ELHUNYT ÁDÁM KÁROLY GORDONKAMŰVÉSZ-TANÁR
I.
A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar mély fájdalommal tudatta, hogy
Ádám Károly gordonkaművész, a Zeneművészeti Kar jogelőd
intézményének iskolaalapító főiskolai tanára, 2024. június 2-án, 85 évesen
örökre megpihent.
Ádám Károly (1939–2024)
Temetése 2024. június
26-án volt a Debreceni Köztemető 2. számú Ravatalozó termében.
Ádám
Károly debreceni szakiskolai és főiskolai tanárként nemzedékeket nevelt
föl ötvenéves pályafutása során. Gordonkaversenyek visszatérő
zsűritagja (Starker Országos Szakközépiskolai
Gordonkaverseny, Kecskemét; Popper Nemzetközi Csellóverseny, Várpalota;
Kisvárdai Regionális Csellóverseny), 1975–1980 között a debreceni MÁV
Filharmonikusok szólamvezetője, 1974–1986 között az Országos Filharmónia
szólamvezetője volt.
Ádám
Károly 2015-ben Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetésben
részesült a szóló gordonkaművek magas művészi igényű
interpretációján túl a vonós kamarazenét is népszerűsítő művészi
pályája, valamint a felsőfokú zenei képzésben végzett példás oktatói
munkája elismeréseként.
Egykori oktatójáról, a Csokonai- és Artisjus-díjas Ádám Károlyról
nevezett el tantermet 2024. április 8-án tavaszán a Debreceni Egyetem
Zeneművészeti Kara. Mostantól az intézmény épületében
található oktatóterem bejáratánál elhelyezett tábla jelzi az országosan és az
egyetem által is többszörösen elismert szakember egyetemi oktatásban és a
zeneművészetben egyaránt maradandó szellemi örökségét.
Pless Attila
Pless Attila, a DE ZK általános dékánhelyettese a teremavatón elmondott köszöntőjében
méltatta a gordonkaművészt, és kiemelte a hazai komolyzenére, valamint az
egyetemi szintű oktatásra gyakorolt megkerülhetetlen hatását.
Ádám Károly és Pless Attila
Ádám Károly a róla elnevezett oktatóterem előtt
– Ádám Károly szerénysége és embersége mind a zeneoktatók, mind pedig a
hallgatók számára példaértékű, elismerései kiválóan mutatják szakmailag
elhivatott, a Debreceni Egyetem irányába elkötelezett, eredményes és magas
színvonalú tevékenységét. Ő mindig mindent tudott a ZK hallgatóiról,
munkája túlmutatott a tanításon, nemcsak oktatott, hanem lelkiismeretesen
odafigyelt a növendékekre. Ez a közvetlenség határozta meg a munkásságát –
tette hozzá a dékánhelyettes.
A teremavatáshoz kapcsolódóan a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar
vezetősége a zeneművészetben és a zeneoktatásban kifejtett munkájának
elismeréseképpen a Kossuth Életműdíjat adományozta Ádám Károlynak, aki
személyesen vette át az elismerést a Liszt teremben.
Ádám Károly egykori
tanítványai és kollégái körében
Ádám Károly a Debreceni
Egyetem jogelőd intézményében 1968 óta oktatott gordonka főtárgyat,
kamarazenét, valamint módszertant, didaktikát és repertoárismeretet. Oktatói
tevékenysége mellett a Debreceni Filharmonikus Zenekar gordonka szólamvezetőjeként
és az Országos Filharmónia szólistájakánt dolgozott.
Pályafutása során Ausztriában, Olaszországban, Bulgáriában, Lengyelországban,
Romániában, Szlovákiában, Németországban és a Franciaországban is színpadra
lépett. Szakmai életútja során számos elismerésben részesült, átvehette többek
között a Csokonai-díjat, a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat, a Debrecen
Kultúrájáért-díjat, a Debrecen Zenei Felsőoktatásért-díjat, az
Artisjus-díjat, valamint a Debreceni Egyetem Rektorának Elismerő Oklevelét
is.
Részletek Sajtóközpont
– BZ összeállításaiból
II.
2023. október 18-án a Magyar Művészeti Akadémia
Zeneművészeti Tagozata Életút díjjal ismerte el Ádám Károly
gordonkaművészt, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti
Karának nyugalmazott főiskolai tanárát,
aki szakiskolai és főiskolai tanárként nemzedékeket nevelt föl ötvenéves
pályafutása során. Gordonkaversenyek visszatérő zsűritagja (Starker Országos Szakközépiskolai Gordonkaverseny,
Kecskemét; Popper Nemzetközi Csellóverseny, Várpalota; Kisvárdai Regionális
Csellóverseny), 1975–1980 között a debreceni MÁV Filharmonikusok szólamvezetője,
1974–1986 között az Országos Filharmónia szólamvezetője volt. 2015-ben
Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült a szóló gordonkaművek magas művészi igényű interpretációján
túl a vonós kamarazenét is népszerűsítő
művészi pályája, valamint a
felsőfokú zenei képzésben végzett példás oktatói munkája elismeréseként. Ádám Károlyt Onczay Csaba gordonkaművész laudálta:
Onczay Csaba laudációja[1]
Ádám Károly gordonkaművész 1939-ben született.
Alsó- és középfokú zenei tanulmányait a tatabányai zeneiskolában, a békéstarhosi, a budapesti és a debreceni zeneművészeti
szakiskolában végezte. 1958-ban felvételt nyert a Zeneművészeti
Főiskolára, ahol Friss Antal növendékeként szerzett művésztanári
oklevelet 1963-ban. 1960-tól nyugdíjba meneteléig a debreceni Kodály Zoltán
Zeneművészeti Szakiskola, majd a Zeneművészeti Főiskola
debreceni tagozatának volt tanára. Ötven éves pályafutása során szakiskolai és
főiskolai tanárként nemzedékeket nevelt föl. Ez életművének
legnagyobb értéke. A zenei unokák megjelenése pedig ennek bizonysága. Teljes
odaadással tartotta mindvégig a csellótanári továbbképzéseket is. Sőt,
szaktanácsadásai alkalmával még a legkisebbeket is képes volt a saját
szintjükön tanítani. Gordonkaversenyek visszatérő zsűritagja volt
(Pl.: Starker Országos Szakközépiskolai
Gordonkaverseny, Kecskemét; Popper Nemzetközi Csellóverseny, Várpalota;
Kisvárdai Regionális Csellóverseny) Onczay Csaba
1975–1980 között a debreceni MÁV Filharmonikusok szólamvezetője, illetve
1974–1986 között az Országos Filharmónia szólamvezetője volt. Aktívan
részt vett több, mint egy évtizeden keresztül Debrecen és a Tiszántúl zenei
életében zenekari estek szólistájaként önálló és kamarazenei esteken. Több
ízben mutatta be magyar és külföldi kortárs zeneszerzők műveit.
Hazáján kívül Európa számos országában koncertezett. Kitüntetései: 2015. 08. 20-án
jelentős, a szóló gordonkaművek magas művészi igényű
interpretációján túl a vonós kamarazenét is népszerűsítő művészi
pályája, valamint a felsőfokú zenei képzésben végzett példás oktatói
munkája elismeréseként Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat
kitüntetésben részesült. Sok közös emlékünk van. Mindkettőnk tanára Friss
Antal volt, aki elindított minket a pályán. Szívesen emlékezem a sok szép
koncertre és zsűrizésekre. Életút-díjadhoz sok szeretettel gratulálok,
kívánok minden jót, hogy sokáig élvezhesd volt növendékeid sikereit és munkád
gyümölcsét.
III.
Az élet és a zene szeretete
(Ádám Károly
gordonkaművész 80. születésnapjára)[2]
Ádám
Károly gordonkaművész-tanár
Születésnapján az egyik közösségi portálon megjelent fényképes köszöntésére
rövid időn belül több mint kétszázan reagáltak. Elsősorban volt
tanítványai, akik szeretettel és tisztelettel emlékeznek ma is a debreceni
szakiskolás, illetve főiskolás éveikre. Gondolataik súlypontjában minden
bizonnyal Ádám Károly csellóórái állnak.
Az idő telik, a vele kapcsolatos emlékek apróbb részletei meg is
fakulhatnak, miközben a lényeg egyre jobban kikristályosodik. Az ő
esetében ezt az emberség, a derűs életszemlélet és a zene szeretete
jelenti. Csellóóráin e három dolog teremtett olyan légkört, mely biztatást
adhatott bárkinek. A nehezebb pillanatokból, szorult helyzetekből is volt
mindig kiút – elsősorban az arra érdemesek számára… Munkatempóját se
kényelmesnek, se feszítettnek nem érezhettük. Tanítványai sikereinek
őszintén örülni tudott. Esetlegesen súlyos kritikáit pedig úgy volt képes
humorba ágyazni, hogy attól nem egyszer hanyatt-homlok rohantunk haza
gyakorolni… („Azt ajánlom, vedd elő otthon a metronómot! Észre fogod
venni, hogy kezdetben milyen össze-vissza ketyeg!”)
Ötven éves pályafutása során szakiskolai és főiskolai tanárként
nemzedékeket nevelt föl. Ez életművének legnagyobb értéke. A zenei unokák
megjelenése pedig ennek bizonysága. Teljes odaadással tartotta mindvégig a
csellótanári továbbképzéseket is. Sőt, szaktanácsadásai alkalmával még a
legkisebbeket is képes volt a saját szintjükön tanítani. Bizonyítva ezzel „a
nagyságot a lehajlás szöge méri” gondolat teljes igazságát.
Mindehhez a legfőbb energiaforrás
a gyakorlati muzsikálás lehetett számára. Az Országos Filharmónia
szólistájaként, rövidebb ideig a Debreceni Filharmonikus Zenekar
szólamvezetőjeként és kamaramuzsikusként számtalan hangversenyen
hallhattuk játékát. A csellóórákon kívül ezek az események is sok ösztönzést
adhattak elsősorban azoknak a tanítványoknak, akik végül különböző
zenekarokban, kamaraegyüttesekben, vagy szólistaként találták meg helyüket
itthon és a nagyvilágban.
Két előző, kerek évfordulós születésnapját a Liszt-teremben
ünnepeltük Debrecenben teltházas hangversenyek keretében. Mindkét rendezvényen
csaknem félszáz tagú csellózenekar zengte neki többek között J. Klengel tizenkét szólamú himnuszát. Bár ez alkalommal
az ünnepelt kérésére a nagy ívű, protokolláris ünneplés elmarad, a volt
tanítványok máris törik a fejüket, hogy hol és mikor találkozhatnának
„szűkebb körben” egykori mesterükkel néhány órányi beszélgetés, múltidézés
és egy valódi Ádám Károly-féle babgulyás reményében…
Isten éltesse Őt még nagyon sokáig!
Ezt kívánom Neki valamennyi volt növendéke nevében is, az utóbb baráttá
lett egykori tanítvány tiszteletével és szeretetével:
Molnár
Zsolt
/Debrecen/
IV.
– Ádám Károly gordonkát
tanít a debreceni főiskolán. Mióta?
– Ádám Károly:1960 óta tanítok, már akadémista
koromban utazó tanárként jártam Debrecenbe. Az akkori szaktanárképző
1966-ban lett főiskola.
– Milyen a főiskola kapcsolata a Nyírbátori
Zenei Táborral, különös tekintettel arra, hogy ez a hely Debrecen hatósugarában
van?
– Egyike vagyok a tábor alapító tagjainak, s
talán az egyetlen tanár, aki a tábor 18 éves fennállása alatt minden évben itt
volt.
– Hogyan kezdődött el ennek a tábornak a
fölépítése, stílusának, a hely szellemének kialakítása, művészi
hitvallásának megfogalmazása?
– Úgy kezdődött, hogy a tábor
elsősorban a tanárképző intézményekhez kapcsolódott, főleg a
tanárképző főiskolások és a frissen végzett, fiatal gyakorló
zeneiskolai tanárok számára alakult. Félig meddig nyári gyakorlatként is
működött.
– Mi az ön feladata itt, a táborban?
– Főleg csellót tanítok, de a zenekari
munkában is részt veszek, és a szólam betanítást mindig szívesen vállalom.
– Milyen arányban találhatók tanítványai az
itteni csellista növendékek között?
– Több éves átlagban 20-25%. Most is itt vannak
a budapesti zeneakadémia csellista növendékei, akik már nem nálam tanulnak, de
valamikor az én tanítványaim voltak.
– Milyen hangulatú és stílusú tábort sikerült
kialakítani Nyírbátorban az elmúlt közel két évtized alatt?
– Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt
mondanám: abszolút családias légkör uralkodik, s azt hiszem, ennek
köszönhető, hogy évről évre visszatérnek hallgatók, a tanárokról nem
is beszélve – én például már 18 éve itt felejtettem magam, és nem bántam meg.
Sőt, ha netán jövőre is meghívnának, biztosan eljönnék.