papírusz book kiadó  | 2024

Kedves Olvasóim! Évek óta készülök megírni életem, pályám, családom történetét, de mivel sosem voltam egy beszédes ember, nehezen kezdtem hozzá. Kellett egy kedves növendék, Bóka Kristóf, aki kérdéseivel elindította a „könyvlavinát”. Kérdezett, s én – férjemmel együtt – meséltem. Fogadják szeretettel!

A memoár gyermekkoromtól kíséri pályámat, egészen az 50. fellépési évfordulóig!

Fényképek, plakátok és egyéb dokumentumok teszik teljessé a kötetet, amelyből figyelem felkeltés céljából a IV. fejezet (Bevezetés az éneklés tudományába) ajánljuk szíves figyelmükbe:

IV.

Bevezetés az éneklés tudományába

Az énektanításban arra törekszem, hogy megismertessem növendékeimmel azt a hangképzési módszert, amivel szépen, könnyen, időtállóan működhetnek.

Az énekhang poziciónálása (amelynek az elképzeléséhez egy orra illeszthető maszkra kell gondolni) egyforma fontosságú a hang megtámasztásával.

Ötvös Csilla tanítványai körében

A támasz elképzeléséhez tudni kell, hogy a rekeszizom (diaphragma), amely elválasztja a mell- és hasüreget egymástól, a bordaközi izmok megtartásával üzemel. A támasz megtartására egy egyszerű példát szoktam mondani. Azt kell elképzelni, mintha a víz alatt lennénk, és meg kell tartanunk a levegőt. Körülbelül ezt az érzetet kell megtalálnunk a támasz helyes alkalmazása érdekében. Nem feszítjük, nem préseljük.

A levegő a harmadik tényező, ami természetesen ugyanolyan fontosságú, mint a másik kettő. Az énekléshez szükséges levegőt az orrunkon úgy vesszük, mint egy illatot. Fontos tudni, hogy a túlzottan nagy levegő nem jó az énekléshez, ezért meg kell találni az optimális mennyiséget. Ezt a levegőt a bordaközi izmok tartásával tudjuk szabályozni, ami a közismert támaszt jelenti. A bordák megtartásának segítségére szolgál (főleg a magas hangoknál) a lefelé egyenesen nyújtott kart, melybe két súlyt képzelek el, ezt eltartom egyenesen a lábamtól, így pedig megtartom a bordaközi izmot, hogy ne veszítsen szélességéből. A staccatót, tenutót a gyomortájék borda alá mozgatásával művelem, mintha nevetnék.

Mindezek mellett fontos a test egyenes tartása. Az egyenes tartás elősegíti a levegőoszlop (rezonáns üreg) meglétét, ami biztosítja a megfelelő levegőáramlást és a stabilitást.

A fentiek összessége alkotja azt az alapot, amelynek a tetejét a rezonáns üregekbe áramló levegő adja meg. Ezek szükségesek az erőlködés nélküli (nem préselt, nem ordítva forszírozó), mégis teljesítményében, volumenben megfelelően intenzív hangzás biztosításához

A hang színét, szépségét és egyediségét a test további rezonáns üregei alakítják ki, melyek használata már a hangképzés kifinomultabb, művészi megformálásában játszanak fontos szerepet. Nagyon fonto,s hogy soha nem képzelem a hangot ki a torokból. A levegőt felfelé indítom, sóhajszerűen. Azt gondolom, a hang lent van, és ellentétes irányt programozok. Ez azért fontos, mert így elkerülhető a rossz értelemben vett „magasságtudat”, ami sok énekesnek jelent veszélyt, mert amikor magasra képzeli a hangot, a torok alatta becsukódik. Mikor azt mondják, tedd a fejedbe a hangot, egyértelműen rossz az utasítás. A hangot gondold le a torkodba, a levegőt sóhajtsd felfelé, és várj. Nem elég egy magánhangzó-érték, legalább kettőig kell várni. Úgy szoktam mondani, hogy várd meg, míg a levegő kiterül. S ami még nagyon fontos, hogy nem lépek le, hanem átívelem a levegővel, s az irány mindig előremutat, az orrom elé, illetve minél távolabbra küldöm a levegőt, annál biztosabban megmarad az úgynevezett pozíció. Amikor azt látom, hogy utasítják a növedéket, használja, formázza a szájával a magánhangzót, azt egyértelműen rossznak tartom. A száj laza, sose feszítsük. Nagyon fontos a szájban lévő segítő testrészek szerepeltetése.

A nyelv megfelelő mozgatása a szöveg érthetőségének záloga. A szájüreg felső, hátsó boltozata, a lágy szájpadlás végződése, az ínyvitorla az éneklésben ez az a hely, aminek kulcsfontosságú szerepe van. Ennek a lágy szájpadlásnak szélesnek kell lennie, hogy a levegő megfelelő mértékben tudjon áramolni a fej rezonáns terei felé, és hogy biztosított legyen a levegő áramlása a rekeszizom és a fej rezonáns üregei között. Ennek a szélességnek a kivitelezéséhez kapcsolódik az orrcimpák oldalirányban történő megfeszítése. Ugyanis, ha az orrcimpáinkat nyitva tartjuk, azaz oldalirányba tágítjuk, akkor a lágy szájpadlás széles, nyitott lesz.

Fontos megemlíteni, hogy az éneklés ideje alatt tilos a nyelvnek, illetve az állkapocsnak egyszerre mozognia, ugyanis az előretolt vagy a túlságosan nagyra nyitott állkapocs a lágy szájpadlás azonnali felcsukódását eredményezheti. A túlzott figyelem azt eredményezi, hogy a szem alatti részek (póriasan mondva a pofazacskók) keskenyek, ami szintén a szájpadlás keskenységéhez vezet, tehát mint mondani szoktam, mindig „tessék mosolyogni” Nem győzöm hangsúlyozni, az éneklés idegrendszeri munka: ha félünk, ha megfélemlítenek, nehezen érjük el a kívánt eredményt.

A fotó Ötvös Csilla Bartók – Pásztory-díjas operaénekes, a Príma Primissima-díjas, a budapesti Weiner Leó Zeneművészeti Konzervatórium tanárának és növendékeinek koncertje után készült kb.2015-ben.

Ami fontos még, s már említettem, hogy sosem szabad a magas hangot magasra, a mélyet mélyre képzelni. Mindig középre, az orr alá gondoljuk. Mindezek együttes és kombinatív, tudatos működtetése alapvető feltétele a jó éneklésnek.

A magánhangzók hosszúsága egyben a szép legato éneklés alapját is jelenti. A legato éneklés nem úgy képzelendő el, hogy hang a hangra kapcsolódik, hanem mindenkor egy levegő kerül közé, és ez a levegő tartja nyitva a torkot, ezért fontos, hogy kivárjuk a felszálló levegő megérkezését a rezonáns üregekbe, egészen a fejtetőig, tehát mindig plusz időt adunk, mely alatt a levegő száll, és nyitva tartja a torkot.

A mássalhangzók megfelelően történő szerepeltetése a következőképpen képzelhető el:

A „d”, az „l”, az „n” és a „t” hangok a nyelv hegyének az első fogsor mögé való érintésével, míg a „g” és a „k” a szájpadláson lévő ínyvitorla és a nyelv hátsó közepének összeérintésével keletkezik. Az „m” és a „p” hangokat a felsőajakkal szólaltatjuk meg, mégpedig úgy, hogy a felső ajkakat puhán az alsó ajkakhoz érintjük. az „f” és a „v” hangok pedig a felső fogsor alsó részének szájhoz való érintésével keletkeznek.

A „h” és az „f” hang szintén nagyon fontos, ugyanis abban csak a levegőt adjuk ki. A „j” hang úgy képződik, hogy a laza nyelvünk két szélét a fogunkon, keskeny nyelv esetén a szájpadláshoz előre csúsztatjuk.

Mivel az énekhangot az emberi test, mint hangszer állítja elő, melyet nem látunk, ahhoz, hogy a torok nyitott állapotát el tudjuk képzelni, a nyelv laza széles állapotát kell magunkban programozni. Ezt úgy kivitelezhetjük a legkönnyebben, hogy arra gondolunk, mintha „é” hangot mondanánk. Az „é” hang ejtése közben ugyanis a nyelv és a lágy szájpadlás állása azénekléshez megfelelő szélességben vannak. Olyan érzetet kell kapnunk, mintha egy laza mosoly lenne az arcunkon, miközben a nyelvünk a laza „é” állapotában helyezkedik el. Fontos hogy a magyar „e” és „é” hangokat meg kell keverni egy gondolt „ő” vel, az „i” hangot pedig úgymond be kell fedni egy „ű”-vel.

A fentiekben vázolt pontok a helyes éneklés katekizmusát jelentik számomra és a sok sikeres növendékem számára. Ehhez kapcsolódnak a gyakorlataim.

Minden énekelni vágyónak sok szeretettel kívánok szorgalmat és szerencsét az énektanuláshoz! Kívánom, hogy olyan örömük legyen az éneklésben, mint amit én is átéltem, és amiben még most is örömemet lelem! Ezen tudás átadása számomra.

Aki szeretne éneket tanulni, annak ajánlom, hogy hallgassa YouTube-on megtalálható Ötvös Csilla énekórája közel hetven adását, amelyekben sok hasznos tanácsot fog találni:

Ötvös Csilla énekiskolája

TELJES LEJÁTSZÁSI LISTA MEGTEKINTÉSE

(68 video)

Ami nagyon fontos, hogy mindenkinek magának kell a testét (nyelv, uvula, orr, rekeszizom, állkapocs) megismerni, megtanulni használni, a megszerzett tudásanyaggal pedig az idegrendszerét uralni.

*
„Az énektanítás hosszú folyamat”. Ötvös Csilla harminc évről, fél évszázadról és egy készülő kötetről (benne: Ötvös Csilla Énekiskolája, 68 video) (Réfi Zsuzsanna)

Parlando 2023/6. szám)