DUNKEL N. NORBERT[1]
Széljegyzet
a zeneterápiáról
Két-ségtelen, hogy manapság újra nem az egy-ség
létmódjában élünk. A viszály, a háború, a magányosság, elzárkózás, a
modernizmus tudomány-vallása (scientizmus) mind-mind
arról árulkodik, hogy világunk szerte-szakadt. Huszonöt éve mondom, és sajnos
mondhatom is joggal, hogy az ész, a logika, a tudomány csak bal agyi féltekéssé
tette az emberiséget. Nem vagyunk harmóniában az érzelmeinkkel, a testünkkel,
de még a társainkkal sem.
A vallás és
művészet az egy-séget célozta. Ma
csak-intellektus van, intuíció és érzelmek, egész-élmények, s mind az, ami az
agy jobb féltekéjéhez kötött, erősen háttérbe szorult. Számos lelki
probléma oka az, hogy az illető nem is ismeri önmagát, sem saját, régi
élményeit (elfojtás, bagatellizálás, sőt, felejtés, mit elfojtás, meg nem történtté tevés stb.). Nincs kapcsolatban lelki alkatával
és mélyebb érzelmeivel. Elektromos fogkefénk van, (amivel én ablakot mosok).
– Ám „hol a lélek
fogkeféje?” A saját bensőkben lévő, de nem tudatosult lelki anyag viselkedhet úgy, mint egy félelmetes
ismeretlen. És akkor fáj a fejünk. Nem alszunk jól, vagy szorongunk. Vagy
fekélyesedni kezd a gyomrunk. Vagy akár daganatosak leszünk.
Mai életünkben
kevés a szeretet (=elfogadás), de sok a szex. Millió információ – de nincs
bölcsesség. Százezer fészbukos ismerős, de nincs
barát. Kevesen adnak nekünk időt, mert figyelmünkért száz és száz
okoseszköz kijelzője vetélkedik. Az ember létét fenyegeti a homunculus, a mesterséges ember (amit középkori
alkímia szeretett volna létrehozni). Ma, ezt mesterséges intelligenciának
hívjuk. Ő fogja Istent, s az embert zárójelbe tenni.
A
művészetterápiák nem műtétben és aszpirinben gondolkodnak. A
művészet eleve azért született, hogy egységes (integrált) világképet
adjon, hogy a szív nélküli ész vakságát
megelőzze.
A zene (eredeti) lényege,
hogy Istent dicsőítse (laudatio Dei) és
helyreállítsa a lélek nyugalmát (restauratio animae). A Szép csak harmonikus lehet, a zenélő épet,
fogyatékost megmozgatja testileg-lelkileg. A furulyával tudatosan, periodikusan
tanulunk lélegzeni. A cintányérokat egyszerre is, felváltva is próbáljuk
összeütni. De ehhez egymásra kell nézni, szem-kéz koordinációt is csinálni.
Jógalégzéseket végzünk, s lessük, ki milyen messziről fújja el a gyertya
lángját? (Önszabályozási képesség,
átlélegzés) Ritmikus mozgásokkal oldjuk az izmok feszültségét. Dalolunk.
Megbeszéljük a szöveg jelentését. Utánozzuk az állatok, vagy a fák mozgását.
Unalom, szorongás száműzve.
A művészetterápiák
fejlesztenek, kidolgoznak érzelmeket (elaboráció),
kifejezzük (tükrözés-tudatosulás) magunkat zenei, vagy vizuális jelképekkel.
Magunkhoz engedjük az érzelmeinket (megélés, megnevezés, acting out), sőt, még sírunk, kiabálunk is olykor! És ezt mind,
együtt (közösség). Csökken a fájdalom (a nociceptív
idegrostok megnyugszanak), dopamin (örömhormon) önti el az agysejteket. A bal
és jobb agyféltekék összekapcsolódnak;
„randevú a kérges testben” (zene
hatására az agy közepén a corpus callosum összeköti a két féltekét). Szín, hangulat, élmény lép a terembe, Imike a
kerekesszéket már a terápia elején elfeledte. A tekintetet kerülő autista
Réka nagyon sokszor pillant körbe, hisz’ most: közösen zenélünk. Ilyenkor velünk
van. Szinkronizálódik a tapsolás,
zümmögés, dobolás. Ricsi beszéde sokszor érthetetlen, ám a ritmikus vers és ének, naná, hogy jobban megszervezi a beszéd motorikáját.
A testi érzetek,
az érzelmek, az erős ingerek,
sőt, humor és bolondozás (!) elvisznek bennünket egy megváltozott tudatállapotba. Nincs
unalom és sivárság (hospitalizáció).
Az együttes élmény újra embert (van társunk!, a kreativitásban
feloldódik a fájó én) csinál belőlünk. A kreativitás NEM csak a
költőé. A kreativitásban újra-teremti magát ez ember. Tudniillik,
Beethoven nem rozsdásodik – értékálló, időálló. Most nincs zeneelmélet,
nincs gyógypedagógia, nincs lélektan (elvont ismeretek), csak a dob rezgése
keltette hang a gyomrunkban, csak a síp visítása a homloküregben (egységes élmény-mező). És… mi is visítunk, feloldódunk
(megszűnik a konformitáskényszer),
lehetsz önmagad. Vérünk pezseg: benne
megjelennek az immunglobulinok és interleukinok – amik
fokozzák az immunrendszerünk aktivitását! Ma zeneterápia van, AKI helyreállítja
az ember-létet (egészlegesség, totalitás-élmény).
AKI = Alternatív,
Komplementer, Integratív. Alternatív,
mert nem orvosi, hanem egy más, eltérő
eljárás: lélektani-művészeti. Komplementer,
mert kiegészíti az egyoldalú orvosi
eljárásokat. Integratív, mert
lélektani, csoportlélektani, mozgáselemekkel dúsított, aktív részvétellel és hangulati elemekkel (motiváció), mi
több: örömmel operál. Visszahívja a
humán lét fontos elemeit, a jobb agy féltekei funkciókat, a társakat, az
együttműködést és a Szép-et. Egyedül, csak bal agyféltekével nem tudsz kreatív lenni. Nem látod rejtett
érzéseid. Nem vagy egyensúlyban. Ez a szívtelen, csak bal féltekés civilizáció
szeretet és isten-telen. A bal agyfélteke Apolló,
racionalitás, logika, a jobb félteke érzelmek, tér, élmények, intuíció, Dyonisos. A vissza-hívott Szép segít. Mert a ma embere csak-bal agyféltekés. Vak a Szépre.
Az ábra forrása: https://nemzetipedkar.hu/