„Original Mozart aus Salzburg”

Ez a felirat nem a közkedvelt édesség, a Mozart-golyó valamely variánsának reklámszövege, hanem – CD-borítókon olvasható! Salzburgban a Wohnhausból (Makartplatz 8) – megannyi múzeumhoz hasonlóan – souvenir-bolton keresztül lehet távozni. A kínálat rendkívül széles palettájával rendelkező kis boltban a könyvektől-kottáktól a jegyzettömbökön, írószereken, édességeken és a turista-látványosságokat megörökítő disztárgyakon túl video- és hangfelvételek csábítják a látogatót vásárlásra. A Mozart-héten tett látogatásom során természetesen nem hagyhattam ki az emeleti termekben rendezett „Nikolaus Harnoncourt in Salzburg” kiállítást, így azt követően én is elidőztem a boltban, részben abban a hiú reményben, hogy írott formában is hozzájutok akár csak egy brosúrához a kiállítás anyagához, részben pedig, hogy Harnoncourt-videót keressek. S ha ezügyben nem is jártam sikerrel, felfedeztem két CD-t, amelyeket a címben idézett feliratú körcímke díszített. Nem volt nehéz észrevenni őket: mindkettő borítóján a Dom látható.

Salzburger Dom, Live-Recording – hirdette mindkettőn a felirat, s Salzburger Dommusik-ként egyik a Krönungsmessét, a másik a Requiemet kínálta. Ezekután nem ért meglepetésként, hogy mindkettő előadás dirigense Czifra János (*1951), aki 35 éven át, 2022-es nyugdíjba vonulásáig volt a Dom karnagya. Kapellmeister a szó nemes értelmében, aki a betanító munkától az előadásig mindenben részt vesz. 1987-tól virágzott a Dom zenei élete. Egyik magas karátú korszakát élte, amikoris a város megtanulta a magyar származású (egykori piarista diák, a Zeneakadémia és a Mozarteum zenei neveltje) művész nevét, aki hosszú pályája során különböző magas rangú kitüntetésekben részesült. És koncertkörutak során öregbítették a város hírnevét, magas színvonalú egyházzenei műsorokkal, amelyek természetesen Mozart-kompozíciókat is szép számmal tartalmaztak.

A Mozartiana Classics sorozat egyszerű kivitelezésű kiadványai lényegretörőek, rövid úton azonnal a lényegre, Mozart zenéjére irányítják a figyelmet. A Koronázási mise (KV 317) felvétele után hallható, még az Exultate, jubilate (KV 165), a Laudate Dominum (KV 339) és az Ave Verum Corpus (KV 618), a Requiem előtt orgonazene szól, a KV 594-es Fantasie, a dómorgonista Heribert Metzger előadásában.

Requiem in D Minor, K. 626: Introit. Requiem aeternam (Live) (5:01)

Requiem in D Minor, K. 626: Kyrie eleison (Live) (2:34)

Requiem in D Minor, K. 626: Sequence II. Tuba mirum (Live) (3:34)

Requiem in D Minor, K. 626: Sequence V. Confutatis maledictis (Live) (2:12)

Requiem in D Minor, K. 626: Sequence VI. Lacrimosa dies illa (Live) (2:38)

Requiem in D Minor, K. 626: Offertory I. Domine Jesu Christe (Live) (3:39)

Requiem in D Minor, K. 626: Offertory II. Hostias et preces (Live) (4:04)

Requiem in D Minor, K. 626: Sanctus (Live) (1:37)

Requiem in D Minor, K. 626: Benedictus (Live) (4:55)

Requiem in D Minor, K. 626: Agnus Dei (Live) (3:08)

Requiem in D Minor, K. 626: Communion. Lux aeterna (Live) (6:01)

Az információkban szűkszavú tájékoztató szövegből kiderül, hogy 2016-os és 2017-es felvételekről van szó. A minimális neszezés alapján sejthetjük, hogy a felvétel közönség jelenlétében zajlott (erre utal a taps is – habár az önmagában még nem tekinthető perdöntő bizonyítéknak), bár az is lehet, hogy a tárgyilagos mikrofonok a közreműködőktől rögzítettek apró zörgéseket, sutyorgásokat.

De mindez eltörpül a rendkívüli élmény mellett! A templomi koncertek esetében a hatást és a műélvezetet egyaránt jelentősen befolyásolja, hogy „hol” ül a hallgató. Márpedig arra nincs általánosan érvényes szabály, hogy honnan érvényesül legjobban a mű (kiváltképp, ha komplex alkotásról van szó). A kupolák, a mellékhajók (mellékoltárokkal) mind-mind további „buktatókat” jelenthetnek – nem beszélve az emberi környezetről…

A felvételeknek köszönhetően az ilyesfajta problémák jelentős része megoldódott. Kizárólag az elismerés hangján szólhatunk a technikai munkatársakról, akik remekeltek: így utólag ideálisként értékelhető a mikrofonozás. Nem kell hi-fi berendezés ahhoz, hogy érezzük a „teret”, a tételek befejezése, a záróakkordok kicsengése zenei élménnyel ér fel. És már korábban is: a helyszínt, az előadókat, és nem utolsó sorban a kompozíciókat alaposan ismerő karnagy tempóválasztásai ideálisak: minden szólam (a hangszerelésből adódóan: hangszín) érvényesül, a textúra adott pontján megfelelő intenzitással. A dinamikai skála nemcsak hogy széles, hanem a megszólaltatás térszerűségét az intenzitás-különbségek is fokozzák. Értő karnagy irányításával a művek titkaiba beavatottan muzsikál a közösség. A rendszeres részvétel a szolgálatokon a szó jó értelmében vett rutint eredményez, érződik a gregoriánon nevelkedés megannyi haszna, a hangképzés egységes. Az pedig külön öröm, hogy nemcsak „érthető” a szövegmondás, hanem – lévén szó hivatásosan egyházi együttesekről – mindig kontextusban szólal meg, tehát „értik” az énekelt szöveg jelentését is az énekesek (a mise megszólaltatásában az ifjúsági énekkar is részt vesz), tehát pódiumművészek számára is példaadó erejű interpretációról van szó. Ugyanakkor a nem-hivatásos együttesek lelkesedése is áthatja mindkét produkciót. A szólisták: énekkari tagok (illetve, a kórusprodukciókban rendszeresen közreműködő énekesek), nevük nincs feltüntetve – teljesítményük nem produkcióként értékelendó (csakúgy, mint a hangszereseké), hanem egyfajta örömteli zenei szolgálatként. Musikalisches Opfer – őszinte alázattal.

Hallgatom az ismert műveket, és szinte a székesegyház atmoszférája vesz körül, ugyanakkor élvezem az igényes zenei megoldásokat. És kissé profán módon arra gondolok: milyen jól lehetne hasznosítani a zeneirodalom-tanításban, rámutatva alkotás és interpretáció kölcsönös egymást-erősítésére. Original MUSIK aus Salzburg!

(MCS 017/16 – 9120008210476 és MCS 018/17 – 9120008210483)

Fittler Katalin