SIMON GÉZA GÁBOR[1]
Negyvenkét évvel
ezelőtt, 1982. június 24-én indult a Petőfi Rádióban a
Gramofonsztárok új sorozata
A vidéki jazzklubokban már az 1970-es évek elejétől Pál Sándor, Csányi Attila és jómagam akár hosszú órákon át nyugodtan beszélhettünk a magyar jazz két világháború közötti eredményiről. Budapesten ez akkor még gyakorlatilag lehetetlen volt. Egyetlen próbálkozó 1974-ben az Ikarus gyári jazzklub volt, amelyet Csányi Attila előadása után - a már megkötött szerződések ellenére! - teljesen váratlanul bezártak!
A jeget a még 1979. tavaszán alapított ELTE ÁJTK KISZ „Jazzfórum” Klub törte meg. Itt az 1982-es évadban, március 2-án, kedden 18 órakor végre sor kerülhetett magyar jazztörténeti előadásra. (Zárójelben megjegyzem, hogy a Kari KISZ Vezetőség sem az előadások témájára, előadóira, sem a tervezett koncertek előadóira vonatkozóan egyetlen pisszenést sem tett és a tervezett teljes költségvetést szó nélkül aláírta és a kért összeget csontmentesen átadta a Klub vezetőinek.)
2021-ben erre így emlékezett Kalocsai Csilla, a „Jazzfórum” Klub egykori vezetője:
„Viszonylag nagy volt a rés a jegybevétel és a kiadások között, de eszerint még támogatták is a jazzklubot. Még beszámoló írási kötelezettségről sem tudok, és soha nem kellett jóvá hagyatni előzetesen a programot.”[2]
Az ELTE sorozattal párhuzamosan a Budapesti Művelődési Központ „Jazzpresszó”-jában (Budapest, XI. kerület, Szakasits Árpád [ma: Etele] út 55.) is egy hasonló alsorozat indulhatott.
1982. április tizenegyedike sok szempontból fordulópont volt a magyar jazztörténeti kutatás és az eredmények nyilvános bemutatása sorában. Ezen a vasárnapon 17 órától a Budapesti Művelődési Központ „Jazzpresszó”-jában A magyar jazz a 30-as, 40-es években címmel immár sokadik alkalommal beszéltem a témáról.
Itt inkognitóban jelent meg és hallgatta végig előadásomat Nemes András, a Magyar Rádió szerkesztő-műsorvezetője. Az előadás utáni sok-sok kérdés megválaszolását türelmesen végigülte/állta, majd felfedte kilétét. Mint elmondotta, már futó rádiós sorozataihoz szüksége lenne egy olyan emberre, aki ilyen szinten ismeri nemcsak az amerikai jazz, hanem a magyar jazz történetét is.
Az elképzelés az volt, hogy az 1920-as évektől az 1950-es évekig terjedő gramofonlemez korszak Magyarországon is rendkívül népszerű ikonjainak immár mikrólemezeken is sorra-rendre beszerezhető LP-i alapján egy-egy önálló adásban szerepelhessenek a régi idők alapvetően jazzbefolyásoltságú (hot dance) zenét játszó sztárjai. Sorozataiban ugyanis egyre inkább szeretné a jazzes, swinges felvételek bemutatását előtérbe helyezni.
Pár
perc után már paroláztunk is és már abban is meg tudtunk egyezni, hogy egy
szovjet jazzanyaggal indítjuk az együttműködést. Ez immár a saját archívumom
egy féltett darabja volt. (András ugyanis korábbi rádiós
szerkesztőimtől, Szentkúti Páltól és Kiss Imrétől már
informálódott s tőlük tudta, hogy nekem csak minőségi LP-im vannak, nem agyongyötörtek, mint amilyeneket sokan
ajánlgattak akkoriban némi átjátszási készpénzfizetés reményében a Magyar
Rádiónak…) Pár nap múlva egy komplett
előadás kézirattal kértem az alkalmi belépőt a Bródy Sándor utca
5-7-ben. Felballagtam Nemes András mini irodájába, ahol villámban átnézte a kéziratot,
konstatálta, hogy az általam vitt Melodya mikrólemez
valóban karcmentes, kiváló állapotban van, elkérte lakcímem az utaláshoz és
ezzel eldőlt, hogy egy ideig neki is külsőzhetek a Magyar Rádióban.
A sorozat nyitóegyüttese a szovjet Alexandr Cfaszman jazzbandje volt. Rögtön éles cáfolataként annak a bolondos kijelentésnek, hogy a Szovjetúniában betiltották és nem létezhetett a korai jazz! (Nem mellesleg megjegyzem, hogy a korabeli rádióújságok tanúsága szerint 1946 és 1954 között Cfaszman hangfelvételei rendszeresen szerepeltek a Magyar Rádió legkülönbözőbb műsorösszeállításaiban.)
A Gramofonsztárok új sorozata nagy népszerűségre tett szert és így – aligha véletlenül – jó pár hazai jazzsztár e korszakban készített hangfelvételeit is végre ismét hallani lehetett az éter hullámain. Így a Gramofonsztárok sorozatban sorra kerülhettek azok a kiváló magyar jazz hangfelvételek is, amelyeknek még a létét is tagadták „hivatalosan” …
A Magyar Rádió igazán nagy nyilvánossága előtt végül több magyar jazztörténeti alsorozat is adásba került. Ezek Martiny Lajos, Chappy, valamint az 1930-as és 1940-es évek magyar jazzsztárjainak gramofonlemez felvételeiből álltak össze. 1983-ban például a Martiny sorozat nem kevesebb mint négy részből állt.
A Magyar Rádió sokmilliós hallgatótábora fehéren-feketén szembesülhetett a tényekkel, a valósággal, azaz hogy a magyar jazznek igenis komoly múltja van. Ezt ráadásul nemcsak Európában, de még a tengerentúl is elismerik...
Ezeket a sorozatokat azután igen nagy érdeklődés kísérte, rengeteg hallgatói levél és telefon ment a Rádióba és az egyes adásokat a rendszerváltásig még egyenként háromszor-négyszer meg kellett ismételni.
A rendszerváltás után, 1992-ben pedig a Jazzmagazin keretében végre elindulhatott a Magyar jazztörténet sorozat, amelyet szintén én indítottam. Csányi Attila pedig később önálló adásokban, A magyar jazz archívuma című műsorsorozatban interjúvolhatta és mutathatta be a magyar jazztörténet nagy öregjeit és – természetesen – azok hangfelvételeit.