ELHUNYT PEJTSIKNÉ PÁRDÁNYI JUDIT

ZENETANÁR, KARNAGY

(1939-2024)

I.

Muzsikuscsaládban született Óbudán 1939. november 3-án, édesapja Kodály-tanítvány volt, édesanyja is elvégezte a Zeneakadémiát. 1954-től a Bartók Béla Konzervatórium zeneelmélet-szolfézs szakán tanult, majd a Zeneakadémia középiskolai énektanár és karvezetés tanszakán folytatta tanulmányait. Ötödéves korában már egy férfikart vezetett, a kórust Maklári József, zeneakadémiai tanára adta át neki. 1963-ban kitüntetéses diplomát kapott. Két évig a Soproni Állami Zeneiskolában tanított és feladata volt a Soproni Zenetagozatos Gimnázium elindítása. A két év alatt kórust szervezett a diákokból.

1965-ben költöztek Kecskemétre első férjével, aki a városban kapott erdőmérnöki állást. Judit a Kodály Iskolában folytatta a tanítást és a gimnázium nőikarát vezette. A kórus két alkalommal is első díjat nyert a gyulai Erkel Diáknapokon.

1973-ban állást kínáltak neki a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben, ahol ének-zenét és módszertant tanított. Elvállalta. Mivel férjével négy gyermeket neveltek, a kötetlenebb munkaidő könnyítette a gyermekek nevelését.

1981-ben a Kodály Iskolában megalakult a Zeneművészeti Szakközépiskola. Visszahívták a szakiskolába szolfézst, zeneelméletet és népzenét tanítani. Az iskola nőikarával minden évben rádiófelvételt készített, sikeres koncerteket adtak a városban és külföldön is: Angliában, Németországban. Előadásokat és kórusbemutatókat tartott Német- és Olaszországban. Bemutató óráit külföldi tanárok és a Kodály Intézet hallgatói látogatták. Az Intézet nyári kurzusain tanított, valamint rendszeresen szervezett továbbképzéseket énektanárok számára. A városi és megyei Éneklő Ifjúság versenyeinek zsűritagja volt. Szakmai munkáját a következő kitüntetésekkel ismerték el: Kiváló Pedagógus (több alkalommal), Bács-Kiskun Megye Művészeti díja (1989), Kodály Zoltán-díj (2004)

Második férjével, Pejtsik Pállal

Korai nyugdíjazása után (2000) régi tanítványai kórust alapítottak és felkérték az együttes vezetésére. Így alakult meg a Nemesszeghy Márta Vegyeskar. Tíz évig irányította a kórust, sok örömben és élményben volt része a tagokkal együtt számos koncerten, itthon és külföldön.

A Nemesszeghy Márta Vegyeskart vezényli

Pedagógiai munkája a szakközépiskolai tanításban teljesedett ki. „Mérhetetlenül szeretek tanítani” – vallotta egy tíz évvel ezelőtt készült interjúban. Csalhatatlan hallása, hatalmas elméleti tudása volt, kiválóan zongorázott. Minden órájára alaposan felkészült, óravázlatai példaértékűek voltak. Az elméleti ismereteket, összefüggéseket mindig zenei példákkal illusztrálta. Sokunknak példakép volt és marad, tanítványai, kollégái csodálták zenei tudását, elhivatottságát és munkabírását.

„A tanárok egy életre szólnak!” – A fent említett interjúban hálával beszélt azokról a tanáróriásokról, akik szakmai élete alakulását befolyásolták: Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Szőnyi Erzsébet, Vásárhelyi Zoltán. „Egész életre szóló üzenetet adtak.” – vallotta.

Hetvenedik születésnapján egykori tanítványai, énekesei is köszöntötték

Párdányi Judit sok tehetséges tanítványát segítette a zenei pályára. Gondoskodó szeretettel foglalkozott a diákokkal, időt és fáradságot nem kímélve az elméleti tárgyakból és népzenéből. Biztos tudással mehetett a felvételire – a Zeneakadémiára vagy a Zeneművészeti Főiskolára – az, akit Judit készített föl. Közben az életre is nevelte a növendékeit intelmeivel és tanácsaival.

Mély hite segítette abban, hogy emelt fővel viselje a nehézségeket, amelyek szakmai és magánéletében egyaránt érték. Első férjét korán elveszítette, második férje Pejtsik Pál volt, aki mérnöki munkája mellett kiválóan hegedült és brácsázott. Példamutató harmóniában éltek együtt 28 évig.

Férje elvesztése után, Judit utolsó éveit idősek otthonában töltötte. Kollégái és tanítványai közül néhányan rendszeresen látogattuk, amiért nagyon hálás volt!

Isten nyugosztaljon, drága Judit! Fájó szívvel búcsúzunk Tőled!

„Erdő gyászba nem borul, inkább csak tovább virul, mindig csak megifiul!

Szeretet volt bennem, semmivé NEM lettem!

Életünknek sok-sok ága – nincs hiába sok virága –, nincs hiába koronája”

/Zengő csudaerdő népballada/

Dömötör Zsuzsanna karmester, régi tanítvány

II.

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Pejtsikné Párdányi Juditot közelről ismerhettem. Az élet úgy hozta, hogy három-négy szakmai szál is szorosan fűz hozzá. Judit neve elsősorban a Kodály Iskolához kötődik, ezért innen ismerték legtöbben. Itt volt vezető tanár, meg kórusvezető, szakmai élete itt teljesedett ki leginkább. Nekem ott ő volt a „kisfőnököm”; tanszakunk vezetője. Sokat tanultam tőle.

De ő kilenc évig a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben is tanított. Később, mikor ennek jogutódjában, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán tanszékvezető lettem, az ének szakkollégisták tantárgypedagógiai oktatására kértem fel. Így tért vissza – igaz, már csak óraadóként – a Kaszap utcai „képzőbe”. Örömmel dolgozott itt is, évekig.

Már nyugdíjas korában, pedig, korábbi növendékei keresték meg azzal, hogy szeretnének továbbra is a keze alatt énekelni. Így alakult meg a Nemesszeghy Márta Vegyeskar, melyet aztán tíz évig irányított. Ennek a kórusnak a vezetése – végül – nálam kötött ki, s ha megváltozott formában, de azóta is dolgozunk, s most együtt emlékezünk Juditra...

Azzal fejezem be, amivel kezdtem: Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Pejtsikné Párdányi Juditot közelről ismerhettem. Pályakezdőként, persze, a tanítás ügyében kaptam tőle tanácsokat, ami akkor nagyon fontos volt számomra. Ugyanakkor, zenészként, már a kezdet kezdetétől jól megértettük egymást. Későbbi közös zsűrizéseink is mindig ezt támasztották alá. S aztán emiatt volt, hogy a főiskolán, illetve a későbbi egyetemen megrendezett Házimuzsikáló Nap nemzetközi színezetű zsűrijébe is mindig meghívtam.

Amikor csak lehetett, beszélgettünk egymással, kölcsönös tisztelettel, elismeréssel és szeretettel. Szerettem beszélgetéseinket, a humorát, életbölcsességét, melyekből egyet-kettőt a hallgatóimnak is mindig továbbadok. Mert ez fontos.

Dr. Smuta Attila főiskolai tanár

(Forrás: Facebook)

III.

Szomorú kötelességemnek teszek eleget azzal, hogy Pejtsikné Párdányi Judit (1939–2024) tagtársunk haláláról hírt adok. Sajnos nem lehetek abban a szerencsés helyzetben, hogy tanáromként emlékezzek rá, ugyanakkor elmondásokból tudom, nagyszerű pedagógus, kitűnő karvezető és hihetetlen emberi nagyság volt, aki sokakat készített fel a pályára.

2018. május 18-án a Magyar Kodály Társaság Kecskeméti tagcsoportja és a Katona József Könyvtár közös szervezésében megvalósult Lehetne városunk a „magyar Salzburg”?! sorozatban természetesnek tartottuk, hogy az énektanítás hagyományairól folytatott kerekasztal-beszélgetésben őt is megkérdezzük. A Kodály-koncepció lényegét ekkor a következőképp foglalta össze: „Most már talán meg tudom fogalmazni, mi lehetett, mi volt vagy mi az, ami Kodályt Kodállyá tette. Nagyon érdekelt már kezdő tanár koromban, hogy miért foglalkozunk ennyit a pentatóniával? A pentatónia tulajdonképpen egy nagy szekund és egy kis terc: l,-d (kis terc), d-r (nagy szekund) és akkor megismétlődik egy kvinttel feljebb: m-s (kis terc), s-l. Kodály fantasztikusan tudta anélkül, hogy bármikor is tanított volna kicsiket, hogy ha a pentatóniát tudják, és a pentatónia tiszta, akkor attól fogva minden tiszta. A pentatónia pedig nem más, mint egy aranymetszés. A 333 gyakorlatok végig és a további Kodály gyakorlatok szintén az ötfokúságban, a magyar ötfokúságban mozognak; a 333 mellett az Ötfokú zene és a nagyon nehéz kétszólamúságok: a 77, 66, 55, 44, 33, 22. Kodály tudta, hogy nem mindegy, aki tanításra és komponálásra vállalkozik, hogy mit tanít, miért azt tanítja. A nagy műveket meg kell alapozni, hogy azoknak hallgatósága is legyen. És ezt a fantasztikus logikát, ahogy ő ezeket a nagyon-nagyon egyszerű kis gyakorlatokat a legnehezebbekig megcsinálta, és tulajdonképpen ezeknek az éneklését szoktuk Kodály-módszernek mondani. Ezt a hihetetlen logikát Kodály a kórusműveiben is megtartotta, hogy az egészen egyszerűtől az egész komplikáltig vezet. Kodály egész munkásságában a legkisebbtől a legkomplikáltabbig, a legnehezebbig mindenben a mívesség van jelen. És ezért hívják talán a Kodály-módszert Kodály-módszernek, mert a lényeg az, hogy bárki elkezdheti, és bárhova eljuthat az ő apostoli összeszedettségével és a műveinek az ilyetén való felépítettségével. Számomra Kodály a teljesség: mint ember, mint zeneszerző, mint példamutató, mint életformát közlő, mindenkire gondoló és az egyik legnagyobb magyar.”

Párdányi Judit szakmai elhivatottsága, a munkához való alázatos hozzáállása és a másokra való odafigyelése hasonlóan példa lehet mindannyiunk számára.

Isten nyugosztalja!

Dr. Ittzés Tamás hegedűművész-tanár

(Forrás: Facebook)