ELHUNYT Szepesi Györgyné Magyar Ildikó zeneTANÁR, karvezető

Forrás: uni-eszterhazy.hu

(Békéscsaba, 1938. november 11. – Budapest, 2025. március 27.)

Első zenei tanulmányai Békéscsabához, Békés-Tarhoshoz köthetők, melyeket Debrecenben, Egerben, majd Budapesten folytatott. Szakmai munkája kiváló tanárok keze alatt fejlődött, csak néhányat kiemelve a hosszú sorból: Gulyás György, Pongrácz Zoltán, Párkai István, Póczonyi Mária, Földes Imre.

1962–1978-ig Eger két zene-tagozatos általános iskolájának tanára, normál-, majd zenei tagozatos kórusainak vezetője. 1978–1996-ig a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola (ma Eszterházy Károly Főiskola, majd Katolikus Egyetem) Ének-zene Tanszékén dolgozott, mint szolfézs, metodika tanár, a gyakorlati tanítás vezetője, a gyakorló iskolák szakfelügyelője. 1990–1995-ig a tanszék vezetőjeként tevékenykedett. Nevéhez fűződött egy új szak – ének-zene-karvezetés – bevezetése. A főiskola vegyeskarát vezette, akikkel számtalan hangversenyt adtak országon belül és külföldön egyaránt. Szakmai munkájában intenzív továbbképzések, oktatófilmek készítése, előadások tartása, tantervek készítése is helyet kapott. A főiskola Szenátusának, Könyvtári Tanácsának is tagja volt. A Nyugdíjas Klub létrehozója és vezetőjeként számos programot, szakmai utat, kirándulást szervezett.

A KÓTA Heves megyei titkára, Országos Választmányának, valamint az Országos Szakbizottságnak tagjaként az ének-tanítás országos ügyét segítette. Számos országos és nemzetközi fesztiválon konferencián vett részt (pl. Bárdos Szimpózium, Győri Zenepedagógiai Konferencia, ISME – Budapest, Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny - Debrecen, Europa Cantat Pécs)

Eger város kulturális életének meghatározó egyénisége volt. Évekig szervezte, a fellépő gyermekkarokat összefogta, az összkart vezényelte a városi dalosünnepeken. A Heves Megyei Művelődési Központ Kamarakórusának alapítója, annak feloszlásáig tagja; az AGRIA vegyeskar vendégkarnagya volt.

Díjai, elismerései:

· Kórusaival számtalan arany és ezüst-, Év kórusa oklevél

· Elismerő oklevél az Eszterházy Károly Főiskolán végzett művészeti és szenátusi munkájáért (1992)

· A KÓTA elnökségének emléklapja (2000)

· „Szocialista Kultúráért” kitüntetés (1977, 1988)

· „Kiváló Munkáért” kitüntetés (1985)

1996-as nyugdíjazása után évekig folytatta munkáját, mint óraadó a Főiskolán, mint szolfézs-, majd ének-zene tanár egy alapítványi zeneiskolában. Továbbra is rendszeresen kapott felkérést nagy zeneszerzőink – Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Kodály Zoltán – életéről szóló előadásra.

A szakmai munka mellett fontos szerepe volt mindennapjaiban a családnak, az unokáknak. A hit, az egyházi élet egyre nagyobb szerepet kapott élete utolsó két évtizedében.

(Sz. A.)