A SZÉP MOLNÁRLEÁNY

Schubert remekmívű dalciklusa

Szélpál Szilveszter és Dinyés Dániel előadásában

Igen-igen értékes és színvonalas hangversenye volt a Szegedi Tudományegyetem 28. Őszi Kulturális Fesztiváljának az Egyetem Rektori Hivatala Dísztermében Szélpál Szilveszter és Dinyés Dániel Schubert-estje 2024. október 2-án, melyen Schubert A szép molnárleány c. csodálatos dalciklusa teljes egészében elhangzott.

Szélpál Szilveszter és Dinyés Dániel

Dalbeavató volt az est egyik címe, s valóban: egészen kiváló bevezető előadást hallhattunk Dinyés Dánieltől (a Szegedi Nemzeti Színház volt zeneigazgatójától), mely nemcsak a Schubert–dalok világába, hanem a dal, a dalciklus műfajának kialakulása folyamatába is bevezette a közönséget. Elmondta, hogy az első dalciklust Beethoven írta, s fölidézte a legjelesebb Schubert-elemző, Dietrich Fischer Diskau híres meghatározását: a dal voltaképp zenei novella. Megtudtuk, hogy A szép molnárleány sorozat Wilhelm Müllernél még 25 versből állt, s célja bizonyos stílusbeli sajátosságok „kifigurázása” volt. Schubert ezt a koncepciót erősen átformálta, miközben nagyon egyszerűen fogalmazott meg bonyolult dolgokat. Dinyés külön hangsúllyal elemezte a dalok kíséretét, melyek két típusba sorolhatók: az első berlini iskola egyszerű kíséretet alkalmaz, s a jobbkéz általában pontosan követi a szólóének dallamát. A második berlini iskola már inkább a dal hangulatát, mondanivalóját festi a zongorán. Mindezt rendkívül élvezetes, blickfangos stílusban adta elő, szinte szórakoztatóan; egy-egy dalrészlet már előadása közben is megszólalt.

Franz Schubert és Wilhelm Müller, A szép molnárleány c. dalciklus alkotói

Szélpál Szilveszter, Szeged univerzális énekművésze már igen sok alkalommal kápráztatott el bennünket: hajlékony magas baritonja, muzikalitása folytán minden énekes műfajban otthonosan mozog. Jónéhány operában láthattuk már, gyönyörködhettünk játékában, de hadd említsük meg Király László monumentális Mindszenty-oratóriumát is, melyben a címszerepet énekelte – s így sorolhatnánk még emlékezetes alakításait. A teljes A szép molnárleány c. dalciklus eléneklésével újabb jelentős, sikeres állomásához érkezett pályájának, mert olyan szinten interpretálta e látszólag könnyű, de valójában igen nehéz és súlyos mondanivalót hordozó dalciklust, mely nemcsak a szegedi, de a magyar daléneklés tekintetében is kiemelkedő volt. Az egyes „novellák” (Diskau meghatározásával élve) előadásában novellafüzérré álltak össze, lényegében monodrámává, melyben a főszereplő, a molnárlegény tragédiája mellett főszereplővé lépett elő a patak is, s korántsem csak a zongorakíséretben. A vidám vándorlás játékos motívuma fokozatosan komorul el, válik reménytelenné, a lírai, simulékony epizódok és a drámai kitörések (A gyűlölt szín) egyaránt tökéletesen jeleníttetek meg Szélpál Szilveszter előadásában, hogy végül az Elszáradt virágok és A molnár és a patak c. már-már a másik nagy ciklust (Téli utazás) megelőlegező két dal után elérkezhessünk A patak bölcsődala c. megrendítően kétarcú záródalig, melyben már csak a patakot halljuk, hiszen a főszereplőt már holtan ringatják a hullámok. Mindezt úgy tárta elénk Szélpál Szilveszter, hogy tiszta daléneklési stílusban szólaltatta meg, még véletlenül sem hallhattunk „operás” megoldásokat (pedig ilyesmikre hajlamosak az operaénekesek daléneklés közben).

Csodálatos hangversenyt kaptunk tehát a nagyszerű fiatal énekestől és kísérőjétől, Dinyés Dánieltől, aki viszont mesteri szinten volt partnere Szélpál Szilveszternek: vezetett, formált, játékában minden hang, minden frázis a helyén volt, a szólistához úgy alkalmazkodott, hogy közben megőrizte zenei autonómiáját. A forró sikerű koncert után pedig örömmel hallottuk, hogy rövidesen elkészül és hozzáférhető lesz a Schubert-dalciklus CD-fölvétele is, Szélpál Szilveszterrel és Dinyés Dániellel.

Kiss Ernő