatnánk az autentikus népzenével, mai formában nem létezhetne, nem élhetne tovább. Külön ki szeretném emelni az instrumentális népzene gyűjtésének megindulását, azt, hogy kinek, illetve minek hatására kezdődött ez a folyamat hazánkban. A hetvenes évek elején, azt mondhatjuk, hogy hirtelen jelent meg a hangszeres népzene iránti vonzalom a fiatalok körében. Mindez onnan indult, hogy egy „tudós táncfolklorista” (Martin György) autentikus népi tánczenét mutatott be két fiatal egyetemistának (Sebő Ferenc, Halmos Béla). A két fiatal ezt követően elindult, hogy a népzenét, annak lelőhelyén gyűjtse, illetve sajátítsa el. Ebből a kiindulópontból néhány éven belül szorgalmas gyűjtőmunka indult el addig ismeretlen nevű magyar falvakban, és rohamosan szaporodtak a maguk gyűjtette népzenét játszó együttesek. Társadalmi szinten is megjelent ez az archaikus népzene, hiszen keresve a megjelenés lehetőségeit, egyre több helyen hangzott el és létrejött a táncház - ami tulajdonképpen csak „melléktermék”-, ahol mindenki megismerkedhetett a hangszeres népi zenével és a hozzátartozó táncokkal. Akik ezt a zenét játszották, fontosnak tartották, hogy a magyar népdal mellett a hangszeres zene is bekerüljön a nemzeti köztudatba. Az újonnan alakult együttesek egyre messzebb vitték zenénket. Mindenhol gyökeret vert, ahol magyarok élnek, sőt rangos rendezvényeken szólalhatott meg. A hangszeres népzene iránti megnövekedett érdeklődés magával vonta a folklór valamennyi ága iránti érdeklődést. Mivel az együttesek külföldre is elvitték népzenénket, azt mondhatjuk, hogy részesei vagyunk az abban az időben világszerte tapasztalható népzenei, népművészeti újjáéledésnek. Bartók Béla szerint a népköltészet dallamai alkalmak szerint elkülönülnek, így a táncdallamok külön csoportba sorolhatóak. A hangszeres népzene és a populáris zene egymás mellett élt, így természetesen kölcsönhatást gyakoroltak egymásra. (Sebő 1991, Sebő 2007, Siklós 2006)

Jelentős hangszeres népzenei kiadványok, amelyeket mindenképpen meg kell említeni:

Szempontok CD lemezen megjelent anyagok esetében

Mivel napjainkban a piacon rengeteg kiadvány megjelenik, kifejezetten a CD lemezekre fókuszálnék. A kiadványok között sok olyat is találhatunk, amely kifejezetten a gyermekeket célozza meg. Itt sem árt az óvatosság, meg kell tanulnunk választani. Gonda János írja, A populáris zene antológiája című könyvében, hogy ha egy „nevelő” személy teljesen elzárkózik az új dolgoktól, akkor szembeállítja magával a „hallgatóságát”. (Gonda 1992.) Viszont, ha megvizsgálva az adott zenét, értelmes véleményt formálunk, akkor könnyebben elfogadják tőlünk a számukra ismeretlen, minőségi zenét is. Óvodapedagógusként, tanárként a szülőket is segítenünk kell, illetve szülőként is felelősen választanunk kell.

· Kiadvány külső megjelenése. Egy igényesen elkészített borító már irányadó lehet, hiszen valaki munkát fektetett abba, hogy a tartalmat legjobban tükrözze a külső megjelenés.

· Ki adta ki, ki adta a nevét hozzá? Ha egy ismert, régen működő kiadó nevét olvassuk a kiadványon, akkor az már egy jó ajánlólevél.

· Olvassunk az együttesről, előadóról, kísérőről! Zenei, népzenei szaklapokban megtehetjük ezt. Utána nézhetünk, hogy volt-e „mestere” az előadó/k-nak.

· Akusztikus vagy elektronikus hangszereket használ? Ha akusztikus hangszereket használnak, az már egyfajta hozzáértést tükröz, hiszen az illető megtanult, az adott hangszeren játszani, igényes hallása van, hangszertudása van.

· Mennyire változatos a dallam és a kísérő harmóniák? Ezt már korábban említettem, hogy gyanús lehet, ha csak az alapvető funkciós harmóniák szerepelnek.

· Ha szöveges, mi a mondanivalója és egyáltalán van-e? Itt nagy segítség, ha esetleg autentikus népi szöveg szerepel, vagy ha valamely költő verse a szöveg, mert ezek már átmentek egy értékszűrőn.

· Mennyire illeszkedik a dallam és szöveg, milyen a prozódia? Harmóniában van-e a magyar nyelv természetes ritmusával.

· Nem túlzott-e a hangszerelés? Jó, ha a hangszerek hangszíne kiemeli és nem elnyomja egymást.

· Zeneileg formás-e? Ha sok jó, minőségi zenét hallgatunk, akkor ösztönösem ráérzünk erre.

· Kiegyenlített-e a hangzáskép? Jó, ha nem szól minden egyszerre.

· Vannak-e benne zenei ötletek? Szöveg ötletes aláfestése, érdekes zenét, mondanivalót segítő hangszínek.

„Intő jelek”

· Túl sok az ismétlés. Ha több regiszterben elhangzik egy dallam, több a refrén, mint a zenei mondanivaló.

· Modorosan hangsúlyozott ritmusok, ritmusképletek. Például egy szinkópa makacs módon, ha segíti a zenét, ha nem végigvonul az egész darabon.

· Nem átlátható, nem egyszerűen követhető a dallamvilága. Túl sok moduláció.

· Ellentétes hangszínek, szélsőséges dinamikai változások. Össze nem illő hangszínek használata végig a darabban, indokolatlan szöveget, zenei mondanivalót nem segítő hangerő-változások.

· Túl sok zenei téma megjelenése. Ahogy a túl sok ismétlés, úgy az állandóan megjelenő új témák is arról árulkodnak, hogy az alkotónak sekélyes a zenei formaismerete.

· Műfajhoz nem illő díszítésmód. Például túl sok hajlítás, akkor is, ha a szöveg nem indokolja.

· Mindenkinek tetszik. Felületességre utal, amely a gyors bevételt célozza.

Hogyan induljunk el a „zenehallgatás útvesztőjében”

· Segítség lehet egy szakintézmény: pl. Zenei Könyvtár felkeresése, ahol segítenek a választásban, illetve már garancia az is, hogy ott miket vettek meg.

· Szakavatott személy megkérdezése kezdetben, akinek megfelelő zenei képzettsége, ismeretei vannak ahhoz, hogy segítsenek az elindulásban.

· Gyermekeknek szánt koncertek látogatása saját vagy közeli településen. Itt karakteres, gyermekek számára is élvezhető, interaktív módon történik meg a zeneművek bemutatása. Debrecen zenei együttesei szerveznek is ilyet, ezen kívül a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban erre ingyenes lehetőség is van!

· Gyermekeknek szánt albumok, amelyeket a korábban már említett szempontok szerint megvizsgáltunk.

Példák

· Bognár Szilvia

· Dongó együttes

· Ghymes együttes

· Halász Judit

· Kalamajka együttes

· Kaláka együttes

· Kolompos

· Korpás Éva

· Liska Veronika

· Palya Beáta

· Sebestyén Márta-Szörényi Levente

· Szeredás együttes

· Szalóki Ági

· Tükrös

· Szvorák Katalin

Természetesen a felsorolás nem teljes.

Záró gondolatok

Biztatok mindenkit, hogy mindenképpen induljon el a „zenehallgatás útvesztőjében”, hiszen szakmai, zenei fejlődés az eredménye, amelynek pozitív hatásait környezetünk is érezni fogja.

Szoktassuk a gyermekek fülét az igényes zenéhez, óvodapedagógusként, tanérként és szülőként is, mert amit nem ismer, attól nagyobb korában is idegenkedni fog! Mindenkinek jó útkeresést kívánok!

[*] Dulainé Dr. Madarász Annamária PhD – adjunktus Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar