100 ÉVE SZÜLETETT Harsányi László[1]
Zsidó művészek a
viharban
Starker János gordonkaművész-tanár
Starker János
(Budapest, 1924. július 5. – Bloomington, Indiana, 2013. április
28.)
gordonkaművész-tanár
1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos
Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita
Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési
lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek
számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű
kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos,
festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető
levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az
akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
Az OMIKE Művészakció hangversenyein három, csellószólót játszó
művész szerepelt felváltva. Dénes Veráról korábban itt megemlékeztem, Hütter Pált Borban ölték meg 1945-ben és a harmadik, aki
világhírűvé vált, Starker
János volt, aki valósággal berobbant a magyar zenei életbe.
1934 áprilisában az Ujság egész
oldalas cikket közölt az induló fiatal zenészekről: „Csodagyermekek a
Zeneművészeti Főiskolán. Tanárok a kivételes tehetségű
növendékekről.” Közöttük említik a még nem is egészen 10 éves Starker Jánost, aki a budapesti Zeneművészeti
Főiskolán Schiffer Adolf tanítványa volt, majd Weiner Leó, és más
jelentős tanár óráit látogatta. Ettől kezdve minden fellépése
esemény, amelyről az újságok tudósítanak is.
Szerepel az 1937–1938-as növendékhangversenyeken. A sikert legjobban talán
a naplapok beszámolóinak jelzőivel lehet érzékeltetni: „kivételes
adottságú”, „sugárzó tehetség”, „ragyogó technikával, színesen, intelligensen
adta elő”, „már-már virtuozitásig képzett hangszertudással muzsikált”, „ilyen
nemesen, lélekkel teljesen zengő csellótónust, ilyen közvetlen
természetesen daloló csellóéneket még a felnőttek sorában is csak kevés
művésznél hallottunk”.
1939 júniusában a Népszava hosszú cikket szentel a még mindig csak
serdülőkorú művésznek. Az alkalmat, amelyet azután részletesen elemez
a cikk, az adta, hogy Starker eljátszotta Kodály
Zoltán gordonka-szólószonátáját olyan sikerrel, hogy a „felnőtt közönség,
a tanárikar, és a sajtó tapsolt perceken keresztül meghatottan és a
teljesítmény jelentőségének tudatában”.
A következő években hangverseny-matinékon, szakszervezet által
rendezett esten, vagy a különböző zsidó intézmények rendezvényein
léphetett fel. Ezek az OMIKE Művészakció évei 1939 és 1942 között. Már az
indulásnál, 1939 novemberében fellép Boccherini gordonka-versenyével, a
következő években a fiatal tehetségeknek szentelt esteken, Ernster Dezső, az akkor már Európa hírű énekes
hangversenyén, Mozart és Kodály esteken szerepel.
A háború befejeztével a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának és a
Magyar Állami Operaház zenekarának szólógordonkása volt. 1946-ban egy
jelentős svájci zenei versenyen ért el komoly helyezést. 1948-ban egy
párizsi ösztöndíjas lehetőség után költözött az USA-ba, ahol egyre
fontosabb zenekarok szólógordonkása volt.
Közben egyre jobban összpontosított a szólójátékra, egyre több hangversenyt
adott. Egy tengerentúli beszámoló az egyikről, amely a Californiai Magyarság című lapban
jelent meg 1986 januárjában:
„… Starker János ujjai oly varázslatos, lágy,
finom hangokat csaltak ki a gordonkából, amit soha senki előtte és úgy
jellemezte egyik kritikusa, hogy 300 év óta nem tapasztalt haladást tett a
vonós hangszeren.”
1958-tól a bloomingtoni Indana University
nagyhírű gordonka tanszakának vezetője.
Több mint 70 hanglemezfelvételt készített és többször adott hangversenyt
Budapesten is. Bloomingtonban (USA) hunyt el 2013. április 28-án.
És végül néhány mondat 1944–1945-ről Starker
Jánostól: „Egy évig nem érintettem meg a hangszeremet. A háborút kellett
túlélnem. Életben kellett maradnom. Internálótáborban voltam. […] Minden
sikeres életet el lehet mondani dramatikusan és egyszerűen. Az én életem
drámai momentuma az, hogy volt közben egy világháború, amit túl kellett élnem.
A két bátyám nem élte túl, én igen.” (Muzsika, 1991. február 1.)
Fotók:
Ismeretlen fényképező felvétele, Muzsika,
2009. július 3. (Címlapkép)
Ismeretlen fényképező felvétele Fényszóró, 1945. november 21.
Művészakció hangverseny-műsor 1939. november 14.
Ismeretlen fényképező felvétele Magyar Narancs 2013.
május 19.
Ismeretlen fényképező felvétele medici tv
Bernard A. Heyman Muzsika 1994.
március 1.