Kiss Lajos 125

(Zombor, 1900. március 14. – Budapest, 1982. május 8.)

népzenekutató, zeneszerző, karmester.

A Budapesti Tudományegyetem (ma: Eötvös Loránd Tudományegyetem) Bölcsészkarán doktorált esztétikából 1923-ban. Egyetemi tanulmányaival párhuzamosan a Zeneművészeti Főiskola (ma: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) hallgatója volt, 1925-ben zeneszerzői szakon végzett.

· 1926–39: szülőhelyén, Zomborban zeneiskolai igazgató és karnagy.

· 1939–41: Belgrádban a Jugoszláviai Akadémiai Énekkar karnagya és a belgrádi Stanković zeneiskola helyettes igazgatója.

· 1941–44: az újvidéki zenekonzervatórium igazgatója és karmestere.

· 1945–50: a Győri Állami Konzervatórium és a Győri Filharmonikus Zenekar vezetője, a Vagongyári férfikar karnagya.

1950 után a Magyar Népzene Tára szerkesztője majd tudományos kutatója. A népzene zenetörténeti vonatkozásaival, összehasonlító népzenekutatással foglalkozott.

Roppant méretű gyűjtése a legjelentősebb. 1936–1972 között mintegy 20 000 dallamot jegyzett le, és 1969-től magnószalagra is vett a magyar nyelvterület nagy részén. Ennek tekintélyes része bácskai, bánáti, baranyai és szlavóniai eredetű. Bejárta a szlovéniai Muravidék falvait, a horvátországi magyar szórványokat, Szlavóniát és Drávaszöget, a bácskai Duna mente falvait, Bácska jó részét, és felkereste Bánátban az Al-Duna mellékére telepített székelyeket.

Népdalfeldolgozásai jelentek meg férfi- és vegyeskarra. Kéziratban vonósnégyeseket, dalokat, hegedű-zongoraművelet és oboadarabokat írt.

Kiss Lajos gyűjtötte népdalok a magyar Wikipédiában
Szócikk	Település	Év
Hej, igazítsad jól a lábod	Gombos	1939
Nemzetőrdal	Gombos
A szegedi halastó	Horgos	1942
A horgosi csárda	Horgos	1942

Kiadványai:

· 108 magyar népdal (1943)

· Szlavóniai magyar népdalok (1943)

· Rozmaring (1952) 91 magyar népdal

· A Lengyel László-játék (1953)

· Pusztafalutól Karcsáig (1953)

· Kétszólamú kórusgyűjtemény (1954)

· Magyar Népzene Tára III/a és III/b kötet (Lakodalmas), V. kötet (Siratók) (1955-56)

· A szlavóniai magyar népsziget népzenéje (1959)

· Lakodalmas dalok (1964)

· A szlavóniai magyar virrasztó énekek zenetörténeti jelentősége (1965)

· Zenetört. emlékek, a szlavóniai magyar virrasztó énekek zenetörténeti jelentősége (1965)

· Bartók és a bolgár ritmus (Előadás, 1967)

· Horgosi népdalok. Zentai Füzetek 8. (Zenta, 1974)

· Gombos és Doroszló népzenéje (1982); a Jugoszláviai Magyar Népzene Tára 1. köteteként jelent meg.

· Az al-dunai székelyek népdalai (1984); A Jugoszláviai Magyar Népzene Tára 2. köteteként jelent.

Ezen felül rádióelőadásokat tartott, cikkeket és tanulmányokat írt a népzene köréből. (Wikipédia)

KISS LAJOS KÖSZÖNTÉSE[1]

Dr. Kiss Lajost a Bartók-Kodály utáni nemzedékek közt a legszorgalmasabb magyar népzenegyűjtőként szokás emlegetni. A mennyiséggel egyenrangú a gyűjtemény változatossága: úgyszólván nincs a magyar nyelvterületnek olyan része, amely számottevő adattal ne szerepelne benne. Van viszont olyan terület — mint például a szlavóniai magyar népsziget –, melynek zenei feltárását egyedül Kiss Lajosnak köszönhetjük.

A sokoldalúság fiatal korától jellemző rá. 1923-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen esztétikából, filozófiából, latin irodalomból doktorált. A zeneszerzés szakot a Zeneakadémián 1925-ben végezte el. 1927-től Zomborban karmesterként szimfonikus zenekart és dalárdát vezetett, ugyanott a városi zeneiskolának is igazgatója volt. 1939/40-ben Belgrádban a zenekonzervatórium igazgatója és a Jugoszláv Akadémiai Énekkar karnagya. A háború után a győri Állami Zenekonzervatóriumot szervezte meg és igazgatta.

Főhivatású népzenekutatóként ötvenéves korában, 1950-ben került a Magyar Tudományos Akadémia akkor még hivatalosan meg sem alakult Népzenekutató Csoportjához (ma a Zenetudományi Intézet Népzenekutató Főosztálya). Népzenegyűjtéssel 1936 óta foglalkozik. Sokan már nem tudják, hogy országosan kedvelt népdalaink egynémelyike, hajdani ifjúsági mozgalmak révén az ő első kiadványából került be az országos köztudatba (Délvidéki daloskönyv, 1943). A Magyar Népzene Tára III. – lakodalmas – kötetének sajtó alá rendezője, a siratókat tartalmazó V. kötetnek pedig társszerkesztője.

Kiadás előtt állnak népzenei és magyar zenetörténeti szempontból egyaránt alapvető könyvei: a szlavóniai magyarság archaikus virrasztóénekeinek kapcsolatairól 16–18. századi zenénkkel; nagyszabású monográfia Simonffy Kálmánról, a szabadságharc utáni évtizedek népies dalszerzőjéről s a Simonffy-dalok népzenei továbbéléséről; személyi monográfia egy erdélyi (lőrincrévei) népi énekesről.

Hosszan lehetne sorolni kisebb terjedelmű tudományos közleményeit, valamint részletes kidolgozásra és közlésre váró témáit. Most azonban egy tiszteletre méltó évfordulóra kívánunk emlékeztetni: Kiss Lajos, a zenetudományok kandidátusa 80 éves, gazdag életművel a háta mögött és fontos, közérdekű tudományos tennivalókkal a további évekre. Kívánjuk, hogy szenvedélyében – a munkában – még sokáig lelje örömét.

Sárosi Bálint

Kiss Lajos népzenekutató (1900-1982)[2]