MAROSSY ÉVA[1]
Szülők edukációja a zenepedagógiai
gyakorlatban
A
Kovács-módszer szerepe a családi nevelésben
„Annál nagyobb ajándékot,
mint hogy együtt jól érezhetjük magunkat,
egy gyerek nem kaphat!
És ugyanúgy jól kellene, hogy
érezze magát az iskolában is.”
Vekerdy Tamás
A tiszafüredi Fekete László
AMI tanulói világgá kürtölik
Változások
a nevelési feladatokban
„Olyan
sok a tanulnivalója a gyerekeknek, legalább te ne legyél velük szigorú.”
„Legalább a te óráidon legyen gyerekkoruk.” „A zeneiskola az a hely, ahol
személyesen is törődik velük valaki, felszabadultak lehetnek, ki tudnak
kapcsolódni.” Az utóbbi években sokszor hallottam ezeket a mondatokat
szülőktől, családtagoktól egészségügyi dolgozóktól. Napjainkban más
lett a zeneoktatás társadalomban betöltött szerepe. Az ezredforduló előtt
a zenetanulás az általános műveltség része volt. Egy növendékhangverseny városi
és kulturális esemény volt. Jól szituált családokból érkeztek a növendékek a
zeneoktatásba. Napjainkban egészen más zenéket hallgatnak, a klasszikus zene
kevésbé népszerű.
A
közoktatás mai rendszerében a gyerekek iskolai terhelése a tanítási napok átlag
óraszámát tekintve olyan sok, hogy az már a gyerekek szomatikus és pszichés
egészségét is veszélyezteti. A szülők munkahelyen eltöltött ideje is
megnőtt, ezáltal kevesebbet tudnak a gyerekneveléssel tölteni. A családdal
töltött idő minőségileg és mennyiségileg sem elég a gyerekek
egészséges személyiségfejlődéséhez. A családok többsége felismerte a
zeneoktatásnak azt az egyedülálló lehetőségét, hogy az általános
műveltség mellett egy korrekciós és preventív feladatot is el tud látni.
Ezért a szülő és a pedagógus kommunikációja is más jellegű lett, mint
az előző években. Régebben a szülő és a pedagógus közötti
kommunikáció témája az volt, hogy milyen hangszert, kottát vásároljanak, és
hogy az adott osztályban mennyit és hogyan gyakoroljon a növendék. Ma már arról
konzultálnak, hogy a növendék hogyan tudja a feladatait ellátni úgy, hogy az
egészsége is megmaradjon. Más lett a nevelési feladatok megosztása a család és
az iskola között, mert a gyerekek már az iskolában töltenek több időt.
Orvosi- és életmód-kutatások a közoktatásban
A
pedagógiai és a pedagógiai-pszichológiai szakirodalom régóta foglalkozik azzal,
hogy milyen okok vezethetnek a gyereke kimerüléséhez. A gyerekek iskolai
túlterhelése és egészségi állapota már a 19. században is fontos téma volt a
közoktatásban. 1885-ből származik az első szakirodalmi adat. Szirmai
József a népiskolák túlterheléséről ír, ami veszélyezteti a növendék
fejlődését, valamint a tanterv, a módszertan és az oktatási szemlélet
változtatására tesz javaslatot. [1] Azóta több orvosi és életmód kutatás
vizsgálta a gyerekek egészségi állapotát, iskolai és iskolán kívüli
körülményeit. [2] A vizsgálatok azt mutatták, hogy a gyerekek egészségi
problémái szorosan összefüggenek a terhelés mennyiségével és a gyerekek
életmódjával. Nagyon gyakoriak a pszichoszomatikus tünetek.
A
11. évfolyamosok 65,6 százalékánál fordul elő minimum heti egy alkalommal,
a kedvetlenség 51,5 százalékánál. A tanulók problémája két forrásból származik,
az egyik az iskola, a tananyag mennyisége, a módszertan, az iskola pszichés
klímája. A másik az otthoni körülmények, a napirend beosztása, a pihenés, az
étkezés, az iskolai szakkörök, feladatok. A közoktatásban is van több olyan
módszer, amely segít felderíteni a gyermekek szomatikus és pszichés egészségét
veszélyeztető tényezőket. Azonban nincs még egységes prevenciós
program, amely csökkenteni tudná ezeket a tényezőket. Amennyiben a gyermek
problémáinak az iskolai körülmények az okai, a pedagógus, az iskolavezetése, a
tantestület együtt próbálnak megoldást találni. Azonban, ha a családi körülmények
okozzák, akkor a pedagógus és a szülő együtt kell, hogy megoldják. A
családlátogatáson és a fogadóórákon együtt próbálják megoldani a gyerek
nevelését.
Fejlesztő pedagógusok a Kovács-módszer koordinációs
gyakorlatait tanulják
Orvosi
és életmód-kutatások a zenepedagógiában
A
zeneoktatásban is növekedtek a követelmények, ami tovább emelte a fizikum és az
idegrendszer más szakmáktól eltérő megterhelését. A munkabírás
kifejlesztésére, a fizikum felkészítésére nem volt még kidolgozott pedagógiai
módszer. Mivel a fizikai és idegállapotnak már egészen apró változásai a
muzsikálás minőségét, a zenész pályán elég hamar észrevehetőek a
túlterheltség tünetei. A zenészek fizikai gondozásával sok országban
foglalkoznak. Kodály szorgalmazására a Liszt Ferenc Zeneakadémia 1959-ben kérte
fel dr. Kovács Gézát a zeneművészek körében sűrűn
előforduló problémák eredetének kutatására és a megelőzés módjának
kidolgozására. [3] Munkatárával, dr. Pásztor Zsuzsa zenetanárral megtalálták a
zenei pályán gyakran előforduló betegségek okait, és kidolgozták a
megelőzés pedagógiai programját.
A
kutatások feltárták a problémák okait, és kidolgozásra került egy új pedagógiai
módszer, a Zenei Munkaképesség Gondozás pedagógiája. Természettudományos
ismereteken alapuló edzésmódszer, életmód program és életszemlélet, amely a
muzsikust hivatott segíteni szakmai és életfeladatiban a zenész pálya egész
tartamán át. Gondoskodik azokról a fizikumbeli háttér
feltételekről, amelyek a zenetanuláshoz kellenek az egyén szükségleteihez
és körülményeihez igazítva. Nem orvosi, hanem pedagógiai tudományterület, az
egészségesek megelőző védelmét szolgálja. [4] A zenepedagógia
integráns része, amely az oktatásba beépítve megtanít a gazdaságos tanulásra.
-
Előkészít
a várható terhelésekre, feladatokra.
-
Védelmet
nyújt a foglalkozási ártalmak ellen, azáltal, hogy korrigálja az egyoldalú
terhelést.
-
Kimerülés
esetén helyreállítja a zenész munkaképességét.
A
munkaképesség - gondozás kutatásának évtizedei alatt sok ezer növendék
állapotát és körülményeit vizsgálták meg. A vizsgálatok eredményei
egyértelműen igazolták, hogy a szakmai károsodások kialakulása már a
zeneiskolás években megkezdődik. Az esetek egy részében rejtetten zajlanak
le ezek a folyamatok, majd a szakközépiskolás években váratlanul, látszólag
előzmények nélkül jelentkeznek a tünetek. A másik részében már a
zeneiskolai tanulmányok alatt, eléggé feltűnően. A kutatások
kimutatták, hogy a szervezet szakmai károsodásait nem a muzsikálás okozza,
hanem a zenéléssel együtt járó életmód speciális terhelését ellensúlyozó
gondozás hiánya. Az évtizedek alatt kidolgozott speciális edzésmódszer
viszonylag kevés időráfordítással és nagy hatásfokkal segíti a szervezet
zenei alkalmasságának kifejlesztését és megtartását a változó körülményeknek
megfelelően.
Kidolgozásra
került a zenei munkaképesség mérése, amelynek fontos szerepe van a zenei
gyakorlatban és a sikeres pedagógiai tervezésben. A mérés objektív adatokkal
egészíti ki a pedagógiai tapasztalatot. Segíti a pedagógust abban, hogy az
oktatás terhelését a növendéknél egyénileg állítsa be, ezáltal alkalmazkodik a
fejlődés mindenkori változásaihoz. [5] A munka során előadódó
problémák esetén kideríti, hogy milyen fizikai gyengeség okozza azokat.
Megmutatja a munkaképesség fejlesztésének teendőit. A muzsikáló növendék
az alkatához és az állapotához igazított mozgásleckét beépíti az otthoni
gyakorlásába. Az objektív adatfelvétel kiegészíti a tapasztalatokra épülő
megítélést a tanítvány teljesítőképességéről. Segít abban, hogy
megismerjük a növendék teherbírását és elkerüljük a túlterhelést, hiszen az
oktatási terhelést a növendék állapota határozza meg. Az objektív adatok
méréséhez szükséges a szülő hozzájárulása, ezért fontos az, hogy a
pedagógus pontos és szakszerű tájékoztatást adjon. Az egyén szükségleteihez
igazodó edzésmódszer mellett a zenén kívüli tevékenységeket összehangolja a
zenei hivatással.
Finommotorikát fejlesztő mozgás, vezeti Négyesi Anna
A
Kovács Módszer szerepe az otthoni nevelésben
A
hagyományos zenepedagógiai szemlélet szerint a tehetség és a szorgalom a zenei
teljesítmény két legfontosabb tényezője. Fontosnak tartották még a
körülményeket, a tanári munka minőségét, a tárgyi feltételeket,
és a családi háttér szerepét. A családi háttér már akkor is az egyik
legfontosabb tényezője volt a zenei pálya sikerének, amikor még a
teljesítmény alapú szemlélet uralkodott a zenepedagógiában. Ez azonban
figyelmen kívül hagyta a munkabírás szerepét az eredmények létrejöttében. A
teljesítménycentrikus oktatásból teljesítménycentrikus felnőttek kerülnek
ki, akik majd szülők lesznek. A teljesítmény-centrikus családok a legjobb
szándékkal is figyelmen kívül hagyják a gyermek valódi igényeit. Figyelmen
kívül hagyják azokat a szükségleteit, amelyek az egészséges fejlődéshez
kellenek, hiszen sehol sem tanulták. A Kovács Módszer egyik legfontosabb
szerepe a családok életében, amit át tud adni, az a szemlélet, amit képvisel.
A
zenepedagógiában egyedülálló lehetőség van arra, hogy a növendék
szemléletét alakítsuk. A zenét tanuló növendék a kezdetektől ezt tanulja,
hiszen a zeneóra része a bemelegítés, a mozgásos pihenő, az egyénre
összeállított mozgáslecke, és a napi időbeosztás. A szülők viszont
nem tanultak egy ilyen modern életvezetést, ahol a feltöltődésre, a
regenerálódásra, önmagunk gondozására szánt idő ugyanolyan fontos, mint
hivatásunk, vagy magánéletünk feladatai. A Kovács Módszer segíti a növendéket
abban, hogy önmaguk gondozását beépítsék a mindennapi életükbe, és életük
lényeges programja legyen. A muzsikáló növendéket ellátja gyakorlati
tanácsokkal és ismeretekkel, hogyan alakítsák az életüket, hogy helyt tudjanak
állni a feladataikban. Azonban nem csak a muzsikáló növendékeket segíti, hanem
egy családra kiterjesztett preventív, edukatív
feladatot is ellát. Megtanítja a szülőknek azokat az élettani ismereteket,
amelyek elengedhetetlenek a neveléshez.
Mozgásóra a tanári továbbképzés résztvevőinek
Nem
elég a növendékeinket kitartásra, szorgalomra, a munka szeretetére megtanítani.
Meg kell tanítani a munka helyes módszerére, és a gazdaságos tanulásra. Nem
elég csupán a növendékeinket megtanítani. A nevelési elvek összehangolásához a
szülőknek is meg kell tanítani, hogyan alakítsák gyermekeik életvitelét és
zenén kívüli elfoglaltságait úgy, hogy az a növendék legjobb emberi és zenei
fejlődését szolgálja.
Felhasznált irodalom
[1] Szirmai József:
A túlterhelés és a Herbart–Zilleristák.
Franklin Budapest (1885)
[2] Martonné Tamás
Márta - Dr. N. Kollár Katalin: A tanulók életmódjának kérdőíves
vizsgálata, Budapest, MondAt Kft (2001)
[3] Dr. Pásztor
Zsuzsa. 100 éve született dr Kovács Géza, a zenei
munkaképesség-gondozás megteremtője (2016)
www.parlando.hu/2016/2016-4/Kovacs-Pasztor.pdf
[4] Dr. Kovács Géza
- Dr. Pásztor Zsuzsa: Zenei munkaképesség gondozás az iskolában és otthon,
Kovács Módszer Stúdió, Budapest, (2003)
[5] Dr. Kovács Géza
- Dr. Pásztor Zsuzsa: A zenei munkaképesség mérése, Kovács Módszer Stúdió,
Budapest, (2003)