ELHUNYT SÖRÖS ISTVÁN

FAGOTTMŰVÉSZ-TANÁR,

a zeneakadémia és a Müpa SZERVEZÉSI

IGAZGATÓ-HELYETTESE

(Budapest, 1949. június 14. –Budapest, 2025. január 14.)

Sörös István

(Csibi Szilvia felvétele, Müpa)

Sörös István hosszú, türelemmel viselt súlyos betegség után 2025. január 14-én hunyt el.

Szerető családban nőtt fel.

Hat éves korában kezdett a Józsefvárosi Zeneiskolában zenei előképzőbe járni, ahol az alap tudást szerezte meg a hangszertanuláshoz. Hegedülni Szatmári László hegedűművész-tanárnál kezdett, majd néhány év után fagottra váltott. Idősebb és később ifjabb Hara László voltak a tanárai.

Végül a Semmelweis utcai Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Budapesti Intézetében szerzett fagott-tanári diplomát.

Sokáig működött aktív zenekari művészként: szimfonikus zenekarokban játszott, kisegített; külföldön is több koncerten fellépett.

Az Országos (majd Nemzeti) Filharmóniánál dolgozott évekig, ahol a budapesti hangversenyek szervezési osztályának volt a vezetője, ahol egyre több feladata és felelőssége volt, ami miatt az aktív zenélést lassan abbahagyta. Itt ismerkedett meg a Tavaszi Fesztivál igazgatójával, Kiss Imrével, akivel szoros kapcsolatban és barátságban volt.

A Zeneakadémián is hosszú évekig dolgozott, a rendezvényszervezés vezetőjeként, a koncertek koordinálása, diplomakoncertek szervezése tartozott hozzá. Ő kezelte „A nagykönyvet”, aminek az elnevezését és Pista „ceruzás befoglalásainak” fogalmát néhányan még mindig emlegetik a szakmában.

Kiss Imre, a Müpa korábbi vezérigazgatója szakmailag nagyra tartotta és megbecsülte Pistát, így 2004-ben elsők között hívta őt a Müpába, és kérte fel, hogy gondolja át, és szervezze meg a rendezvények létrehozásának feltételeit.

Néhány, jelenleg is a produkciós irodában dolgozó kollégát ő keresett meg, hogy utána Kiss Imrével egyetértésben ők is a Müpa (akkor még) szervezési csapatát erősítsék.  

Évekig a koncertek szervezését, lebonyolítását, később a Müpa saját hangszereinek felügyeletét, karbantartását vállalta lelkiismeretes és alázatos munkával. Majd akusztikai konzulensként ment végleg nyugdíjba. Betegsége alatt, utolsó heteiben is még gondja volt arra, hogy szóljon: már a legfiatalabb Müpa zongora is már több, mint 5 éves, ezt vegyük figyelembe a hangszerbeszerzéseknél!   

Hihetetlen ismeretségi körrel és kapcsolatokkal rendelkezett a szakmában. Segítőkész, közösségi (társasági), konfliktust kerülő embernek ismertük meg, akit mindenki elismert, kedvelt, és szeretett. Bármilyen feladatkört is látott el, igyekezett mindig mindenki kérését teljesíteni.

Kitűnő humora volt, s tagadhatatlan, hogy színészi adottságokkal is rendelkezett, nemcsak a viccek elmesélésben.

A Müpa fennállásának 20 éves évfordulóján, mint 20 éves Müpás kollégát, őt is szerették volna köszönteni, de egészségi állapota, majd halála ezt már sajnos nem tette lehetővé.

Isten veled Pista, a volt és jelenlegi Kollégáid

Gyászolja a szakma.

D. É.