100 ÉVE SZÜLETETT Harsányi László[1]

 

Zsidó művészek a viharban

 

Starker János gordonkaművész-tanár

 

 

starkerjános-1-kép-cikkbe.jpg

Starker János

(Budapest, 1924. július 5. – Bloomington, Indiana, 2013. április 28.)

gordonkaművész-tanár

 

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

 

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. 

 

Az OMIKE Művészakció hangversenyein három, csellószólót játszó művész szerepelt felváltva. Dénes Veráról korábban itt megemlékeztem, Hütter Pált Borban ölték meg 1945-ben és a harmadik, aki világhírűvé vált, Starker János volt, aki valósággal berobbant a magyar zenei életbe. 

 

Starker János Fényszóró 1945_mazsihisz.jpg

 

1934 áprilisában az Ujság egész oldalas cikket közölt az induló fiatal zenészekről: „Csodagyermekek a Zeneművészeti Főiskolán. Tanárok a kivételes tehetségű növendékekről.” Közöttük említik a még nem is egészen 10 éves Starker Jánost, aki a budapesti Zeneművészeti Főiskolán Schiffer Adolf tanítványa volt, majd Weiner Leó, és más jelentős tanár óráit látogatta. Ettől kezdve minden fellépése esemény, amelyről az újságok tudósítanak is.

 

Szerepel az 1937–1938-as növendékhangversenyeken. A sikert legjobban talán a naplapok beszámolóinak jelzőivel lehet érzékeltetni: „kivételes adottságú”, „sugárzó tehetség”, „ragyogó technikával, színesen, intelligensen adta elő”, „már-már virtuozitásig képzett hangszertudással muzsikált”, „ilyen nemesen, lélekkel teljesen zengő csellótónust, ilyen közvetlen természetesen daloló csellóéneket még a felnőttek sorában is csak kevés művésznél hallottunk”.

 

starker-jános1939. november 14_mazsihisz.JPG

1939 júniusában a Népszava hosszú cikket szentel a még mindig csak serdülőkorú művésznek. Az alkalmat, amelyet azután részletesen elemez a cikk, az adta, hogy Starker eljátszotta Kodály Zoltán gordonka-szólószonátáját olyan sikerrel, hogy a „felnőtt közönség, a tanárikar, és a sajtó tapsolt perceken keresztül meghatottan és a teljesítmény jelentőségének tudatában”.

 

starkerjanos.mazsihisz-cikkbe.jpg

 

A következő években hangverseny-matinékon, szakszervezet által rendezett esten, vagy a különböző zsidó intézmények rendezvényein léphetett fel. Ezek az OMIKE Művészakció évei 1939 és 1942 között. Már az indulásnál, 1939 novemberében fellép Boccherini gordonka-versenyével, a következő években a fiatal tehetségeknek szentelt esteken, Ernster Dezső, az akkor már Európa hírű énekes hangversenyén, Mozart és Kodály esteken szerepel.

 

A háború befejeztével a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának és a Magyar Állami Operaház zenekarának szólógordonkása volt. 1946-ban egy jelentős svájci zenei versenyen ért el komoly helyezést. 1948-ban egy párizsi ösztöndíjas lehetőség után költözött az USA-ba, ahol egyre fontosabb zenekarok szólógordonkása volt.

 

Starker János-medici tv-mazsihisz--cikkbe.jpg

 

Közben egyre jobban összpontosított a szólójátékra, egyre több hangversenyt adott. Egy tengerentúli beszámoló az egyikről, amely a Californiai Magyarság című lapban jelent meg 1986 januárjában:

 

„… Starker János ujjai oly varázslatos, lágy, finom hangokat csaltak ki a gordonkából, amit soha senki előtte és úgy jellemezte egyik kritikusa, hogy 300 év óta nem tapasztalt haladást tett a vonós hangszeren.”

 

1958-tól a bloomingtoni Indana University nagyhírű gordonka tanszakának vezetője. Több mint 70 hanglemezfelvételt készített és többször adott hangversenyt Budapesten is. Bloomingtonban (USA) hunyt el 2013. április 28-án.

 

starkerjános-mazsihisz.1.jpg

 

 

És végül néhány mondat 1944–1945-ről Starker Jánostól: „Egy évig nem érintettem meg a hangszeremet. A háborút kellett túlélnem. Életben kellett maradnom. Internálótáborban voltam. […] Minden sikeres életet el lehet mondani dramatikusan és egyszerűen. Az én életem drámai momentuma az, hogy volt közben egy világháború, amit túl kellett élnem. A két bátyám nem élte túl, én igen.” (Muzsika, 1991. február 1.)

 

Fotók:
Ismeretlen fényképező felvétele, Muzsika, 2009. július 3. (Címlapkép)
Ismeretlen fényképező felvétele Fényszóró, 1945. november 21.
Művészakció hangverseny-műsor 1939. november 14.
Ismeretlen fényképező felvétele Magyar Narancs 2013. május 19.
Ismeretlen fényképező felvétele medici tv
Bernard A. Heyman Muzsika 1994. március 1.

 



[1] A szerző társadalomkutató. Írásának első megjelenése: MAZSIHISZ