ÜTŐHANGSZERES
MENNYEI HANGOK
Hangverseny Siklósi
Gábor (1955–2024) emlékére
Nem mindennapi
hangversenyre gyűlt össze a közönség 2024. szeptember 24-én, s bármilyen
szép volt, őszintén kívánjuk, hogy minél ritkábban kerüljön sor ilyen
estre: ezen az estén emlékeztünk – szellemét megidézve – a korszakos
jelentőségű ütőhangszeres művészre, művésztanárra,
együttesvezetőre. Hatalmas ütőegyüttes adta elő – Dave
Samuels Dusk (alkonyat, sötétség) c. művét, melynek szólóját dr. Mucsi
Gergő ütőhangszeres művész, az SZTE Bartók Béla Művészeti
Kara adjunktusa játszotta, Siklósi utóda a Kar ütős tanszaka élén, aki az
emlékhangverseny fő szervezője volt. Ő mondta az első
emlékező laudációt a művészről: Gábor körül mindig közvetlen, barátságos
volt a hangulat, nyitott volt az ötletekre, s sokszor beszélt arról, hogyan
látja Victor Vasarely művészetének vetületeit a zenében; Mucsi Gergő
beszédét Juhász Gyula Consolatio c. költeményével zárta. Improvizációval emlékezett mesterére Koós
Zoltán, kinek keze alatt számos ütőhangszer szólalt meg, különösen megható
volt a vízcsobogást utánzó hangszer, a kiscsengő és a gong hangja –
univerzális gyászzenét hallottunk. Ezt követően Prof. dr. Kerek Ferenc
zongoraművész, a Kar volt dékánja és Ujvári István, a Vántus István
Zeneművészeti Szakgimnázium igazgatója búcsúzott egykori kollégájától
(Kerek Ferenc beszéde a Parlando 2024/5. (októberi, jelen) számában, külön írásként
megismerhető!).
Erik Sammut Rotatio c.
művét Joó Szabolcs szólaltatta meg marimbán (e puha, finom hangszer
sokszor adott fátyolos hangzást az estnek), majd a másik sejtelmes hangszeren,
a vibrafonon improvizált Szaniszló Richárd, voltaképp imát mondott
hangszerével. Szaniszló Richárd Prayer c. műve előadásában a
szerzőhöz csatlakozott Somorjai Péter, aki ezúttal zongorán játszott;
ő is beszélt egykori tanáráról: egyszerű, keresetlen szavakkal
mesélte el, mennyire büszke volt tanítványára a Mester.
Ezután egyre nagyobb
együttesek következtek: Edward Elgar Enigma-variációi Nimród tételének
elhangzása után Mucsi Gergő kérte a jelenlévőket: kapcsolódjanak be a
záró zene előadásába; az est nem szomorú zenével fejeződött be, hanem
a számos vidám ütős farsang idevarázsolásával, hiszen Gábor e műsorok
megteremtője, lelke, középpontja volt, így a latinamerikai örömzene nem
szentségtörésnek, hanem a kiváló művész valódi szubsztanciájának bizonyult.
Kiss Ernő
FÜGGELÉK:
(Parlando 2024/4.)