Különlegesség CD-könyvben

Massenet Wertherjének bariton-verziója

Az 1780 és 1920 közötti francia zenei örökség újrafelfedezését (és közzétételét) tűzte ki célul a Palazzetto Bru Zane – a 2009 óta Velencében működő francia romantikus zenei központ hangfelvételeinek katalógusában 40.-ként szerepel Massenet Wertherje, elsőként magyar zenekar és karmester közreműködésével.

Massenet (1842–1912) kora legelismertebb francia operaszerzője volt, ám művei többsége újrafelfedezésre vár. A nemzetközi opera-repertoárban leginkább a Manon és a Werther honosodott meg, és természetesen a színpadon is élő műveinek a leggazdagabb a diszkográfiája. A Werther azonban egyszersmind a „ritkaságok” közé is sorolható, amennyiben készült belőle olyan verzió, amelyben a címszerepet bariton énekli. Ennek a különlegességnek a felvételére kapott felkérést Vashegyi György, aki a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola gyermekkórusának tagjaival és rangos szólistákkal rögzítette ezt a verziót 2023-ban.

MASSENET Jules, Werther (baritone version) - 'Opéra français' CD-Book (3:25)

A felvétel 2023. február 18-a és 22-e között készült a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében – otthonos akusztikai körülmények között játszhatott a zenekar, pontosabban, annak „kiválasztott” muzsikusai. A harmonikus hangzásviszonyok kedvéért 12-10-8-8-5 létszámú vonóskarhoz társultak a fúvósok, ütősök, valamint a hárfa és az orgona. Aligha volt szükség speciális utómunkálatokra az ideális arányok megteremtéséhez.

A bariton-verziót Mattia Battistani (1856–1928) kérésére készítette a szerző. Battistani kora első számú, ünnepelt baritonja volt, aki 1902-ben Szentpéterváron kívánta elénekelni ezt a szerepet (Battistini egyébként, akit Ferenc József császári és királyi kamaraénekes címmel tüntetett ki, többször fellépett Budapesten is). Néhány részlet napjainkban is hozzáférhető az előadásában.

Felvételünkön a címszerepet Tassis Christoyannis énekli, Charlotte-ként Véronique Gens remekel.

A hallgató csakhamar megfeledkezik arról, hogy „különlegességet” hall – leköti a zene. Tudnivalókkal bőségesen ellátja a könyv (amelynek legnagyobb értéke természetesen a két korong), két nyelven (francia és angol) közölt tanulmányokkal és két nyelvű szövegkönyvvel. Az ízléses kivitelezésű kötetben legfeljebb az tűnik fel, hogy miközben – nagy örömünkre – pontosan feltünteti a zenekari tagok listáját, a karmesterről és a szólistákról nem közöl még csak rövid-informatív életrajzot sem.

A kétnyelvű libretto lehetővé teszi, hogy az érdeklődő részleteiben pontosan kövesse a történéseket – azonban a cselekmény ismeretében bármiféle segédeszköz nélkül is remekül élvezhető az opera.

Az opera, mint műfaj, a látvány és a hangzás kettős élményét kínálja. A látvány nélküli zenehallgatás hatását (fogadtatását) befolyásolhatják a hallgató korábbi színpadi emlékei; ugyanakkor a mű „tiszta lappal” indul, ha a látványvilágot mindössze képzeletében alakítja ki az érdeklődő. Massenet partitúrája remek lehetőséget kínál ilyesfajta „beleélésre”, a hangulatok, zsánerek, karakterek gazdag változatossága nemcsak a vizuális fantáziával rendelkezőkre hat inspiratívan. Üde ez a partitúra, a remek hangszerelés változatos hátteret biztosít – miközben az „előtérre” figyelünk, a szereplőkre. Rendkívül hatásosak a kontrasztok, sajátos ritmust adnak a történéseknek. A folyamatokat érzékeljük, amelyekben a „beszélt” dialógusok a hangszeres háttérrel hasonlóképp lekötik a figyelmet, mint az érzelmi állapotot kifejező, az időt szinte megállító áriák.

A látvány nélküli operahallgatás hatásának intenzitása nagymértékben függ az énekesek teljesítményétől. Pontosabban attól, hogy mennyire képesek a felvételi körülmények között is „színpadot” teremteni. Miként az operák „koncertszerű”-ként meghatározott előadásainál is egy-egy odafordulás, gesztus kifejezőereje távlatokat nyit, a hangfelvételeknél is fontos, hogy az énekesek – immár kizárólag a hangjukra hagyatkozva – ne csak szólamukat énekeljék, hanem szituációkat teremtsenek.

Az opera szinte „főszereplővé” avatja Charlotte-ot, akit a felvonások során mintegy „fejlődésében” követhetünk: anyja halálát követően a fiatalabb testvérei életében anya-szerepet betöltő komoly fiatal lányként, majd követhetjük azt a folyamatot, ahogyan immár letagadhatatlanul tudatosodik benne a Werther iránt érzett szerelem. Parányi érzelmi rezdülések, feltörő vágyak és indulatok, állandósult érzelmi hevület egyfelől, másfelől pedig a mindezekről semmiféle tudomással nem bíró kispolgári környezet, a maga hétköznapi örömeivel. Kedves színfoltot jelent az opera keretező jeleneteiben a már nyáron karácsonyi dalocskát tanuló, majd az ünnepkor előadó testvérek kiskórusa.

Véronique Gens ideális Charlotte. A Grammy-díjas szoprán, aki húsz évesen a William Christie vezette Les Arts Florissant-nal debütált, avatott régizene-specialistából fokozatosan kiteljesítette repertoárját, melyben a francia művek kiemelt helyen szerepelnek. Énekének minden pillanatában szerves része a „kifejezés”, a szavak és a jelentés szintjén egyaránt. Inspiráló (hangszeres) zenei környezetben életeket, sorsokat követhetünk – ez adja a felvétel legnagyobb élményét. Katarzis-kedvelők előnyben!

Fittler Katalin