BUDAI LÍVIA 75
I.
LÁSZLÓ ZSUZSA ARANYTOLLAS ÚJSÁGÍRÓ KÉT INTERJÚJA
1.
Végleg itthon él
BUDAI LÍVIA KÖSZÖNTŐ[1]
Kiril Manolov bolgár operaénekes, Arnaud Bernard rendező, Budai Lívia operaénekesnő, Halász Péter karmester és Ókovács Szilveszter operaházi főigazgató Giuseppe Verdi Falstaff című operájának sajtótájékoztatóján a Magyar Állami Operaházban 2013. szeptember 11-én. (© MTI Fotó: Bruzák Noémi)
Három évtizedet
töltött a világ operaszínpadain és sikert sikerre
halmozott. Különlegesen szép, nemes, nagy volumenű, bársonyos magasságot
és mélységet egyformán megszólaltató mezzoszopránja mellé a természet kiváló
színészi képességekkel és muzikalitással áldotta meg.
A londoni Covent Gardenben kezdődött a világsikerek sora, Azucena alakítása után megnyíltak előtte a világ
legnagyobb operaházainak kapui. Franciaország, Olaszország, Spanyolország,
Finnország majd az Egyesült Államok, Canada,
Japán.
Budai Lívia Azucena (MET, 1987) (Budai Lívia weboldala)
Azucena elkíséri, de sorozatban
énekelte a mai napig többek között Carment, Ebolit,
Ulrikát, Delilát, Laurát, Preziosillát, Fenénát, Maddalénát és
persze Amnerist.
A szép egyiptomi
királylányt más helyszínek mellett a veronai arénában is, ahol Placidó Domingo partnereként a világhírű tenor
azt mondta neki: „Ha ne adj Isten egyszer elvesztenéd ezt a
gyönyörű hangod, színésznőként is megélhetnél az egész világon.”
Néhány évvel
ezelőtt, két hónapos Japán turnéja közben egy televízió műsorban
látott egy festőművészt, aki a festés alapjait magyarázta. Kedvet
kapott az alkotáshoz. Festéket, ecsetet vásárolt és elkezdte tanulni ezt a
művészeti ágat. Alig telt el egy esztendő és már remek tájképeket
készített. Finnországban szeretett bele az erdőkbe, a tavakba, a tájba és
Kanadában hasonló természeti szépségeket talált. Ma már ezeket örökíti meg,
művei pedig olyan színvonalúak, hogy sokan megvásárolnák őket. Ám
ő nem adja el, inkább ajándékba adja a barátoknak egy-egy ünnepi
alkalomra. Ha másnak örömet tudok szerezni a képeimmel is, akkor boldog
vagyok. – mondja.
Budai Lívia
tájképeiből
Immár hazaköltözött
férjével, itt élnek a fővárosban, és ha hívják, szívesen fest továbbra is,
és várja, hogy még egyszer itthon is elénekelje a Kékszakállú Juditját.
Bartók: A Kékszakállú
herceg vára firenzei előadása után Doráti Antal,
Budai Lívia és Polgár László (1987) (Budai Lívia weboldala)
Jövőre kerek születésnapot ünnepel,
talán méltóképpen köszönteni is fogják a társulatban.
2
.
Furcsa pálya a tiétek, Lívia...
A befutott
művészek közül, bizony sokan nem vállalnak már el ilyen „kis” szerepet. Én
is hallottam olyan megjegyzéseket, hogy a te kvalitásaiddal nem kellett volna
ezért hazajönnöd. Mégis megtetted. Miért?
– Soha nem
érdekelt, hogy mások mit mondanak. Ha Fedora Barbierinek vagy Astrid Varnaynak vagy Komlóssy Erzsinek
nem derogált Madelon szerepét elvállalni, akkor én
miért ne énekelhetném el? Igaz, hogy nem vagyok sokat a színpadon, de az az egy
jelenet nagyon sok lehetőséget kínál. Egy öreg, vak asszony, aki már
elvesztette a fiait a forradalomban, most elhozza egyetlen unokáját, és ezt a
fiút is felajánlja a hazának, mert hisz abban, hogy jobb élet lesz az
országban...! Madelon figurája szívbemarkoló,
frappáns, és zeneileg is igen nehéz, komoly magasságokat is kell énekelni
benne. Ezen túlmenően azért is szeretem, mert színészileg is
nagyszerű lehetőséget nyújt ennek a tiszta szívű, egyszerű
asszonynak a megformálása. Nagyon jól esett, hogy a próbák során
Selmeczirendező úr ezt mondta: „Már megint megsiratott engem...”
Visszatérve a kis és a nagy szerep kérdésére: mi, mezzoszopránok nem tehetünk
arról, hogy a zeneszerzők szinte mindig a szopránoknak írták a hosszú,
nagy szerepeket, mi mindig csak utánuk jöttünk. Különben is: az operaházak soha
nem Amnerisért viszik színre az Aidát, abban az
előadásban mindig Aida lesz a legfontosabb, s csak utána jön Amneris. Ezt a tényt tudomásul kell vennünk, amit én nem is
bánok, mert a mezzo-szerepekben gyakran sokkal több színészi
lehetőség rejlik, mivel ezek a figurák néha változatosabbak,
sokszínűbbek. Ez persze csak általánosságban igaz, mert van ilyen
szopránban is, például Tosca vagy Lady Macbeth... Ezzel kapcsolatos az egyik
nagy fájdalmam: velünk, mezzoszopránokkal Puccini bizony nagyon
szűkmarkúan bánt... Az ő csodálatos dallamvilágából nekünk nemigen
jutott. A mienk persze Verdi, Wagner, Richard Strauss..., és most Giordano, Madelon szerepével.
– Immár
harminchárom éve vagy apályán, bejártad a világ jelentős operaházait
Japántól Amerikáig, és persze Európában is sok helyen énekeltél. Utoljára
Helsinkiben arattál sikert, ki tudja, hányadszor? Most Kanadában élsz a
férjeddel (nemrég megajándékoztátok magatokat egy bűbájos kiskutyával,
„aki most elkísért Budapestre is). Hogyan tovább ezután?
– Nem tudom. Erősen gondolkodom azon, hogy ezután már kevesebbet vállalok. Most is hívtak Rómába, a Heródiás előadására, de éppen egybeesett volna a pesti André Chenier-előadással, és mivel ezt előbb vállaltam, természetes volt, hogy Rómát lemondom. Szó van jövőre egy másik római produkcióról, de még nem tudom, elvállalom-e. Meglátom, mi lesz addig... Tudod, annyi tisztességtelenség történik mag a világon, annyi szemetet látttunk magunk körül (ti is tudtok például Roberto Alagnaíg botrányáról az Aidában), én má pedig harminchárom év alattkicsit megcsömörlöttem. Azt gondolom, hogy jobban teszem, ha akkor hagyom abba, amikor még a csúcson vagyok, ha legföljebb egy-két kisebb szerepet vállalok, csak olyat, amihez kedvem van. Persze magam is azt vallom: „Soha se mondd, hogy vége...” Például örömmel elénekelném végre itthon is a Kékszakállú herceg vára Juditját, ezt Bartók nekünk, mezzóknak írta, és ott a Bánk bán Gertrudisa, ami szintén mezzo-szerep, mostanában pedig szopránokkal énekeltetik. Nem is értem, miért? Vajon mit szólnának a szopránok, ha én például Toscát énekelnék...? Hiszen megvan a tartott magas C-m. (Amszterdamban az egyik szoprán kolléganő helyett az előadásokban mindig én énekeltem ki a magasságokat.) Itthon még lenne tehát énekelnivalóm mezzo létemre is. Nem említettem a Wagner-operákat és még valamit, ami igazán nekem való: Richard Strauss Elektrájának Klütaimnésztra szerepét... Itthon ezeket soha nem énekeltem. Soha nem ezekért, mindig valami más produkcióért hívnak haza.Én bízom abban, hogy eljön ennek is az ideje.
László Zsuzsa
Budai Lívia - STABAT MATER -
Vivaldi (1975) (21:10)
Teljes
lejátszási lista megtekintése (9 felvétel)
La Gioconda: Ho il cor... Stella del marinar (2:47)
Adriana
Lecouvreur: Acerba volutta... Ogni eco (4:13)
Don Carlos: O don fatale (4:26)
Cavalleria rusticana: Voi Io sapete (3:02)
La favorita: Fia dunque vero... O mio Fernando (6:09)
Il trovatore: Condotta ell'era in ceppi (4:55)
Orfeo ed Euridice: Che faro senza Euridicce (4:01)
Aida: L'abborrita rivale... Gia i sacerdoti (9:50)
Carmen: Act II, "Votre toast, je peux vous le rendre" (Couplets) (4:37)
Un ballo in maschera: Zitti, l'incanto... Re dell'abisso (6:15)
1989 HUNGAROTON RECORDS LTD.
Carmen: Act I, "L'amour est un oiseau" (Habanera) (4:25)
Carmen: Act I, "Prčs des reparts de Sčville" (Séguedille et Duo) (4:06)
Carmen: Act II, "Votre toast, je peux vous le rendre" (Couplets) (5:03)
Carmen: Act II, "Les tringles des sistres" (Chanson bohčme) (4:32)
℗ 2008 Rico Saccani
