IN
MEMORIAM SIKLÓSI GÁBOR
a SZTE Bartók Béla Művészeti Karának
ütőhangszeres művész-tanára
(1955–2024)
Siklósi
Gábor
Súlyos veszteség
érte a magyar ütősművészetet és a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla
Művészeti Karát: 2024. július 20-án elhunyt Siklósi Gábor
ütőhangszeres művész, főiskolai docens, a Szegedi
Tudományegyetem Ütőhangszeres Együttese vezetője, a szegedi ütőhangszeroktatás,
ütőhangszeres művészképzés korszakos jelentőségű
személyisége.
1955. május 20-án
született Miskolcon. Tanulmányait a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zene-
és Énektanárképző Intézete Debreceni Tagozatán végezte Vrana
József tanítványaként. Ütőhangszeres tanári diplomáját 1977-ben vehette
át; művésztanári diplomáját 1992-ben nyerte el a Debreceni Konzervatórium
egyetemi tagozatán.
1977–79-ig
Budapesten, a XX. kerületi zeneiskolában, 1979-től a debreceni Simonffy Emil Zeneiskolában tanított. Ezzel párhuzamosan
1981–1985 között a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekarban játszott. 1985-ben
meghívták a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola
ütőhangszeres tanárának.
Alapító tagja volt
az 1974-ben alakult Debreceni Ütőhangszeres Együttesnek. Az együttes
jelentős szakmai sikereket ért el, rendszeresen szerepelt itthon és
külföldön is; sok magyar mű bemutatása fűződik nevéhez, számos
televíziós és rádiófelvételt készítettünk. Országos jelentőségű volt
1985-ös japán turnéjuk.
1990-től lett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Szegedi
Konzervatóriuma (több névváltoztatás után jelenleg a Szegedi Tudományegyetem
Bartók Béla Művészeti Kara és a szegedi Gál Ferenc Egyetem Vántus István Zeneművészeti Szakgimnáziuma)
ütőhangszeres tanára; sokrétű művészeti–művésztanári
munkássága során egészen új korszak bontakozott ki a fenti intézményekben:
oktatott ütőhangszer főtárgyat, hangszermetodikát, szakmódszertant,
kamarazenét, s gyakorlatvezető tanár is volt. Tanítványaival rendszeresen
és eredményesen vettek részt országos szakmai eseményeken (Váci
Ütőhangszeres találkozó, Szakközépiskolások Miskolci Ütőversenye,
Főiskolások Debreceni Ütőversenye, Győri Főiskolás
Ütőhangszeres Konferencia). Pedagógiai tevékenysége során tudatosan
gyarapította hangszereik repertoárját a barokk művek adaptálásával és
kortárs zeneművek sokaságának bemutatásával: Balassa Sándor Quartetto per percussioni; Varése Ionisation (Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetem, 1977), Károlyi Pál Formations,
Patachich Iván Woolemessyn,
Hollós Máté Kamera-zene. Rendkívül intenzíven koncertezett a Szegedi
Tudományegyetem Ütőhangszeres Együttesével, melyet a tanítványaiból
alakított meg 1990-ben, s melynek természetesen ő volt művészeti
vezetője: a Nemzeti Filharmónia állandó fellépői voltak, de szívesen
koncerteztek művelődési házakban, kollégiumokban is, hogy
népszerűsítsék az ütőhangszeres műveket. A szegedi kortárszenei
napok – 1997-től: Vántus István Kortárszenei
Napok – valamennyi évfolyamán nagy sikerrel szerepeltek Reményi Attila, Sáry József, Bánkövi Gyula, Sugár Miklós, Jeney Zoltán, Dubrovay László és még sokan mások műveivel; de
műsorukon szerepeltek Chávez, Xenakis, Reich, Cage, Carter, Jolivet,
Ohana, Creston, Rosauro és Ishii alkotásai is.
Siklósi Gábor a
győri Szóló- és Duó Ütősverseny alapító zsűritagja volt
1992-tól, 1999-ben közreműködött a Tűzijáték c. hanglemezen (DLCD
143). A Liszt Ferenc Társaság tagja volt 2005-től. 2008-ban
Artisjus-díjjal jutalmazták pedagógiai és előadói tevékenységét.
Tanítványai kiváló ütőhangszeres művészek, több szimfonikus zenekar
tagjai: a Szegedi Szimfonikus Zenekar ütőhangszeres szólamvezetője
Somorjai Péter, aki jeles karmester is, Mucsi Gergő pedig utóda lett,
amikor 2020-ban nyugállományba vonult.
Súlyos,
gyógyíthatatlan betegségben hunyt el életének 69. évében.
Siklósi Gábor
kiemelkedő munkásságára, művészetére emlékeznek tanítványai, akik
sikeresen viszik tovább a Tőle tanultakat; emlékeznek a zeneszerzők,
akiknek műveit magas színvonalon interpretálta, s nem utolsósorban
számtalan fellépése közönsége, akik lelkesen ünnepelték annak idején.
A nekrológot Siklósi Gábor önéletrajzai
alapján összeállította, s azok szövegét kiegészítette:
Kiss
Ernő