95
ÉVE SZÜLETETT TILL OTTÓ
(Budapest, 1929. június 30. – Budapest.
2011. szeptember 19.)
karnagy, hegedű- és szolfézstanár,
zeneiskolai igazgató
(Antal István fotója)
PÉTER MIKLÓS
TILL OTTÓ SZÜLETÉSNAPJÁRA[1]
Közösségteremtő egyéniség – így lehetne talán legjobban jellemezni
a 80. születésnapját ez év június 30-án betöltött Till Ottót, akinek sikerült
bizonyítania, hogy a zeneiskolából „kiöregedett” növendékek az erre alkalmas
közösségek révén igenis megtarthatók a zene bűvöletében, sőt
felnőttként is hajlandók aktívan tovább muzsikálni.
Közösségteremtő
képességének legjobb bizonyítéka a 25 éves korában, 1954- ben
általa létrehozott zeneiskolai vonószenekarból fokról-fokra való továbblépéssel
kialakított Óbudai Kamarazenekar. Irányításával e zenekar jelentős hazai
és nemzetközi sikereket ért el, mintául és például szolgálva más zeneiskolai
zenekaroknak. Az immár 55 éves Óbudai Kamarazenekar valódi közösség, ahová az
alapító tagok is rendszeresen visszatérnek, és újra meg újra bekapcsolódnak a
zenekar munkájába. Őszülő fejjel is beülnek egykori pultjaik mögé az
évadzáró júniusi hangversenyen. E kibővített együttes neve: Óbudai Jubneumi Zenekar. A zenekart létrehozó és a mai napig is
irányító mesterük pedig szerényen beül a brácsa szólamba, miközben az együttest
két alapító tag gyermeke, a ma már nemzetközi hírű Héja Domonkos vezényli.
Ez látható például a tavalyi évzáró hangverseny DVD-felvételén.
Till Ottó maga is élete
„fő művének” tartja e zenekari közösség létrehozását, és annak immár
több mint fél évszázadon át való töretlen működését. Alább még vissza
fogunk térni a zenekar „fejlődéstörténetére”, de szeretnénk felmutatni az
ünnepelt más fontos zenei, szakmai közösségekben kifejtett munkáját is, amelyek
együttesen bizonyítják, hogy milyen jelentős szerepe volt a magyar
zenepedagógia hazai társadalmi, valamint külföldi, nemzetközi elismertségének
megteremtésében.
Első helyen az 1968-ban
önállóvá vált III. kerületi zeneiskolát kell említenünk, amelynek
igazgatójaként a tantestületből is, és a növendékekből is példamutató
közösséget formált, és amely keretéül és alapjául szolgált a zenekari
együttesekben kialakult közösségnek is. Sikerült integrálnia a különálló
tanszakokat egy nagyobb közösségbe, ahol pl. a zongoristák is örültek az
ütő tanszak országos eredményeinek, és viszont. A tanszakok számát a kezdeti
9-ről 21-re emelte az iskolában, és fontos szerepet tulajdonított a sok
zeneiskolában elhanyagolt kamarazenei együttesek létrehozásának és a népzene
tanításának is. Így jött létre az általa „óbudai zenélő közösségnek”
nevezett „modell”, amely a kodályi 100 éves terv egyik megvalósult eleme.
Hegedűpedagógiánk problémái – vitaindító (Till Ottó)
(Parlando,
1959/1.)
Ismét
hegedűpedagógiánk problémáiról (Till Ottó)
(Parlando
1960/1.)
Till Ottó: Az ifjúsági zenekarokról
(Parlando
1962/1.
Az iskolai és zenekari
közösség mellett különböző szakmai fórumoknak is tagja volt, így például a
Parlando szerkesztőbizottságának és az Országos
Zenepedagógiai Szakosztály titkárságának. E mellett számos cikket írt a
különböző szakmai folyóiratokba. Az egyik legfontosabb és
legjellemzőbb ezek közül a zenekar 30 éves jubileumát követően megjelent
„Közösség - zene által” című tanulmánya, amelyben a zenekarépítés
tapasztalataiból kiindulva a zene közösségteremtő erejét elemzi. Ebben
részletesen leírja a zeneiskolai gyerekzenekarból kinövő
ifjúsági /középiskolás/, majd az ebből kialakult már felnőtt zenekar
egymásra épülő és egymáshoz állandóan kapcsolódó közösségeinek
létrejöttét, a mögöttük háttérként szereplő zeneiskola jelentőségét,
pl. a tanárok természetes bekapcsolódását a zenekari munkába. Egyben
bizonyítja, hogy a már felnőtté vált egykori zeneiskolások nem szakadtak
el az aktív muzsikálástól, hanem amatőr muzsikusként továbbra is élő
kapcsolatuk maradt a zenével. Ugyanebben a tanulmányban olvasható, hogy milyen
nagy jelentőségűek a zenekari közösség kialakításában a nyári
táborok. E téma visszatér a zenekar 50 éves fennállása alkalmából az Óbudai
Társaskör - a zenekarnak helyt adó közművelődési intézmény -
kiadásában megjelent reprezentatív jubileumi ismertetőben is. E szerint a
zenekar a fél évszázad alatt 14 helyen 33 /1/ nyári táborozáson vett részt. Az
elsőket Badacsonyban, a legtöbbet Nagykőrösön /12-őt/ rendezték,
de több alkalommal táboroztak a III. kerület sóstói üdülőjében is. Ezek
Till Ottó szerint mind rendkívül jelentős alkalmat és lehetőséget
nyújtottak a közösségi élet elmélyítésére, túl az intenzív zenei munkán.
Till Ottó próbál
az Óbudai Kulturális Központban
Az Óbudai Kamarazenekar
országos hírét részben a Veszprémi Kamarazenekari Fesztiváloknak köszönheti.
Ezeken az első, 1965-ös Fesztivál óta minden alkalommal jelen voltak, és
mindig szerepeltek a legjobb zenekarokat felvonultató záró gálaesten. E
fesztiválokon mindig bemutattak egy-egy új magyar művet is, amelyeket a
szerzők a rendezők felkérésére írtak, így gazdagítva a
kamarazenekarok számára írt magyar művek számát. Felsorolva a szerzőket,
kiderül: neves magyar szerzők sorra eleget tettek a felkérésnek. íme: Papp
Lajos, Kalmár László, Maros Rudolf, Bozay Attila, Vántus István, Borsody László, Decsényi János, Petrovics Emil, Kocsár Miklós. Közülük Decsényi János összesen tíz művet írt a zenekar
számára, amelyek közül az egyik az Aquincumban fellelt római kori, ifjú korában
meghalt Aelia Sabina
orgonista férje, Aelius Justus
által írt sírfeliratának szövegére készült. Till Ottónak hosszú évek küzdelmébe
került, hogy a zeneiskola felvehesse a több mint 1500 éve a kerület területén
működött egykori muzsikus nevét. (Mint közismert, az itt talált ún.
víziorgona világhíresség, amiből csak egy van még a világon.)
A nemzetközi hírnevet a
zenekar a belgiumi Neerpeltben rendezett Európai
Ifjúsági Zenei Fesztiválon szerezte, ahol két alkalommal is szerepeltek, s
mindkét alkalommal első díjasok lettek. Ezen kívül jártak még Ausztriában
és az egykori Jugoszláviában is. Ausztriai szereplésük során ismerkedtek meg
Jonathan Cable amerikai származású, de
Franciaországban élő „régizenésszel”, aki kiváló gamba-
és csembalójátékos, és többször elfogadta a zenekar meghívását, karmesterként
is. Mint ahogy többször szerepeltek a zenekar hangversenyein a magyar zenei
élet kiválóságai is, köztük sok olyan, aki a zeneiskola növendéke és a zenekar
tagja volt. Csak néhányat említve az utóbbiak közül: Héja Domonkos karmester,
Horváth Anikó csembalóművész, Kertész István hegedűművész, Olsvay Endre zeneszerző. (Utóbbi három a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetem tanára.) Különösen sokat köszönhet a zenekar Sándor
Frigyesnek, aki megalakulásától kezdve figyelemmel kísérte az együttes sorsát.
Látogatta a próbákat, szakmai tanácsokat adott, és több ízben koncerten is
vezényelte a zenekart. A zeneiskolából, illetve a zenekarból kikerült hivatásos
muzsikusok száma az ötven év alatt meghaladta a százat, a zenekarban
amatőr muzsikusként játszók száma pedig az ötszázat! A mai tagok közül jó
néhány az egykori tagok gyermekei közül kerül ki, ami jól mutatja a közösség
folytonosságát.
Ennek a közösségnek a
megteremtője volt Till Ottó. Ez a közösségi szellem uralkodott már az
1954-ben megalakult első zeneiskolai zenekarban is, amely a következő
évben úttörő, majd 1958-ban ifjúsági zenekarrá alakult, és 1962-ben az
előbbiek megmaradása mellett létrejött az Óbudai Kamarazenekar, már az
Óbudai Társaskör /akkor Művelődési Ház/ keretében. Valamennyi zenekar
igazi közösség volt. Till Ottó húsz éve, 1989-ben, mint zeneiskolai igazgató
nyugdíjba vonult, de a zenekar vezetésével azóta sem hagyott fel. Egy
időben a zenekar egyesült a Kenessey László, a
zeneiskola jelenlegi igazgatójának vezetésével működő Albert
Schweitzer kórussal és zenekarral, amit Till Ottóval felváltva vezényeltek,
méghozzá az óbudai Szent Péter és Pál templomban egyházi szolgálatot is
ellátva. Közben Till Ottó egy újabb zenekar vezetését is ellátta: a Viadana zenekarét. Az elmúlt évben, 2008-ban ez a zenekar viszszavette egykori nevét, és tagjai nagy örömmel és
lelkesedéssel muzsikálnak az ismét Óbudai Kamarazenekar nevet viselő
együttesben.
Till Ottó
zenekarvezetői munkássága során az elmúlt 55 évben több mint 500
hangversenyt vezényelt a különböző fokú zenekarok élén! (Legutóbb – de nem
végül – az ez évi esztergomi táborozást követő hangversenyen.) Óbuda
Önkormányzata fáradhatatlan munkássága elismeréséül az „Óbuda díszpolgára”
címmel tüntette ki.
Köszöntés a 75.
születésnapon az Óbudai Társaskörben
Dr. Merényi Judit, a
zenekarnak helyt adó Óbudai Társaskör közelmúltban nyugalomba vonult igazgatója
az 50 éves jubileumi kiadvány bevezetőjében a zenekart és Till Ottót
köszöntő sorait a következőkkel zárta: „Van dolgunk a világban,
megszerettetni a szépet, az értékeset.” Till Ottó egész életében erre
törekedett: megszerettetni a szépet, az értékeset. Sikerült neki a maga
területén megvalósítania Kodály tervét, zeneileg műveltté tenni a magyar
ifjúságot, a magyar népet. És azt a kodályi gondolatot is megvalósította, hogy
nem csak közönséget, hanem közösséget is kell teremteni.