ELHUNYT Csik István

a DERECSKEI AMI nyugalmazott iskolaigazgatóJA

(Békésszentadrás, 1945. március 9.–2025)

Egy olyan embertől búcsúzunk, akitől Derecskén nagyon sokan tiszta, önzetlen szeretettel és nagy-nagy fájdalommal köszönnek el.

Csik István 1945. március 9-én született Békésszentandráson. Apja fodrász, anyja szőnyegszövő volt. Testvére nem volt. 9 éves korában meghalt az édesapja, ettől kezdve beteges édesanyja kevés keresetéből és özvegyi nyugdíjából nevelte hithű római katolikussá, majd taníttatta.

Az általános iskolát szülőfalujában, a gimnáziumot Szarvason végezte. Szülőfalujához való ragaszkodása, szeretete végig kísérte életét, olyannyira, hogy még életében meghagyta, hogy a Békésszentandrási anyaföldet koporsójában helyezzék mellé. Családja ezt a kérését, teljesítette.

1963–66-ig a debreceni Felsőfokú Tanítóképző Intézet nappali tanító szakos hallgatója.

1966-ban a gyakorló félév idején képesítés nélküli nevelőként dolgozott Dévaványán az 1-es számú általános iskolában. Itt kötött házasságot évfolyamtársával Szántai Ilonával.

A hat hónapos sorkatonai szolgálat után, 1969-től a pocsaji általános iskolában testnevelést, technikát és ének-zenét tanított, úttörő csapatvezető, tábor és Pávakör vezető volt és ezt a tevékenységét Derecskén is folytatta. Igazi közéleti ember volt. A közéletiség, a hivatástudat és emberszeretet jellemezte egész életében.

Már gyerekkorában megmutatkozott a kultúra világához való vonzódása és sokoldalúsága. Színjátszó csoportban, énekkarban, tánccsoportban, versmondásokban tehetsége már általános iskolában is kitűnt.

Középiskolás korában az édesanyja által nehézségek árán vásárolt tangóharmonikán, később trombitán tanult autodidakta módon, amit kamatoztatva zenekart alapítottak legjobb gyerekkori barátjával. A zene szeretete innen indult, hamarosan megtanulta a kotta írását és olvasását is.

Friss diplomásként Dévaványán is zenekart alapított. Pocsajban a zenei nevelést folytatta az iskolai énekkar és egy parasztkórus szervezésével. Pávakörré alakította a dalkört, gyerek furulyásokat és citerásokat is vezetett, 1972-ben a Magyar Rádió „Faluról falunak muzsikával” című hetenként jelentkező 1 órás népzenei műsorát Pocsajban készítették el. Itt már a járási népzenei találkozókon első helyezéseket értek el.

A gyerekektől akkor sem szakadt el, amikor politikai vonalon dolgozott: Derecskén az úttörőházban citerazenekarokat, s óraadóként testnevelést tanított a Bocskai Iskolában. 1989. július 1-től a Bocskai Általános iskola hívására igazgatóhelyettesi beosztásba került, 1991-ben pedig általános iskolai igazgató lett ugyanitt.

Világ életében nagy vágya volt egy zene és művészeti iskolát létrehozni Derecskén. Felesége, Csik Istvánné által alapított, majd országos hírűvé lett Cibri és Szivárvány gyermeknéptánc csoportokra alapozva, 3 évig tartó előkészítő, szervező munka után 1994-ben ez sikerült is.

A Bocskai István Általános Iskola részeként hivatalosan is elindult az iskola rendszerű művészeti képzés. Nagy büszkeséggel töltötte el a tudat, hogy létrehozott Derecskén egy ma is sikeresen működő művészeti iskolai tantestületet, mely az elmúlt 30 év alatt komoly rangot vívott ki szakmai körökben. Büszke volt az országos és nemzetközi hírű néptánc, moderntánc és hangszeres együttesek, szólisták által szerzett eredményekre, melyekkel öregbítették Derecske város hírnevét.

Külön szívügye volt az iskolai Fúvószenekar. 2004 óta a Derecskei Ifjúsági Fúvózenekari egyesület elnökeként tevékenykedett, legfontosabbnak tartva a felnövekvő ifjúság kultúrára való nevelését.

2006-ban nyugállományba vonult. Nyugdíjazása után leírta saját élete alakulását. Irodalmi kifejező-, és versírókészsége kiváló volt, ötletgazdagsága pedig felülmúlhatatlan.

Alapítója és aktív tagja volt a 2007-ben létrehozott és azóta több CD felvétellel és számtalan sikeres fellépéssel büszkélkedő Kék Kálló citerazenekarnak. Művészeti vezetőként az általa kigyűjtött, válogatott és szerkesztett autentikus népdalcsokrokat építette be műsoraikba területi és tematikai meghatározottság alapján. Az együttes több kitüntetés mellett Derecske Város Önkormányzata által adományozott „Derecske Városáért” elismerő címet érdemelte ki.

A város képviselő testületének háromszor négy évig volt a tagja. Mindvégig hangsúlyozta és ragaszkodott is az elveihez, miszerint a testületi döntéseket pártállástól függetlenül, az ésszerűség határain belül kell meghozni, kizárólag a derecskei emberek érdekeit szolgálva. Köztiszteletben álló ember volt, akit nagyon sokan szerettek a városban.

Cselekedeteiben egész életében az emberszeretet, az emberség, a családközpontúság volt az irányelve. Tanítványai mindig számíthattak rá, akiket tisztelt és szeretett.

Büszke volt feleségére, tánccsoportjaira, akiket mindig elkísért szerepléseikre, a sok szülővel együtt.

Főbb elismerései:

Kiváló úttörővezető - 1972

Miniszteri dicséret – Kulturális Miniszter 1974

Kiváló munkáért – Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1984

Munka Érdemrend Bronz fokozat – Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1988

Maróthi György-díj – H-B Megyei Önkormányzat Közgyűlése 2006

Bocskai emléklap – Bocskai István Általános Iskola 2006

Arany Katedra Emlékplakett – Oktatási és Kulturális Miniszter 2007

Pedagógus szolgálati emlékérem – Oktatási és Kulturális Miniszter 2007

Egész életét méltósággal élte. Azt tartotta, hogy minden embernek szüksége van vezéreszmékre, melyekhez cselekedeteit, életvitelét igazítja, s minden ember köteles élettapasztalatai alapján jó tanácsokat megfogalmazni utódai számára.

A valamiben való hit nélkül nincs értelme az életnek. A hit hidat talál ott, ahol a hitetlenség csak szakadékot lát. Ezekbe a gondolatokba kapaszkodva lépett túl minden nehézségen.

Csik István Ars poeticája volt: „Az ember nem arra született, hogy észrevétlen porszemként tűnjön el. Az ember arra született, hogy nyomot hagyjon maga után a földön, a gondolatokban és más emberek lelkében.” (Hérakleitosz)

Nagy tisztelettel és mérhetetlen szomorúsággal búcsúzunk volt igazgatónktól, aki elindította és mindvégig a szívén viselte Derecskén az alapfokú művészeti képzést. Nagy tudású, zeneértő, kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkező vezetőnk és barátunk volt.

Krucsó Zoltán,

a Derecskei AMI igazgatója