Révészné Pálfi Krisztina*
Művészeti
nevelés és kultúrafogyasztás a magyar arisztokrácia körében a Festetics
kottagyűjtemény tükrében
A Festetics-család
címere
Egyre inkább
előtérbe kerül napjaink pedagógiájában, hogy a lexikális tudás átadásán
felül az művészeti kompetenciák fejlesztésére is szükség van, melyben a
zenei nevelésnek igen fontos szerepet kap. A jelen azonban nem képzelhető
el a múlt ismerete nélkül, hiszen abból táplálkozva, a pozitív eredményeket
felhasználva és a negatívumokból tanulva tudunk eredményesen kutatni, oktatni.
Noha a zenei/művészeti nevelés elsősorban a reformpedagógia
térnyerésével került előtérbe, a különböző neveléstörténeti munkákban
rendszeresen felmerül ez a téma, bár eltérően gondoltak témánkról. Tény azonban, hogy a kultúrához való
hozzájutás hosszú időn keresztül csak egy bizonyos társadalmi réteg
számára volt elérhető. Ennek következtében az arisztokrácia körében az
idők során nem csak szellemi tőkék, hanem jelentős tárgyiasult
kulturális értékek, könyvtárak, kottatárak stb. alakultak ki.
A tanulmány célja
vázlatosan bemutatni, hogy a 19. század második felében a kultúrafogyasztási
szokások esetében, – leszűkítve a zeneművészet aktív művelésére –
milyen tendenciák figyelhetők meg egy adott nemesi család, esetünkben a
Festetics család Keszthelyen épségben fennmaradt könyvtára és annak
kottatárának tükrében. Hangsúlyozni szeretném, hogy vizsgálódásom jelen esetben
egy, a tudományos diskurzus elindítását célzó pilot kutatás. Ennek fényében nem
állt szándékomban, a keszthelyi Festetics kastély könyvtárának, vagy az ott
található kottatár anyagának részletes ismertetése, sokkal inkább annak a
társadalmi rétegnek a bemutatása, melynek tagjai vagyonuknál, társadalmi
helyzetüknél, műveltségüknél fogva, jelentős hatást gyakoroltak a 19.
század Magyarországának életére.
Kultúra és iskolázottság
A polgárosodás,
mint társadalmi háttér jelentős változásokat eredményezett a társadalom
életében. Megváltoztatta a mindennapok életét, mert alapvetően máshogy
rendezte át a jövőt. Ennek eredményeképp az előző társadalmi
berendezkedéshez képest a visszarendeződés már nem lehetséges. A feudális
rendszerben, a társadalom berendezkedése születési előjogokon alapult. A
család társadalmi helyzete határozta meg az egyén jövőképét. Így könnyen
megérthető, hogy a társadalmi síkokban történő mozgás
lehetőségei igen szűkek voltak. Az iskola és a kultúra privilégium
volt, és csak egy viszonylag szűk társadalmi réteg számára volt
elérhető. A 19-század fordulóján bekövetkezett változások, kiváltképp a
polgárosodás hozta meg a gyökeres változást. Azóta beszélhetünk a mai
értelemben vett közintézmény, és köznevelés rendszeréről. A kultúra, az
iskola, mint közintézmény már nem volt többé privilégium, hanem széles
néptömegek számára vált elérhetővé. Mindenki számára hozzáférhető
köznormává vált, azaz közkincs lett.
A szaknyelvben
egy-egy kifejezést különböző képpen használ a tudomány, a művészet
vagy a társadalom. Ezért szeretném pontosítani, hogy jelen esetben a tartományt
és a kultúrát milyen módon kívánom használni. A kultúra különféle jelentésekkel
is bír, de általánosan is meghatározható. Ez esetben a kultúrával kapcsolatban
az emberi civilizáció olyan tárgyi, illetve tárgyiasult termékeire gondolok,
mint a művészeti: irodalmi, zenei, képzőművészeti vagy
építészeti alkotások, illetve egy adott kultúrára jellemző nyelv, gasztronómia,
szokások, divat stb.
A fent említett
tárgyiasult kultúrát az antropológiában 1-es kultúrának, az adott kultúrákban
elfogadott értékrendszer és az ennek megfelelő viselkedésformák
elsajátítási mechanizmusát m 2-es kultúrának nevezik (Falkné, 2001). Ezért a
kultúra kifejezést ez esetben, mint az emberiség szellemi értékeinek
szimbolikus tudáshalmazát használom. Így a kultúrára úgy tekinthetünk, mint egy
olyan információhordozóra, mely nem genetikai úton öröklődik. A
viselkedésmintákat és az ezek kialakításához szükséges ismereteket a társas
érintkezések során vesszük át (Van Schaik, 2007, idézi: Kocsor-Bereczkei,
2010).
A kultúrát
egyfajta szocializációs közegként is értelmezzük, hiszen a gyermek már
születésétől fogva elkezd szociális közegébe tagozódni, hatással van rá a
környezete. Szocializációjának színterei például a család, a baráti köre,
később az iskola, ahol hatással vannak rá tanárai (Réthy-Vámos, 2006). A
tartomány, ennek a kultúrának egy bizonyos része, amely egy adott tudomány,
vagy művészeti területre jellemző szabályok, törvényszerűségek,
folyamatok, tudásbázisok rendszere. A szimbolikus szabályokat magába foglaló
kultúra az, – mint például a nyelvi egységek (Csányi, 1999) – amiből a
kreatív személy kiindul, és képes új tartalommal megtölteni vagy teljesen
átalakítani.
Az arisztokrácia kulturálódási szokásai
Az európai
arisztokrata családok gyermekeinek a nevelésében nagy hangsúlyt kapott a
művészeti- és ezen belül is a zenei nevelés. A zongoratanulás
kötelező volt a számukra. Kezdetben házitanítók, magántanárok foglalkoztak
velük. Az alábbiakban néhány példával szeretném ezt illusztrálni.
„Brown, Brunszvik, Gleichenstein,
Fries, Lichteinstein,
Schwarzenbergék… Majd mindegyiküknek megvan a házi zenekara vagy legalábbis
házi hangversenyegyüttese, mert Bécs „igazi” zeneélete még itt folyik a
főúri palotákban…” (Szabolcsi 1976. 80.
o.)
„Brunszvik Teréz három esztendősen már zongorázni
tanult.” (Virág, 2010. 59.o.)
Brunszvik Teréz tízéves koráig
alapképzésként franciát, általános tantárgyakat és zenét tanult. (Czeke 1938 idézi Virág, 2010)
Brunszvik Teréz megemlíti, hogy
meglehetősen sokat kellett zongorát gyakorolnia, mert a zenés
összejöveteleken Beethoven is részt vett és meg kellett felelnie a
zeneszerző elvárásainak. (Czeke 1938 idézi
Virág, 2010)
„Blanka igen ügyes és tehetséges leány volt: különösen
a szépművészetek: a zene, festés, irodalom érdekelték.” (Hornyák, 1999,
11. o.)
A Festetics családról
A tolnai gróf
Festetics család volt az egyik legjelentőseb magyarországi nemesi család
több, mint 200 éven keresztül. Festetics I. Pál volt, aki elsőként
Horvátországból Magyarországra költözött és Batthyány Ádám gróf íródeákja,
valamint a németújvári várának ispánja lett, majd ő alapozta meg a család
későbbi vagyonát. Második házasságából született Pál nevű fia és egy
leánya. Az ifjú Festetics Pál Szombathelyen született és ott is nevelkedett.
Apja nem tudott latinul, de ő szükségét érezte, hogy idegen nyelveket is
tanuljon. Jegyzőkönyve elején a következőket írja: „Más nyelven is, az egy magyar nyelven kívül
nem tudok, ki is nem csekély káromra és előmenetelemnek hátramaradásával vagyon.” (Festetics I. Pál idézi Szabó
Dezső 1928. 32. o.) Házassága után Pápára
költözött, katonatiszti szolgálatba lépett Batthyány Kristóf seregébe, ahol
évek múltán kapitányi rangot szerzett. Első felesége halála után több mint
két évvel ismét megnősült. Ez a házasság nagyban segítette az
előmenetelét, előkelő emberekkel került rokonságba. Ez alapozta
meg családja későbbi vagyonosságát. Mivel látta, hogy tanulásának
hiányosságai hátráltatják előmenetelében, ezért különösen nagy gondot
fordított József és Kristóf nevű fiainak a taníttatására. József elvégezte
a gimnáziumot és később jogot tanult. Kristóf Sopronban végezte el a
gimnáziumot, majd filozófiát, jogot és gazdálkodást tanult. Pályája
szorgalmának és tudásának köszönhetően felfelé ívelt, 1728-ban
beválasztották az országgyűlés egyik bizottságába. Miután Keszthely városa
a birtokába került, igyekezett azt minél inkább felvirágoztatni. 1745-ben
megkezdte az ottani kastély építését. A szellemi javakat igen nagyra tartotta
és megbecsülte. Ő alapította meg a keszthelyi könyvtárat. Unokája
Festetics György hat nyelven beszélt és kiemelkedően művelt volt.
Őt tekinthetjük a Festetics család egyik legjelentősebb tagjának.
Mivel Magyarországon akkoriban a kultúra területén hiányosságok mutatkoztak,
ezért saját birtokain törekedett a szellemi jólét növelésére. Birtokai
központjában Keszthelyen megalapította az első iskolát. Mecénásként sokat
tett a kultúráért. Előszeretettel támogatta a magyar írókat, segítette
könyveik kiadását. Levéltárát megnyitotta a történettudomány számára. Az
első Helicon ünnepséget 1804-ben tartották meg
I. Ferenc király tiszteletére. A következő évben már zenével és tánccal is
kedveskedtek az uralkodónak. (Szabó,1928)
A keszthelyi
Festetics kastély „könyvesháza” Festetics Kristóf idejében két falba épített
szekrényből állt, melyben főként történeti, jogi és politikai témájú
könyvei kaptak helyet. Fia, Festetics III. Pál jelentősen gyarapította a
könyvek számát és egyben a hírlaptárat is megalapozta. Ezek kezelésére,
szakértő könyvtárost alkalmazott. Festetics III. Pál fia, Festetics I.
György gyűjtötte össze a könyvtár törzsállományának nagy részét. Ő
építtette és rendeztette be a ma is látható, I. György idejében néhány ezer
kötetet számláló főúri könyvtárat, ahol jelenleg több ezer darabos
kottatár is helyet foglal.[1]
Lady Mary Hamilton
hercegnő 1850. december 11-én látta meg a napvilágot egy skóciai
arisztokrata család gyermekeként.19 éves korában házasságot kötött I. Albert
leendő monacói herceggel. Házasságuk boldogtalannak bizonyult. Lady
Hamilton egy megalázó incidens után elhagyta a férjét. Ezután Badenbe költözött
édesanyjához Marie Amelie hercegnőhöz és itt
szülte meg gyermeküket II. Lajos monacói herceget. Válásuk után, 1880 júniusában
ment férjhez Festetics Tasziló grófhoz, akivel monacói találkozásuk óta szoros
barátságot tartott fenn. Ez a házasság a Festeticsek számára lehetőséget
teremtett a legmagasabb uralkodóházakkal való kapcsolatok megnyílására.[2]
Festetics Tasziló gróffal való egybekelésük után, Lady Mary Hamilton is nagyban
hozzájárult a keszthelyi könyvtár anyagának kibővítéséhez. Magával hozta
kottatárát, melynek egy részét nagyanyjától és édesanyjától örökölte.
Mary Hamilton
kottatárát legfőképpen zongorakották alkotják. Találhatunk köztük Stroganoff grófnő részére írt és ajánlott
keringőt Georg von Miners kézírásos ajánlásával[3]
és Procida Bucalossi
(amerikai-olasz zeneszerző,1832-1918) aláírásával ellátott Keringő
melódiákat Charles Coote átdolgozásában. Megtalálható
itt még számos Johann Strauss által komponált keringő, eredeti
összkiadásban és a Wien bleibt Wien Marsch zongorakivonata Johann Schrammel-től.
A kottagyűjteményben sok opera- illetve operett átdolgozás is szerepel.
Például: Bellini: Norma és Beatrice című operája zongorára és énekhangra
olasz nyelven, szintén Bellinitől Ariett-ek és
Románcok egy énekhangra olasz és német szöveggel. Delibe: Sylvia és Donizett: Don Pasquale és Bolein
Anna című operái énekhangra, zongorakísérettel. Néhány kotta első
lapján kéziratos tartalomjegyzék található és Mary Hamilton vagy édesanyja, Marie
Amelie aláírásával. Lady Hamilton gyűjteményét
gazdagítja egy Rossini által komponált Néphimnusz, melyet IX. Pius pápának
ajánlott. A gyűjtemény tartalmaz még Grieg, Gounod, Faure,
Millöcker, Bazzini
zenedarabokat. Nem csak a hölgyek énekeltek a Festetics családban. Található
itt egy Bottesini által komponált Romanza,
amely tenor hangra íródott, zongorakísérettel. A német és olasz szöveggel
ellátott darabokon kívül találhatóak még francia, angol és spanyol nyelven írt
dalok. Az utóbbi gitár vagy hárfa kísérettel. Feltételezhetjük, hogy
jelentős zongoratudással rendelkezett Mary Hamilton, mert kézírásos ujjrendek
találhatóak pl.: Chopin: Op. 9, No.1-es Nocturne-jében,
valamint Op. 10, No. 3-as Étude-jében, amelyet
Lisztnek, Op. 18-as Grande valse brillante című
zeneművében, amit Laura Horsfordnak és Op. 38-as
Balladájában, melyet Schumann-nak ajánlott. A kották között találhatunk még a
19. században alkotó magyar és cseh szerzők által írt darabokat, mint pl.:
Herczenberger István, Jan Kalivoda,
Konti József, Joseph Labitzky.
Megtalálhatóak még a gyűjteményben Schumann, Schubert dalok,
Mendelssohntól egy cselló-zongora szonáta cselló szólama.
A kottaanyag
sokszínűsége arra utal, hogy széles volt a Festetics család tagjainak a
zenei érdeklődési köre. A „könnyedebb” műfajoktól kezdve a komolyabb
hangvételű zenedarabokig sok minden megtalálható Lady Mary Hamilton
gyűjteményében. Értesültek az akkori legújabb zenei trendekről,
hozzájutottak a kottákhoz. Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy
részesei voltak az akkori európai kulturális vérkeringésnek.
Összegzés
Vizsgálódásom
rávilágít arra, hogy a főúri családok igen nagy hangsúlyt fektettek a
tudományos és történeti nevelés mellett a művészeti és azon belül is a
zenei nevelésre. Az elme művelése mellett a lélek nevelését, a személyiség
formálását is fontosnak tartották. Tudták, hogy a műveltség hiánya
hátráltatja az előmenetelüket. A tudományos megismerés, a műveltség
megszerzésének igénye mellett szükségesnem vélték a művészeti nevelést is,
hiszen a kor gondolkodói is felismerték, hogy a tudomány és a művészet egyaránt
magunk és világunk megismerésében lehet segítségünkre. (Révész 2015)
Hosszú időn
keresztül a zenei nevelés az arisztokrácia kiváltsága volt. A kiművelt
fő, elengedhetetlen volt az arisztokrácia számára.
A Festetics
családnak az évtizedek során egyre jelentősebb társadalmi kapcsolatai
alakultak ki, melyek elősegítették őket innovatív elképzeléseik
megvalósításában. Ezeknek a létrejöttét nagyban elősegítette magas szintű
tudományos és művészeti nevelésük. Hosszú időn keresztül a zenei
nevelés kizárólag az arisztokrácia kiváltsága volt.
A mai társadalmi
berendezkedés folytán, már mindenki hozzájuthat a kultúra ezen formájához.
Magyarországon minden gyermek számára elérhető, kiváló zeneiskolai hálózat
működik. Gyermekeinket zeneértővé, zeneszeretővé, ezáltal
lelkileg „gazdagabbá” tehetnénk, hogy kiegyensúlyozottabb, boldogabb
felnőttek legyenek.
Irodalom:
Csányi V. (1999): Az emberi
természet. Vince Kiadó. Budapest
Falkné B. K. (2001): Kultúraközi
kommunikáció. Püski Kiadó. Budapest
Hornyák M. (1993.): Beethoven, Brunszvikok, Martonvásár Magyar
Tudományos Akadémia. Martonvásár
Kocsor F., Bereczkei T. (2010):
Kultúra. In: Bereczkei T., Paál T. (szerk.): A lélek eredete. Bevezetés az
evolúciós pszichológiába. Gondolat Kiadó. Budapest
Réthy E., Vámos Á. (2006): Esélyegyenlőtlenség és méltányos
pedagógia. Bölcsész Konzorcium
Révész J. (2015): Tudomány és
művészet. In: Képzés és Gyakorlat. 133-144 pp. 2015/3-4
Szabó D. (1928.): A herceg Festetics- család története. Franklin
Társ. Ny. Budapest.
Szabolcsi B. (1976): Beethoven. Zeneműkiadó. Budapest
Virág I. (2010): Nőnevelés-arisztokrata tradíciók. In:
Iskolakultúra 2010/3
Internetes
források:
https://festeticskastely.hu/konyvtar/
https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/mary_hamilton_fenykepalbumai
---
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
*A tanulmány szerzője: Révészné Pálfi Krisztina hegedűművész,
a Wiener Hofburg Orchester
szólamvezetője, Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar
művésztanára.
Kutatási területe a komplex művészeti nevelés, valamint 18-19 századi
magyar arisztokrata hölgyek kulturafogyasztási
szokásai.