Az ANDRÉ RIEU „jelenség” (2/1.)[1]
André Rieu (Maastricht, 1949. október
1.), a világhírű holland
hegedűművész, karmester és zeneszerző Budapestre tér vissza 7 év
után az MVM Dome-ba. A koncert során Rieu és a 60 fős Johann Strauss Zenekar, a világ
legnagyobb magánzenekara, lenyűgöző zenekari utazáson vezeti végig a
közönséget. 2024. novemberében várva várt visszatérésével kápráztatja el a
budapesti közönséget új világkörüli turnéján.
Magával ragadó
vezényletével élénkíti fel a lenyűgöző Johann Strauss Zenekarát,
kórusát és a világ különböző tájairól érkező kivételes szólistákat, a
közönség egy olyan zenekari utazásra indul, melynek során a klasszikus zenei remekművektől
kezdve, a lélekhez szóló keringőkön át, egészen a show műsorok,
filmek, operák és kortárs zenei alkotások legemlékezetesebb darabjaival
találkozhat – olvashatjuk e kiemelt sorokat a koncertet meghirdető online
sajtóban tavaly október óta.
Annak ellenére, hogy a szervezők már a koncert meghirdetése utáni
pillanatokban, szinte egy hét után kitehették
a „Megtelt” táblát. A fent idézett sorok minden egyes betűje
igaz, és bizony tű pontosan az igazságot tartalmazza. A jegy vásárlója nem
vesz zsákbamacskát, azt kapja, amit eddig is tudott; hogy Rieu
minden egyes alkalommal nagyon keményen megdolgozik a sikeréért. Az „André Rieu
jelenség” 100 %-ban jelenség a javából korunk jelenségeinek
világában, és most szándékosan nem „M.P.
konkrét jelenségéről” akarunk, fogunk beszélni, mert azt amúgy is
„felfújja”, megteszi helyettünk is nap, mint nap a politika és a média világa.
Rieu művészeti,
s saját magát menedzselő/propaganda tevékenységét különösen a média
kultúraközvetítő rendszerében, annak is az érzelmi hatást kiváltó
eszközeiben, főként és példaként, mint követendő példa bemutatását
érdemes láttatni, elemezni.
Minden „jelenség” megszületésének legfőbb tényezője az az érzelmi
ráhatás, ami nagy erővel hatja át, mozgatja meg az embereket. Ez
különböző területeken más és más, például adott esetben düh, kíváncsiság,
elégedetlenség, irigység, türelmetlenség, hatalom megszerzése stb. lehet.
Azonban megfigyelhetjük, hogy ezeknél a kiváltó okoknál valamilyen módon az a
bizonyos „materialista” gyökér fedezhető fel, mondhatnánk, hogy azok
valamilyen formában a pénzzel, illetve annak hiányával kapcsolatosak, azzal függnek össze. Legalábbis elsődlegesen. Nem így van ez
a művészet érzelmi hatása terén; utóbbi az öröm, az élmény átélését
biztosítja, még akkor is, ha alkalmanként fájdalmas katarzist is okoz bennünk.
Míg az emberi egohoz kötődő érzelmek csak időlegesek,
„lecsillapodnak”, elmúlnak, addig az örömre, annak megszerzésére, az élmény
újbóli és újbóli folyamatos átélésére emlékezünk, arra állandóan, tudat alatt
is vágyakozunk, és újból, és újból azt meg is teremtjük magunknak. Ezért
legyőzhetetlen a kultúra, a művészet, maximum háttérbe szorítani
lehet. Ennek a „technikája” nem más, mint a nem megfelelő minőségben
„csinálni” a kultúrát, azzal kínálni meg az embereket. Hamar elfordulnak az
ilyen produkcióktól……
Rieu sikere abban áll, hogy minden tekintetben, azaz mindkét területen; a pénz világában, azaz a
menedzsmentben, de a művészetben is az egyik legnagyobb, profi. Legjobban
és összességében, ez a médiájában
válik láthatóvá. Igen, médiáját mondunk, mert, ha nem is a saját
tulajdonában van minden média, akkor is őt szolgálja mindegyik, mert nem tehet mást. Olyan
minőséget ad, és ezzel együtt annyi pénzt fizet ki a médiának, amit
egyetlen média sem enged meg magának, hogy az elvesszen, különösen akkor nem,
ha ez együtt jár a magas minőségű szórakoztatással. Ráadásul amikor a
néző, a hallgató osztozni vágyik, és meg is kapja Rieutól az ő jó értelemben vett irigylésre méltó
világát. „Üdvözlet a világomban” műsora már állandó címével is
azonnal részesévé teszi erre nézőjét, hallgatóját. No persze ennek
hátterében nagyon sok munkája van; „precíz” szervezés, semmit nem hagy másokra,
mindent maga végez el, mindent maga ellenőriz, mindenre figyel,
„demokratikusan” vezeti a stábot és a közönségét. Igen, ezen utóbbiakra
fordítja legtöbb figyelmét, s ez sikerének legfőbb titka. Szemmel
láthatjuk ezt, ha végig tekintjük a legapróbb részletekig a felvett videó
filmjeit. Több, mint árulkodóak az interneten fenn lévő több
tucatnyi koncert felvételei.
Vegyük, csak a Tv-ben április
21-én lejátszott „Üdvözlet a világomban Viva Mexikó!”
c. koncertet. Többek között olyan „nemzeti,” mexikói slágerek is
felcsendültek, mint a Habanera, a Granada, a Mexican Hat Dance, de a latinos legnépszerűbb operettek és a keringők kedvelt
dallamai is elhangoztak, figyelve arra; itt nem kell a hallgatóságot külön megénekeltetni, a hallgatóság végig együtt
énekel, táncol a művészekkel az egész est folyamán. Ezt már
a Médiaklikk-en nem láthatjuk, ahogy videóját sem, mert
ezeket már levették az internetről. Viszont még látható egy ideig, – mert
a közel múltban játszották, 2024.05.26-án (44 perc, 2017.) adták le – „Andre Rieu – Üdvözlet a világomban 2. – Egy áttáncolt este” címmel egy
korábbi filmje, amelyben táncolni hívta a közönségét.
Folyamatosan reklámozza imázs(á)t, nem csak a fellépései előtt. Jóval
előbb, a televíziók lejátsszák egy-egy koncert videóját, amelyek a legapróbb részletekig kimunkáltak, a képi,
a vizuális és a hang hatás leghatékonyabb szabályainak, módozatainak
megfelelően, azok betartásával. A művészi megkomponálás,
a tömeglélektan stb. azok legmélyebb ismerete, alkalmazása, de mondhatnánk
egyszerűen szólva a közönség, a tv néző, az emberi psziché
manipulálása a legteljesebb tökélyen van.
Dr. Erdősi-Boda Katinka
