GYULA FERENCNÉ[1]
70 ÉVE SZÜLETETT
SZILÁGYI PÉTER[2]
(Berettyóújfalu,
1954. május 28. – Berettyóújfalu, 2013. május 30.) trombitatanár, karmester,
zeneiskolai igazgató
Berettyó Televízió - Szilágyi Péter
igazgató-karnagyra emlékeztek (24:03)
(Berettyó Televízió)
Szilágyi
Péter igazgató-karnagyra emlékeztek a városi Zeneiskola udvarán 2017. május
27-én. Emlékező beszédet mondott Tanyi Zoltán a Hajdúböszörményi
Zeneiskola igazgató karnagya. A koszorúzást követően az Ifjúsági
Fúvószenekar adott hangversenyt, Hegedűs Imre vezényletével.
A Sebes-Körös melletti kis bihari faluban,
Körösszakálban töltötte felejthetetlen gyermekéveit, ahová mindig visszatért,
sokszor csak úgy – kimondatlan céllal –, emlékeket viszontlátni
és erőt meríteni azokból. Apai és az anyai nagyszülei is itt éltek,
hívő emberek voltak. Édesapja Szilágyi Péter 1986. évi nyugdíjazásáig
tanácsi tisztviselő volt, és mellette nagy odaadással vezette a baptista
gyülekezet fúvószenekarát és énekkarát. Édesanyja, Hodosán
Juliánna óvodai dajkaként dolgozott, s Péteren, a
legfiatalabbon kívül két gyermeket nevelt: Gabriella tanítónő, Pálma
kürtművész lett.
Óvodásként is
boldog gyermek volt Péter, mert ott is édesanyjával lehetett. Szerette a
csoport minden tagját, szívesen vállalt szereplést, különösen verseket
szeretett mondani, és énekelt akár egyedül, akár testvéreivel vagy a többi
óvodással. Figyelmes, szeretni való kisfiú volt, akire mindig lehetett
számítani.
Az iskolai
tanulmányait is Körösszakálban kezdte 1960-ban. Büszke és vidám volt, hogy
ő is mehetett a nővéreivel az iskolába. Jól tanult, szerette a
tanítóit és iskolatársait. Uzsonnáját is megosztotta a többiekkel. Verselt,
énekelt, és édesapjától hangszeren is tanult. Ezt a feladatot is komolyan
vette.
Megjelent egy új
hobbi: a foci. Imádta rúgni a labdát, jó csapatjátékos volt. A szülők
látták gyermekeik zenei tehetségét, és egy merész lépésre szánták el magukat.
1965-ben Debrecenbe költöztek, és így a gyerekek járhattak zenei képzésre.
Péter a Fazekas
Mihály Általános Iskolában kezdte meg az 5. osztályt, és mellette a Simonffy Emil Zeneiskola tanulója is lett, ahol
trombitatanára Tőzsér József volt.
Zenei
elfoglaltsága egyre növekedett, az egyéni órák mellett bekerült az
úttörőzenekarba is. A virágkarneválokon sokszor láthatták a fanfárosok
között. 14 éves korára már határozottan tudta, hogy az ő élete a zene
lesz. Középiskolai tanulmányait a zenei szakközépiskolában kezdte el. Jól
választott, jól tanult, de maradt ideje a focira, és sokat tett az iskola
közösségéért is.
A Kodály Zoltán
Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségizett, s a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézet Debreceni Tagozatán
folytatta tanulmányait, ahol 1976-ban trombitatanári diplomát szerzett. Már
főiskolásként félállásban tanított a berettyóújfalui Városi Zeneiskolában,
ahová több alkalommal hívták az úttörőzenekarba kisegíteni.
A diploma
megszerzése után 1976–77-ben Nyíregyházán töltötte le sorkatonai szolgálatát
katonazenészként. Ezután útja Biharba vezetett vissza, s 1977-től haláláig
a Berettyóújfalui Állami Zeneiskolában dolgozott. Vidám, kedves, de szigorú,
sokat követelő tanár volt, aki 1977-től a Berettyóújfalui
Művelődési Központ Ifjúsági Fúvószenekarának a karmestere lett.
1979-től 1990-ig a helyi pedagógus kórust is ő vezette, s néhány év
alatt a település kulturális életének egyik meghatározó egyéniségévé vált. Nem
feledkezett meg az önképzésről sem. 1980 és 1984 között a budapesti Liszt
Ferenc Zeneművészeti Főiskola kiegészítő szakát
elvégezve karmesteri diplomát szerzett.
1978 óta nős,
felesége Palcsik Irma zenetanár. Gyermekeik: Péter
(1979), Balázs (1981). A család nagyon sokat jelentett neki, mindig talált
időt arra, hogy közös programokat szervezzen fiaival, unokáival.
A feladata egyre
növekedett: 1983-ban megválasztották a zeneiskola igazgatójának, így már
nemcsak a saját tanszakáért, a zenekarért, hanem az
intézmény egészéért felelős lett. Igaz hittel, nagy szeretettel és
fáradhatatlanul végezte komplex tevékenységét.
A zenekart
következetes, kemény munkával egyéni, „Szilágyi Péter-féle módszertannal”
építette fel úgy, hogy az egymást követő nemzedékek folyamatosan kiválóan teljesítettek,
s számtalan sikerrel írták be magukat a magyar amatőr fúvószene legjobbjai
közé.
Már 1981 óta
folyamatosan készültek a zenekarral rádiófelvételek, amelyre az egész város
készült, voltak, akik a stúdióban biztatták őket, voltak, akik a
várostáblánál fogadták a hazatérő zenekart. Nagyon büszkék voltak rájuk.
Számtalan hazai és nemzetközi megmérettetésen és vendégszereplésen vettek
részt.
Néhány kiváló
eredményük és vendégszereplésük:
– 1981 – Nyíregyháza „Arany Lant”
Diploma
– 1983 – Neerpelt
(Belgium) kitüntetéses első hely (Summa cum laude)
– 1984 – Budapest KISZ-díj
– 1984 – Rostock – Keleti-tengeri
Fesztivál-díj a legjobb kortárs zenemű tolmácsolásáért
– 1984 – Kiemelt Arany Diploma
(minősítés)
– 1985 – Kerkrade
(Hollandia) első díj
– 1985 – Zánka úttörőváros
különdíja
– 1987 – Karlsruhe (NSZK). Kiemelt
első hely
– 1989 – Valencia (Spanyolország)
III. helyezés
– 1990 – Moszkva I. díj (ifjúsági
kategóriában)
– 1991 – Gyula, Erkel Diákünnepek
I. helyezés
– 1991 – Buchen
Odenwald (Németország) EUROTREFF MUSIK Fesztivál. A
legjobbakként zárták a gálaműsort, és örökös meghívottként még 15-ször
szerepeltek Németországban ezen a fesztiválon
– 1993 – Pamplona
(Spanyolország) vendégszereplés
– 2000 – Budapest
„Művészetoktatás 2000” I. Összművészeti Fesztivál nyitó előadása
az Erkel Színházban
– 2001 – Lubartow
(Lengyelország) Fúvószenekari Fesztivál
– 2005 – Mirandola (Olaszország)
vendégszereplés
– 2007 – Berettyóújfalu „Kiemelt
arany” (minősítés koncertfúvós és szórakoztató show kategóriában)
– 2008 – Breszt
(Fehéroroszország) vendégszereplés a „Klasszikus zenei esték” című
rendezvénysorozatban, ahol a profi előadók között szerepeltették őket
kiváló teljesítményükért
– 2011 – Breszt
(Fehéroroszország) vendégszereplés
– 2012 – Berettyóújfalu: A Világ
Fúvószenekari Szövetségének diplomáját kapta a 45 éves Ifjúsági Fúvószenekar
– 2013 – Breszt
(Fehéroroszország) vendégszereplés
Maga Szilágyi Péter
mindig szerényen, visszafogottan beszélt munkájáról, akár a zeneiskoláról, akár
a zenekaráról vagy a közéleti tevékenységéről volt szó. Egyéni növendékei
révén többször kapta meg a legjobb felkészítő tanárnak járó díjat, volt
„Érdemes Társadalmi Munkás”, Szocialista Kultúráért-díjas lett, „Kiváló
Pedagógus” lett 1982-ben. Kiváló munkáért díj tulajdonosa 1987-ben, 1992-ben
Berettyóújfalu Városért kitüntetést vehetett át. 2002-ben Magyar Köztársasági
Arany Érdemkereszt birtokosa lett, amelyre az egész magyar amatőr
fúvósvilág nagyon büszke volt.
2011-ben
„Artisjus” díjat kapott, aminek nagyon örült, hiszen a 35 év alatt mindig
műsorra tűzte a kortárs zeneirodalom darabjait, 2012-ben 35 éves
kiváló karmesteri tevékenységének eredményeként átvette a Világ Fúvószenekari
Szövetségének diplomáját, s 2013-ban már a kórházban vette át a város „Fehér
Istvánné-díj” kitüntetését kiváló pedagógiai munkásságáért.
One
Moment In Time (3:21)
Heal
The World (5:20)
Klasszikus
kánon (4:41)
Zengjétek
Jézus nagy voltát (1:39)
Berettyóújfalui
Ifjúsági Fúvószenekar felvételeiből. Vezényel: Szilágyi Péter
Szilágyi Péter nevét és a berettyóújfalui
Ifjúsági Fúvószenekar kiváló teljesítményét egész Európában ismerték
Moszkvától-Baden Badenig, Pamplonától-Nagyváradig,
Magyarország sok nagyvárosában, a történelmi Bihar minden kis településén is.
Több zeneiskolai hagyománnyá váló
eseménynek volt kezdeményezője: pl. „Az Év Hangszerese”, tanári
hangverseny, karácsonyi koncertek, népdaléneklési verseny stb.
A közéletben is szívesen vállalt
feladatot, független jelöltként tagja lett 1990-ben a helyi
képviselőtestületnek, 1994-től két cikluson keresztül tagja volt a
Magyar Köztársaság parlamentjének, mint egyéni körzetben nyert
országgyűlési képviselő. 1990-től tagja volt a Zeneiskolák
Országos Szövetségének.
A helyi önkormányzati választáson 2002-ben
és 2006-ban is nyert. 2002-ben megválasztották alpolgármesternek, de lemondott,
és inkább a tanítást választotta. 2010-től külső tagként dolgozott az
Oktatási és Kulturális Bizottságban.
Véleménye mindig mérvadó, őszinte és
előremutató volt. Tanítványait szerette, életük alakulását figyelemmel
kísérte. A szülők segítségével több Ifjúsági Fúvószenekari Fesztivált
rendeztek Berettyóújfaluban, ahol szakmai konzultációkkal is segítette más
zenekarvezetők munkáját.
Évtizedeken keresztül egyik meghatározó
tanára volt az amatőr fúvóskarmester-képzésnek, több éven keresztül
Berettyóújfalu adott otthont az országos karnagyképző tábornak, s a
vezénylési gyakorlatot Szilágyi Péter tanította saját zenekarával. Rendszeresen
járt zsűrizni versenyekre, minősítésekre.
Sokszor sok helyre hívták tanítani,
zenekar élére, igazgatónak, de ő maradt Biharban, Berettyóújfaluban,
ahonnan egy szabad félórájában „elszökhetett” szeretett kis falujába vagy a
Sebes-Köröshöz újraélni a régi emlékeket. Fontosnak
tartotta, hogy minden elvállalt szereplésen – legyen az Biharban vagy a megye,
az ország bármelyik településén – kiválóan teljesítsen a zenekar, 120%-os
legyen a felkészülés, hogy a szereplésen 100%-ot tudjanak mutatni.
Szilágyi Péter az egyik vele készült
interjúban így beszélt a szakmai munkáról: „…a zene sok mindenben hasonlít a sporthoz. A végső eredményhez
rengeteg energia befektetésére, rendszeres »edzésre«, gyakorlásra, szinte
aszkétikus lemondásra van szükség, már, ami az életmódot illeti. De ez az, ami
a végső produktumnál nem látszik… Az elért pályadíjakon, sikereken pedig a
zenekar és a karmester egyaránt osztozik.”
A munka, a kiválóra minősített
iskolája, a 35 éve általa irányított zenekara adott neki a hétköznapokban
mindig megújuló erőt, lelkesedést. Még szervezte a 2013. március 15-i esztári és berettyóújfalui szereplést, de a rendkívüli
hóesés miatt március 14-én délután felhívott, hogy félti a gyerekeket,
megfáznak, s a hangszerek sem fognak jól szólni, talán le kellene mondani a
szereplést, és – halkan, mellékesen hozzátette – én sem érzem olyan jól magam.
S aztán szörnyű gyorsasággal peregtek az események: Debrecen után a
berettyóújfalui kórház következett. Itt még volt egy pici remény, de szervezete
pihenni vágyott, s 2013. május 30-án szerettei körében 59 évesen elhunyt.
Pócsné Boros Magdolna (volt Jávor
Jánosné), egykori biharkeresztesi pedagógus így emlékezik: „Szilágy Péter karnagy úr nemcsak a fúvóshangszerek
mestere volt. Ő az emberi lélek húrjain is varázslatos dallamokat
játszott. Hencidán az őszi bihari idősek találkozóján zenekarával
elfeledtette velünk testi és lelki terheinket. Vidám, játékos műsorába
bevonta a hallgatóságot is, megénekeltetett minket, szállt a dal a kis falu
utcáin: Mért nincs minden lánynak kút az udvarába’? …
Ha egy közösségről volt szó, ő
mindenkor szolgálatkész volt. Amikor Gáborjánban 50 éves általános iskolai
találkozóra gyűltünk össze mi, vén diákok, minket is köszöntött a szép
muzsika. Biharkeresztes május 1-jén nagyon sokszor kelt zenés ébresztőre.
Nemzeti ünnepeink alaphangulatát az őáltala vezényelt indulók határozták
meg. Mint közösségi ember szívén viselte mások gondját-baját, mindenkinek
segített. Aki csak ismerte, tisztelte, becsülte és szerette szerény, kedves
személyiségét.”
A
hálás tanítványok, szülők, a család, ismerősök, barátok és
tisztelők közadakozásból emlékművet emeltettek neki, melyet halálának
első évfordulóján avattak fel a zeneiskola kertjében.
Szilágyi Péter szobra Berettyóújfaluban a
Zeneiskola udvarán
Forrásmunkák: •
Testvére visszaemlékezése • A család által közreadott életrajzi adatok • A
berettyóújfalui Bihari Hírlap zenekarra és a karmesterre vonatkozó cikkei •
Gyuláné Kathi Ilona: A berettyóújfalui Ifjúsági
Fúvószenekar története című könyv