Elhunyt dr. Pilláry Endréné Rögöz Eszter

(1935–2025)

operaénekes, a Pécsi Opera tagja, a Janus Pannonius Tudományegyetem ének-zene tanszékének magánének tanára.

Drága Eszti Néni!

Tanítványaid nevében a konfirmációi esküd szavaival búcsúzom tőled:

„Hálát adok Istennek, az én Teremtőmnek, hogy engem a keresztség által gyermekévé fogadott. Hiszem, hogy Jézus Krisztus az én Uram és Megváltóm, aki nekem is bűnbocsánatot szerzett a kereszten. Vallom az evangélikus keresztyén egyház tiszta és igaz tanítását, és hozzá hűséggel ragaszkodom. Kérem a Szentlélek világosságát és erejét, hogy a bűn ellen harcoljak, a szeretetben növekedjek, és a hitben megálljak mindhalálig. Ámen.”

Ha művészi ars poeticádat kellene megfogalmaznom, ugyan ezek a mondatok jutnának eszembe. Csakhogy sokkal többről van szó, mert ezt az ígéretet és esküt a mindenség teremtő urának tetted, amelyhez egész földi életed során hűséges maradtál. Hűséges azonban csak az lehet, aki elhívott. Aki tudja, hogy egyetlen egy a fontos, a teljes életmű, az egész. Ezt azonban az ember nem tetteivel, hanem hűségével építi.

Drága Eszti Néni! Tudom, hogy életed és szolgálatod olyan mű, amelyre a mindenség teremtő ura örökre emlékezni fog az ő szívében. Egész tevékenységed középpontjában a művészet, a zene állt. A zene, amely az emberi lét legősibb kifejezése. Annak az értelmet megelőző akaratnak a hangja, aki a világot teremtette. A zene a lélek ajándéka, az igazság ragyogása, amely mindenkor megvilágosítja a káoszt.

A művészet a valóság fölött van, és súlypontja az életen túli. Ezért joggal mondták a régiek, hogy összeköti az anyagi és a szellemi teremtést, a látható és láthatatlan világot, az eget és a földet, mert egyik a másik nélkül semmi, és mert csak így valósul meg az alkotás egyetlen igaz törvénye: „amint a mennyben, azonképpen itt a földön is.”

Mi tanítványaid éreztük és tudtuk, hogy mélyen hiszel abban, hogy az egykori ének-zene a népművelés és társtanszékek szellemisége összetartozóvá, valóságos családdá formálta tanárait és hallgatóit. Ennek a pécsi szellemi műhelynek, pécsi iskolának a létezését, tevékenységét és életre szóló hatását valamennyien megtapasztaltuk. Mindenekelőtt azért, mert rámutatott, hogy a gondolkodás a szellemi én dolga, mert a valóság szellemi, és mert a szellem eredete nem a természet, hanem a transzcendens. Ezért csak a szellemi erő képes együvé tartozást, közösséget és barátságot teremteni. Az embert csak a szellem tudja formálni és átalakítani.

Nekünk, akik az ország szinte minden pontjáról, az ismeretlentől való félelemmel és szorongásokkal a szívünkben érkeztünk a pécsi főiskolára, a Te mindig derűs és kedves személyed jelentette az otthon melegét, biztonságát és szeretetét, mert menedéket építettél mindannyiunk számára. Menedéket az életnek. Köszönjük, hogy tanításod nyomán nem elsősorban azokra a kérdésekre kaptunk választ, hogy mit kell cselekednünk, vagy hogy mit kell mondanunk, hanem hogy miképpen kell élnünk.

Művészi tevékenységed és pedagógiai nevelő munkád mindenkor a szépség vonzásában állt. Annak a szépségnek, mely egyetlen szóban foglalja össze mindazt, ami rend, harmónia, összhang és arány. És ha igaz is, hogy rész szerint van bennünk a tudás, az ismeret és az igazság, ez a tudás mégis a központi rend vonzásából és sugárzásából nyeri inspirációját. Mert a szépség nincs alávetve a mulandóságnak, éppen ezért őrzi magában romolhatatlanul a természetfeletti rend örök képét, amely felől híradással csak a művészet lehet. Ahogyan a magyar géniusz, Csontváry Kosztka Tivadar mondja: „Aranyat, ezüstöt szerezhet minden ember, mert ez a földön hever, de eredeti művészet csak az isteni ihlet segélyével születhet. A sorssal nem lehet tréfálni. Az embernek nem kell kétségbe esni isteni meghívásnál. Ki kell tartani nem csak a kötelesség, hanem az isteni rendnek a tiszteletben tartásával és az Istenhez való mély vonzalommal.”

Drága Eszti Néni! Ezt a mély vonzalmat, amely az évek során egyéni személyes felismeréseddé vált te is a szívedben hordoztad. Melyet Luther Márton így fogalmazott meg:

„Hiszek Istenben, az Atyában, aki engem teremtett.

Hiszek Istenben, a Fiúban, aki engem megváltott.

Hiszek Szentlélekben, aki engem megszentelt.

Ez az Isten teljes ismerete.”

Az Isten ismeretéhez erős hitre és még erősebb szeretetre van szükség.

Drága Eszti Néni! Most, amikor végső búcsút veszünk tőled, kísérjen és őrizzen örök utadon szívünk összes szeretete.

Az örök világosság fényeskedjék neked!

Dr. Kamp Salamon

a Lutheránia Ének- és Zenekar Kossuth-díjas karmestere,

a Zeneakadémia professzora