A tankönyv kiindulópontja az, hogy egész ének-zene tanításunk, a kodályi elvekből kiindulva, éneklésen alapszik. A gyerekek az egész oktatási folyamat során elsőtől, tízedik – ahol erre mód adódik, tizenkettedik – osztályig folyamatosan énekelnek, ezért az ének-zene órák keretében a tananyag jelentős részének feldolgozása éneklés keretében történik. Az alsó tagozatban ez szinte kizárólagos, míg felső tagozatban és gimnáziumban az éneklés és az ahhoz kapcsolódó készségfejlesztés mellett egyre nagyobb teret nyer a zenehallgatás és további egyéb órai tevékenységek, de az éneklés jelentősége végig az oktatás során elsődleges marad. Az órák során a legfontosabb cél, hogy az oktatás élményt adó legyen a gyerekek számára: ennek elérése sok minden más mellett, talán leginkább az éneklésen keresztül lehetséges. Ezért tartom elengedhetetlenül fontosnak, hogy a helyes, szabad éneklésre történő nevelés, már a kezdetektől szerves része legyen az ének-zene óráknak.

A kötet középpontjában az iskolai és amatőr kórushangképzés elmélete és annak gyakorlati alkalmazása áll. Tapasztalataim szerint a gyermek- és felnőttkórusok élén végzett hangképző munkában a kettő szorosan összefügg egymással. Kellően alapos és minden területre kiterjedő elméleti tudás birtokában lehet csak hatékony a karnagyi munka. Elsődleges célom áttekintést adni a hangképzés elméletének valamennyi részterületéről, amelyek a kórushangképzésben fontos szerepet játszanak. E mellett arra szeretnék rávilágítani, hogy különböző korosztályokkal foglalkozva, milyen különbségek adódnak a hangképző munka módszereiben.

Arra törekszem, hogy a karvezetői feladatok minden szegmensét a hanggal való helyes bánásmód szempontját szem előtt tartva vizsgáljam, mivel a karvezetői tevékenység teljes folyamatában figyelemmel kell lennünk a megfelelő hangképzésre, valamint a hang kímélésére.

Igyekeztem az elméleti magyarázatokat részletes gyakorlati példákkal kiegészítő összefoglaló munkát írni, célom az volt, hogy nemcsak az énekesekkel végzett tudatos hangképző munka fontosságára, hanem hangképzés elméletének nélkülözhetetlenségére is felhívjam a figyelmet. Próbálok rámutatni arra, hogy a karvezetői tevékenység során az egyes részfeladatok megoldásánál miként válhat elsődleges szemponttá a hanggal való szakszerű bánásmód.

A tankönyvben feldolgozásra kerülő témák:

Elméleti rész: ezen belül alapismeretek, mint a hangadás folyamata, anatómia, fizika, fiziológia, fonetika, prozódia.

Emellett terítékre kerül a zene és szöveg kapcsolatának részletes áttekintése, az idegen nyelven történő énekeltetés problémái, a műsorválasztás kérdései, különböző korú gyerekeknél, valamint az iskolai kórusok esetében, valamint részletes repertoárjavaslat a különböző korú és típusú iskolai kórusok számára, a javasolt kórusművek elemzésével, a hangképzés különböző szempontjainak figyelembevételével, valamint a betanítás és annak hangi előkészítése szempontjából. Fontos még a tankönyvek értékelése is, az énekes anyag felhasználhatósága szempontjából.

Gyakorlati rész: Kórusmódszertan, amelyben feldolgozásra kerül a kórusmunka minden területe. Többek között a szólampróba és összpróba, a hangképző gyakorlatok, a beéneklés, a gyakorlás, a különböző lazító, speciális hangszervi és légző gyakorlatok, a vezénylés és a hangképzés összefüggései, a próbamunka felépítése, különböző szituációkban és próbastádiumokban, az előadás és a művészi átélés kérdései.

Bízom benne, hogy azok a hivatásos énekeltetők, akik gyerekhangokkal, vagy amatőr énekesekkel foglalkoznak sikerrel tudják forgatni a kötetet és a mindennapi munkájuk során felmerülő kérdéseikre válaszokat találnak benne. 

(E. Á)