KIRÁLY-KÖNIG
PÉTER 155 / 85
(Stájerország, 1870. május
28. – Szeged. 1940. május 14.)
zeneszerző, karmester,
tanár, a szegedi Városi Zeneiskola igazgatója
ANTOS KÁLMÁN
KIRÁLY-KÖNIG PÉTER[1]
1870-1940
König Péter, Király (Rosegg, Stájero., 1870. máj. 28. – Szeged. 1940, máj. 14.) zeneszerző. Előbb
Grazban, majd a bp.-i Zeneak.-n Koessler Jánosnál tanult. Tanulmányai befejezése után több
vidéki városban (Arad, Győr, Kassa, Lugos)
karmester, a kassai Filharmóniai Egylet vezetője volt. 1904-től
haláláig Szegeden működött, a Városi Zeneisk. ig.-ja – M. A falusi bányász
(opera, Szeged 1915); A csodabál (pantomim); Szent István (oratórium, 1938);
zenekari művek (3 szimfónia, nyitányok); kamarazeneművek, egyházi
művek (5 mise, a requiem, Te Deum
stb.); zongoraművek, dalok.
Pünkösdhétfő éjszakáján
Szegeden, a magyar Alföld fővárosában utolsót dobbant egy szív, lezárult
egy alkotásokban és tettekben gazdag, eseményekben és élményekben
bővelkedő életpálya: meghalt Király-König Péter zeneszerző, a
Szegedi Városi Zeneiskola nyug. igazgatója. Hét
évtizedet átfogó életének több mint felét a magyar zenekultúra fáradhatatlan
szolgálatában töltötte el s ezzel méltán kiérdemelte, hogy zenei életünk
krónikása külön lapon méltassa érdemdús munkásságát és kegyeletes
megemlékezéssel idézze fel az elhunyt életének főbb eseményeit.
Király-König
Péter idegenből származott. Ausztriában, egy kis stájer községben
született 1870. május 29-én. Féléves korában egy gyermektelen házaspár vette
magához, Höge Rudolf angeri
főtanító és felesége. A zenével itt ismerkedett meg. Első zenei
oktatását nevelőatyjától kapta. Alig hatéves, amikor már a templomi
énekkarban működik. Tizenegy esztendős korában az admonti
bencés kolostorba kerül, mint énekesfiú. Itt végzi el a gimnázium alsó
osztályait, közben zenei tanulmányait is folytatja. Ezekhez az admonti évekhez fűződik életének egyik legnagyobb
zenei élménye is, amikor Brucknert hallotta orgonáim az admonti
kolostorban. A gimnázium felső osztályait Grácban
végzi, de hegedűtanulmányait is folytatja. Gráci
tanára Karl Prager volt, a gráci
filharmónia hangversenymestere, akinek házánál gyakran megfordul s bizonyára
sok érdekes dolgot hall és tapasztal, hiszen Prager
egy ideig Párisban is működött és a híres Tannhäuser-botránynak
is tanúja volt. A gráci évekre esik az első
szerzemények megírása is: hetedikes gimnazista, amikor előadják a Leo pápa
tiszteletére írt Leo-kantátáját (énekkar, zongora- és harmóniumkísérettel,
kézirata most került elő a hagyaték rendezése alkalmával), VIII. osztályba
jár, amikor már operát ír »A praenestei fuvolás«
címmel. Érettségi után, 1889-ben újra Admontba megy
és Frater Marquard néven felvéteti magát a rendbe. Teológiai tanulmányai mellett a
zenei stúdiumokat is folytatja. Elméleti ismereteit P. Viktorin
Berger vezetésével gyarapítja s hogy közben a zeneszerzést sem hagyta abba,
arról egy ezidőből származó requiem és egy
Stabat mater tanúskodnak.
Az 1893.
esztendő döntő jelentőségű Király Péter további
életpályájára. Nyaralás alkalmával megismerkedik Sauer
Emil zongoraművésszel, megmutatja neki kompozícióit. Sauer
ajánlólevelet ad neki s azzal — a rendből békés megállapodással kilépve, a
budapesti zeneakadémiára megy, hogy végleg a zenének szentelje életét. Pesten
azonnal felveszik s itt végzi el a zeneszerzést, valamint az orgonatanszakot Koessler János vezetése alatt, míg hangszerelést Szabó
Xavér Ferencnél, zongorát Erkel Gyulánál és Szabados Bélánál, zenetörténetet és
esztétikát dr. Harrach Józsefnél tanul. Dolmányi Ernő, Dienzl
Oszkár, Lichtenberg Emil, Szántó Tivadar, Szeghő
Sándor, Szerémi Gusztáv, Tóth Árpád az osztálytársai
a zeneszerzés szakon. 1897-ben művészi oklevelet nyer, majd mestere
tanácsára a zenekari rutin elsajátítása céljából színházi karmesterséget
vállal. Troppau, Győr, Arad, Kassa, Erdély, majd
ismét Kassa az állomáshelye. Kassán utóbb zenetanár és a filharmónia karnagya.
Ebben az időben üresedik meg Szegeden a városi zeneiskolai igazgatói
állása, melyre benyújtja pályázatát s az állást el is nyeri. Több, mint három
évtizeden át, 1904 február 16-tól egészen 1935-ben saját kérelmére történt
nyugdíjazásáig vezette Szeged város zeneiskoláját, egyben tanította az összes
elméleti tárgyakat. E három évtized alatt úgy a zeneiskola színvonala, mint
általában Szeged zenei élete állandóan fejlődő emelkedést mutat.
Mikor ennek jelentőségét felmérjük, gondoljuk meg, hogy erre az időre
– a millenáris idők gondtalan világától szinte napjainkig terjedő
intervallumra – esik a világháború, majd az azt követő forradalmak és
trianoni évek minden gondja, nehézsége, nélkülözése és kilátástalan, gyötrelmes
küzdelme. Annál nagyobb az érdeme Király Péternek, aki az évek folyamán egyre
lankadó testi ereje ellenére, a legválságosabb időkben is mindig
fáradhatatlan lélekkel, becsületesen és egész emberként állt sokszor
mérhetetlen közöny, fásultság és nyomasztó részvétlenség közepette – azon a
poszton, ahová boldog békevilágban, mint tetterős ifjú került. De nemcsak
a zeneiskolában fejtett ki szorgos működést. A belvárosi, később
fogadalmi templom nagy miséin állandóan ő orgonáit, egészen 1930-ig.
Csaknem két évtizeden át karigazgatója volt a Szegedi Dalárdának. Számos nagy
hangverseny és oratóriumelőadás esik erre az időre. És soha nem
feledkezett meg arról, hogy akiben alkotókészség van, annak elsősorban az
alkotás a kötelessége.
Zeneszerzői
tevékenységének legnagyobb része, számban a legtöbb, súlyra a
legjelentősebb művek a szegedi időre esnek. Nem sorolhatjuk fel
valamennyit egyenként ; rövid összefoglalásban álljon itt az egyházi művek
közül 5 zenekari mise (köztük talán a legszebb műve, az A-moll Fogadalmi
mise), 2 zenekari requiem, továbbá Stabat Mater és Te
Deum zenekarral, Szent István Oratórium (a
kultuszminisztérium pályázatán 1939-ben 1000 pengővel jutalmazott
pályamű), 3 orgonás mise, requiem, számos cappella, orgonás és zenekari motetta ; a világiak közül »A
falusi bányász« (3 felvonásos opera), »A csodabál« (pantomim), »Tisza-kantáta«,
Himnusz Budavárához, 3 szimfónia, nyitányok, szvitek, változatok, prelúdium és
fúga, tokkáta és fuga zenekarra, hegedűverseny,
concertino zongorára zenekarral, orgonára passacaglia,
szonáta, prelúdium és fúga, 2 zongoraszonáta, 2 szonatina, hegedűszonáta,
mélyhegedűszonáta, gordonkaszonáta, zongorahármas, 2 vonósnégyes,
vonósötös, zongoraötös, fúvós-zongoraötös, vonóshatos, számos előadási darab
zongorára, hegedűre, gordonkára, dalok és számtalan karmű.
Mint zeneszerző, a Rheinberger-Koessler iskola
neveltje s mivel hozzájuk hasonlóan egyúttal orgonista is volt, veleszületett
formaérzékét és ritka ellenpontozó készségét rendkívül nagy tökélyre emelte.
Legnagyobb és legszebb műveit az egyházi zene területén alkotta. Szép ívelésű dallamok, korrekt szólamvezetés és gondos
frazeálás még a világi művekben is elárulták az egyházzenészt, aki a
fenséges orgonazene és komoly egyházi kórusok világában van igazán otthon.
Király Péter,
mint ember is sokoldalú volt. Érdeklődése minden irányba terjedt. Nagy
kötelességtudás és pedantéria mellett mindig kicsillant kitűnő
humorérzéke is. Kifogyhatatlan volt élményeinek és élete epizódjainak
elbeszélésében. Egyházának mindig hű fia volt, kit jótékonyságáról is
ismertek, mert nem egy növendékének, vagy ismerős pártfogoltjának
tanulmányát, sőt megélhetését tette lehetővé, saját anyagi
erejéből. Habár idegenből jött hozzánk, érzésében egészen magyar
lett. Jellegzetes művészfeje, fürge alakja nélkül szinte elképzelhetetlen
Szeged koncertterme, vagy utcáinak képe. Roppant ambícióval tevékenykedett
világéletében. Erről tanúskodik nem kevesebb, mint 24 pályadíj, az
Országos Magyar Dalosszövetség többszöri kitüntetése is az, hogy a Dugonics
Társaság tiszteleti tagjává választotta. Fáradhatatlan munkásságát jutalmazta
1932-ben Magyarország kormányzója is, mikor a Signum laudis-szal tüntette ki. Valami belső nagy
nyugtalanság volt a rúgója ennek a hihetetlen agilitásnak, melynek tempója csak
1925-ben lassúdott meg, egy súlyos tüdőgyulladás után, de soha nem
szűnt meg egészen. A megérdemelt nyugalom éveiben is állandóan komponált,
mígnem 2 héttel hetvenedik születésnapja előtt a gondviselés
kifürkészhetetlen akarata örökre elszólította a földről.
***
Dr. Kerek
Ferenc: Az alapító és a példakép. Gondolatok és laudáció Király-König Péterről
Parlando 2020/5.)