IN MEMORIAM SIKLÓSI GÁBOR

a SZTE Bartók Béla Művészeti Karának ütőhangszeres művész-tanára
(1955–2024)

Siklósi Gábor

Súlyos veszteség érte a magyar ütősművészetet és a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karát: 2024. július 20-án elhunyt Siklósi Gábor ütőhangszeres művész, főiskolai docens, a Szegedi Tudományegyetem Ütőhangszeres Együttese vezetője, a szegedi ütőhangszeroktatás, ütőhangszeres művészképzés korszakos jelentőségű személyisége.

1955. május 20-án született Miskolcon. Tanulmányait a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zene- és Énektanárképző Intézete Debreceni Tagozatán végezte Vrana József tanítványaként. Ütőhangszeres tanári diplomáját 1977-ben vehette át; művésztanári diplomáját 1992-ben nyerte el a Debreceni Konzervatórium egyetemi tagozatán.

1977–79-ig Budapesten, a XX. kerületi zeneiskolában, 1979-től a debreceni Simonffy Emil Zeneiskolában tanított. Ezzel párhuzamosan 1981–1985 között a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekarban játszott. 1985-ben meghívták a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola ütőhangszeres tanárának.

Alapító tagja volt az 1974-ben alakult Debreceni Ütőhangszeres Együttesnek. Az együttes jelentős szakmai sikereket ért el, rendszeresen szerepelt itthon és külföldön is; sok magyar mű bemutatása fűződik nevéhez, számos televíziós és rádiófelvételt készítettünk. Országos jelentőségű volt 1985-ös japán turnéjuk.

1990-től lett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Szegedi Konzervatóriuma (több névváltoztatás után jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kara és a szegedi Gál Ferenc Egyetem Vántus István Zeneművészeti Szakgimnáziuma) ütőhangszeres tanára; sokrétű művészeti–művésztanári munkássága során egészen új korszak bontakozott ki a fenti intézményekben: oktatott ütőhangszer főtárgyat, hangszermetodikát, szakmódszertant, kamarazenét, s gyakorlatvezető tanár is volt. Tanítványaival rendszeresen és eredményesen vettek részt országos szakmai eseményeken (Váci Ütőhangszeres találkozó, Szakközépiskolások Miskolci Ütőversenye, Főiskolások Debreceni Ütőversenye, Győri Főiskolás Ütőhangszeres Konferencia). Pedagógiai tevékenysége során tudatosan gyarapította hangszereik repertoárját a barokk művek adaptálásával és kortárs zeneművek sokaságának bemutatásával: Balassa Sándor Quartetto per percussioni; Varése Ionisation (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 1977), Károlyi Pál Formations, Patachich Iván Woolemessyn, Hollós Máté Kamera-zene. Rendkívül intenzíven koncertezett a Szegedi Tudományegyetem Ütőhangszeres Együttesével, melyet a tanítványaiból alakított meg 1990-ben, s melynek természetesen ő volt művészeti vezetője: a Nemzeti Filharmónia állandó fellépői voltak, de szívesen koncerteztek művelődési házakban, kollégiumokban is, hogy népszerűsítsék az ütőhangszeres műveket. A szegedi kortárszenei napok – 1997-től: Vántus István Kortárszenei Napok – valamennyi évfolyamán nagy sikerrel szerepeltek Reményi Attila, Sáry József, Bánkövi Gyula, Sugár Miklós, Jeney Zoltán, Dubrovay László és még sokan mások műveivel; de műsorukon szerepeltek Chávez, Xenakis, Reich, Cage, Carter, Jolivet, Ohana, Creston, Rosauro és Ishii alkotásai is.

Siklósi Gábor a győri Szóló- és Duó Ütősverseny alapító zsűritagja volt 1992-tól, 1999-ben közreműködött a Tűzijáték c. hanglemezen (DLCD 143). A Liszt Ferenc Társaság tagja volt 2005-től. 2008-ban Artisjus-díjjal jutalmazták pedagógiai és előadói tevékenységét. Tanítványai kiváló ütőhangszeres művészek, több szimfonikus zenekar tagjai: a Szegedi Szimfonikus Zenekar ütőhangszeres szólamvezetője Somorjai Péter, aki jeles karmester is, Mucsi Gergő pedig utóda lett, amikor 2020-ban nyugállományba vonult.

Súlyos, gyógyíthatatlan betegségben hunyt el életének 69. évében.

Siklósi Gábor kiemelkedő munkásságára, művészetére emlékeznek tanítványai, akik sikeresen viszik tovább a Tőle tanultakat; emlékeznek a zeneszerzők, akiknek műveit magas színvonalon interpretálta, s nem utolsósorban számtalan fellépése közönsége, akik lelkesen ünnepelték annak idején.

A nekrológot Siklósi Gábor önéletrajzai alapján összeállította, s azok szövegét kiegészítette:

Kiss Ernő