Boulogne-Billancourt-ból a nagyvilágba

 

A Quatuor Ébčne Mozart-felvételéről

 

 

Az 1999-ben megalakult Quatuor Ébčne csakhamar magára vonta a nemzetközi zenei figyelmet. Fennállások ötödik évében megnyerték a rangos ARD Nemzetközi Zenei Versenyt (életrajzukban mindmáig feltüntetik azokat a művészeket, akiknek részük volt e sikerben, így Takács Nagy Gábort és Kurtág Györgyöt). Ezen a versenyen kezdődött művész-barátságuk Antoine Tamestit brácsaművésszel, aki partnerük a 2020-ban felvett Mozart-kvintettek előadásában. Eddig a kvartettben mindössze egy személyi változás történt a megalakulásuk óta: 2017-től Marie Chilemme a brácsásuk (a felvételen a két brácsás „megosztozik” a művek brácsaszólamain).

 

A felvétel a mozarti kamarazene kedvelőinek rendkívüli tanulsággal szolgál, már csak a műsorválasztásából adódóan is: a közismertnek tekinthető g-moll kvintett előtt ugyanis testvér-darabja, a C-dúr kvintett csendül fel. Mozart 3. és 4. vonóskvintettje egyazon év termése, mindkettő 1787 tavaszán készült, mindössze egy hónap különbséggel. S ha hozzávesszük, hogy a Don Giovanni szomszédságában: fogalmat alkothatunk a teremtőerő és fantázia intenzitásáról.

 

Érdemes a két mű alaphangnemének is figyelmet szentelni: C-dúr és g-moll (K. 515 és 516) – a műjegyzékszámokat tekintve ugyanúgy közvetlen szomszédok, mint a három utolsó szimfónia közül a („Nagy”) g-moll és a „Jupiter”-ként számontartott C-dúr (K. 550 és 551). És az előadásnak köszönhetően megannyi azonos hangnemű intonációs „rokonság” nyilvánvalóvá válik az értő hallgató számára.

 

A C-dúr kvintett nyitó témájának „válasz”-fordulata a Figaro házasságából ismerős, a „kérdés” pedig a Don Giovanni egy fordulatát előlegezi. Amikor c-mollban jelenik meg a téma, a c-moll zongoraszonátát idézi emlékezetünkbe. A mozarti zenei nyelv gazdag szókincse kápráztatja el a hallgatót akkor is, ha nem keres/talál hasonló analógiákat. Mint amikor az idegen nyelvet tanuló számára megvilágosodnak a nyelvtani összefüggések, egyszersmind a szinonimák árnyalatnyi különbségei. Köszönhető mindez az értő interpretációnak. Mert aligha lennének plasztikusak ezek a „hivatkozások”, ha csupán korrekten lejátszanák szólamuk hangjait. A közvetítőközeg szerepe felbecsülhetetlen atekintetben, hogy a kottába rögzített szerzői „üzenet”-ből mennyi jut el érthető-felfogható jelleggel a hallgatóhoz.

 

Az egy hangtól a kisebb-nagyobb formai egységekig, a felelősség hatja át az öt játékos teljesítményét. Amire külön érdemes odafigyelni, az a tempóválasztásuk. Úgy tűnik, sikerült megtalálniuk olyan tempókat, amelyekben éppen a megfelelő idő áll rendelkezésükre valamennyi tematikus anyag értő-érthető tolmácsolására. Ennek köszönhetően, a hallgató számára szinte magától értetődővé válik a zenei történések folyamatos-intenzív követése. Nem valamiféle elvarázsolt kastély sajátosan torzult viszonylatai között tájékozódunk, hanem olyan zenei környezetben, ahol az árnyalatok differenciáltsága teszi lehetővé, hogy ne szédüljünk bele a mélységekbe és magasságokba.

 

Ezúttal nem kérdés, hogy „átjön”-e az élmény a felvételen. A hallgató számára megszűnik a reális környezete, bevonzza intenzív atmoszférájával a zene. Az első hangtól az utolsóig.

 

A felvétel 2023-ban jelent meg. A magyar zenebarát örvendezve fedezi fel, hogy az Ébčne vonósnégyes hamarosan élőben is hallhatja. Második magyarországi fellépésüket 2024. október 16-ra hirdették meg. Igaz, ekkor már a legújabb felállásban: az alapító két hegedűshöz (Pierre Colombet és Gabriel Le Magadure) és a 2017 óta partner brácsáshoz (Marie Chilemme) csellistaként Yuya Okamoto társul.

 

(ERATO 5054197213328)

 

Fittler Katalin

 

 

FÜGGELÉK:

 

String Quintet No. 3 in C Major, K. 515: I. Allegro (14:05)

String Quintet No. 3 in C Major, K. 515: II. Menuetto. Allegretto (5:33)

String Quintet No. 3 in C Major, K. 515: III. Andante (9:23)

String Quintet No. 3 in C Major, K. 515: IV. Allegro (7:16)

4. g-moll vonósötös, K. 516: I. Allegro (11:05)

String Quintet No. 4 in G Minor, K. 516: II. Menuetto & Trio. Allegretto (5:00)

String Quintet No. 4 in G Minor, K. 516: III. Adagio ma non troppo (9:00)

String Quintet No. 4 in G Minor, K. 516: IV. Adagio - Allegro (10:31)