Márkusné Natter-Nád Klára

A BÁRDOS CSALÁD MUZSIKÁL

Bárdos Lajos dédunokái, karnagyok és hangszeresek szerepeltek együtteseik élén,

A Bárdos Lajos Társaság hangversenyén 2025. május 9-én az Óbudai Társaskörben

Bárdos Lajos

 (Budapest, 1899. október 1. – Budapest, 1986. november 18.) 

Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karnagy, zenetudós, érdemes és kiváló művész. 

Kodály Zoltán tanítványa, majd a Zeneművészeti Főiskola tanára. A magyar kórusművészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége.

Rövid családi krónikával kezdem beszámolómat. Bárdos Lajos a XX. század zenéjének, a magyar kóruskultúrának meghatározó egyénisége, Kodály Zoltán egykori tanítványa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola-Egyetem tisztelt és szeretett tanára, zenetudós, és zeneszerző. A népzene elkötelezett híve, amit már ifjúkorában életre keltett a cserkészetben, ott született első műve a „Tábortűz”, barátja dr. Márkus Miklós „Szellő zúg távol” szövegére. Pályaválasztás idején a mérnöki pályát választotta. Mikor barátja biztatta a zenei pályára az volt a kérdése: „meg lehet abból élni?” A családi élet gondolata már akkor határozottan lebegett előtte. Végül 1919 őszén felvételizett a Zeneakadémiára, előbb brácsa szakra (de az akkor még nem volt), így a következő évben a zeneszerzés szakra. A diploma szerzést követően rövidesen megnősült.

Waliczky Irén kiváló, szeretetre méltó felesége volt. Szakmai téren is sok emlék szól arról, hogy jó tanácsaival, ötleteivel igaz társa tudott lenni férjének, a Zeneakadémiai hangversenyeken leggyakrabban ő is jelen volt a tanári páholyban. (Mi, a kis újoncok mindig kíváncsian nézegettük a csinos társat.) Nagyon jó édesanya volt. 11 gyermeket neveltek föl, az elmondások szerint, mindenkor segítségükre volt, bármikor is kérték. A fiúk közül Tamásban jelentkeztek legerősebben a zenei hajlamok. Ő maga mesélte többször, hogy egy alkalommal mikor Zsámboki Miklós, a Zeneakadémia gordonka tanára éppen náluk járt, és érdeklődött Lajostól, hogy nem tudna-e jó növendéket ajánlani? Tamás épp akkor lépett a szobába, mire Apja rámutatott, kérdezve: „ez jó lesz?”

Az egykori anekdota szerint így került Tamás a zenei pályára, jó eredményeit folytatva a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán – ma Egyetem – elvégezte a zeneszerzés szakot. Nagyon aktív életet élt: hamarosan ismertté vált, mint karmester, tanár, zeneszerző, kiegészítésként fölvette a Daróci nevet. Édesapja halálát követően a megalakult Bárdos Társaság társelnöknek választotta, és e tisztséget élete végéig megtartotta. Daróci Bárdos Tamás műveinek gyakori előadása, és a család életéből felelevenített történetek, melyeknek igen jó előadója volt, jól színesítették a Társaság programjait.

A Társaság széleskörű feladatainak a segítésére Ágota, a legfiatalabb Bárdos lány az 1980-as évek végén vállalta a titkári teendőket. Nagy családi összefogással sikerült az egykori lakóházban a Margit körúton Múzeum céljára egy lakást megvenni, Ágota elrendezte a gazdag hagyaték anyagát és Király Eszter grafikus, a legfiatalabb unoka segítségével 9 tablón dolgozták fel az életművet. 2000-ben nyitotta meg kapuit a Múzeum, Ágota a vezetője, nagy segítségére van férje, dr. Brückner Huba. Itt tartják a Társaság rendszeres Klubdélutánjait.

Generációk során terebélyesedett a Bárdos család. Bár zenei pályát többen nem választottak, Mária (a hatodik gyermek) házasságot kötött G. Horváth József középiskolai énektanár-karvezetővel. Jóska nagyon közkedvelt volt a zenei szakmában, a Rákóczi Gimnázium elismert énektanára, több kórus karizmatikus neves karnagya. Ő alapította meg elsőként a Bárdos Lajos vegyeskart Budapesten. Családi életük is méltó a Bárdos családi tradícióhoz – kilenc gyermekük volt. Azok közül többen tanultak zenét és az ő gyermekeik közül többen választották a zenei szakmát, ők már a dédunokák. Az évek során látogatták a Bárdos Társaság hangversenyeit, de csak mostanra érlelődött meg, hogy egy egész estét betöltő műsor során bemutatkozzanak. Ákos (a második gyermek) lánya és két fia, valamint Judit – Gelleyné (az ötödik gyermek) fia szerepeltek együtteseik élén e hangversenyen.

Elsőként a Non Confundar Kamarakórus lépett színpadra. Magukat így jellemzik: „Alapvetően énekelni szerető rokonokból, ismerősökből álló csapat vagyunk, 2011-ben kezdtünk el közösen énekelni.” Két karnagyuk van Rauscherné Horváth Gyöngy és Orbánné Bajnok Zsuzsanna. Bevezetőül Bárdos Lajos Cantemus művét szólaltatták meg. Szövegét is Bárdos írta, magyar fordítása Lukin Lászlótól Énekelj, mert az ének jó dolog! Énekelj, mert az ének víg dolog! Csak énekelj, mert az énekben szív dobog!

„Cantemus” jellemezte az egész hangverseny hangulatát. A művet R. Horváth Gyöngy vezényelte, valamint Csemiczky Miklós Pater Noster, és Daróci Bárdos Tamás Lackfi János versére írt Madáretető című művét, jól kidolgozott, megformált előadásban. Társa Orbánné Bajnok Zsuzsanna, Buxtehude In te Domine speravi, és Bárdos Lajos 2. Népdalrapszódiáját vezényelte határozott mozdulatokkal.

Gyöngy szülei első gyermeke, nyolcéves korában kezdett zongorát tanulni, zeneiskolába járt, majd felsőbb tanulmányait az ELTE-n folytatta. Történelem – Ének szakon végzett, tagja volt Mindszenty Zsuzsánna egynemű kórusának. A diploma átvétele után a Ciszterci Gimnáziumba kapta kinevezését. Tanít az Általános Iskola és a Gimnázium osztályaiban, és a Leánykar vezetője.

Következett A Budai Ciszterci Gimnázium Leánykara. Jellemzőjük: „Minőség, lendület, jókedv”. Közösség, ahol a vidámság és a munka édes harmóniában létezik, amit a karnagy finom vezénylési mozdulatokkal irányít. Ez alkalommal Michael East Szép tavasz idején, egy Bolgár népdal, Bartók Béla Isten veled, és Bárdostól a Jubilate Deo és a Menyecske került előadásra, ez utóbbinak zongora kísérője az iskola 12. évfolyamos diákja volt.

Bárdos Lajos első hangszere a hegedű volt. Saját elbeszélésből tudjuk, hogy kezdetben nem találta ezt olyan vonzónak. Ám mikor egyik idősebb barátjuk felkérte a fiatalembert, hogy vegyen részt a vonósnégyesükben, megnyílt előtte a színes zenei világ. Nagy hatást gyakorolt rá ez a zenei összhang, úgyhogy szívesen vállalta a kisegítést, később már számítottak rá, sőt a brácsa szólammal bízták meg. Úgyhogy nem véletlen, hogy 1919-ben a Zeneakadémián a brácsa tanszakra jelentkezett.

És itt ismét hivatkozom az Ő személyes elbeszélésére, mikor közölték vele, hogy nincs brácsa tanszak – válaszolt is „elég baj!” Hogy mennyire megkedvelte, bizonyítja, hogy diploma munkája az 1924/25-ben komponált Vonósnégyes, a bemutató időpontja 1925 májusa. De mondhatjuk, hogy a kórus iránti erős vonzalom elhomályosította ezt az ifjúkori irányt. Most térjünk vissza a dédunokákhoz.

G. Horváth József fia Ákos, az ő 2. gyermeke László. 5 éves korától hegedülni tanult a Járdányi Pál Zeneiskolában, majd a Bartók Konzervatóriuma járt, onnan egyenes út vezetett a Zeneakadémiára, tanára Kertész István. Az elmúlt évtizedben a Zeneakadémia doktorképzőjén vett rész és ebben az évtizedben doktorált. 2010-ben alapította Anima Musicae Kamarazenekarát. Megnősült, felesége Borsos Kata tagja a Kamarazenekarnak. Professzionális zenekar, állami támogatásban részesülnek, évi 80-100 hangversenyt tartanak, sok külföldi meghívásuk van Portugáliától Törökországig, gyakran fesztiválok résztvevői.

Mint említettük, Bárdos Lajos diplomamunkájaként készült a Vonósnégyes. Ennek az előadására alakult a Bárdos Lajos Vonósnégyes. Tagjai: G. Horváth László, Borsos Kata, G. Horváth Barnabás és Kónya Attila. Barnabás nem tagja a Kamarazenekarnak, ő a Győri Filharmonikusok brácsása. Kiváló előadásban hallhattuk a 3 tételes művet. Bárdos jellegzetes, és bátran mondhatjuk modern színvilága méltó helyet foglal el a hangszeres világban, de Bárdos nem folytatta tovább ezt a vonalat – magányos maradt ez a mű, éppen ezért ritkán hallható. Őszinte köszönet jár érte, hogy G. Horváth László bátran felelevenítette és őszinte nagy sikert ért el.

A műsor második részében ismét kórusmuzsika hangja töltötte be a termet, egyre növekvő létszámmal, Gelley Áron vezetésével. G. Horváthék 5. lánya Judit – férjezett Gelley Dávidné, gyermeke Áron. Ő 5 évesen kezdett zongorát tanulni, járt a Solti György, majd a Járdányi Pál zeneiskolába, a felsőbb tanulmányokat az ELTE-n végezte, Történelem- Ének szakon, Erdős Ákos vegyeskarában énekelt. Diploma szerzést követően a Ward Mária Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakgimnázium tanára, és 10 éve az énekkar vezetője.

A színpadra vonult a nagy létszámú Ward Mária Vegyeskar, az együttes lelkes hangulati követője karmesterének. Gyakori szereplések állnak már mögöttük. Repertoárjuk sokszínű: kortárs és klasszikus egyházzene, spirituálék, népdalfeldolgozások, bátran nyúl a különböző műfajokhoz. A hangversenyen előadásra került Bepi de Marzi Ave Maria, Horváth Márton Levente O salutaris hostia, a Misztrál Együttes Adj már csendességet – Balassi Bálint versének feldolgozása, végül Bárdos Lajos Tiszai dallamok.

Helyet cseréltek a kórusok és a Voce Incantatem kamarakórus lépett színpadra. Gelley Áron 2023 őszén alapította együttesét, a 11 főből álló baráti társaság, akiket az éneklés öröme tart egyben, ez alkalommal állt először közönség elé, műsoruk tükrözte a karvezető bátor válogatását. Az elhangzott művek: N. Kedrov Pater noster, Ola Gjeilo Ave generosa, Szokolay Sándor Ima rontás ellen, Bárdos Lajos Népdalkórusok IV. füzet – Már Kistilden, Kocsi, szekér. Ezután következett egy kellemes meglepetés, az Üszküdárá. Bárdos Lajos Üszküdárban és Daróci Bárdos Tamás Üszküdárá című vidám balladája.

Gelley Áron szinte szóról szóra úgy elmesélte e két mű történetét, ahogy azt annak idején Tamás mesélte. Hogy hozta a véletlen, hogy azonos időben miként dolgozta föl apja és fia ugyanazt a témát kicsit különböző módon. Lám így terjed a hagyomány generációról generációra. Ezzel még sokszor fognak sikert elérni. Végül felállt az összkar, terjedelmében elfoglalva a teljes színpadot. Gelley Áron bejelentette a meglepetést, felkérve a közönséget, hogy közösen énekeljük el a Tábortüzet. A műsorvezető Hraschek Katalin még kiegészítette: Bárdos első kórusműve a „Tábortűznél”, melyet 1921-ben a Bakonybéli cserkésztáborban, – a Kis kece lányom dallamára – komponált. Dr. Márkus Miklós, Bárdos szívbéli barátja és cserkésztársa írta a mű „Szellő zúg távol” kezdetű és szinte világszerte közismertté vált, sok idegen nyelvre is fordított szövegét.

A hangverseny műsorvezetője Hraschek Katalin néhány alkalommal már vállalta e feladatot, biztos zenei tudása, széles körű tájékozottsága, és kedves, közvetlen egyénisége nagyon jól illeszkedik a Bárdos Társaság sokévtizedes múltját felidéző hangversenyek stílusához, amit igaz örömmel fogadunk, és hálás köszönetünk kifejezésére igen alkalmas ez az emlékező hangverseny.

Jómagam, aki Bárdos tanítványa voltam, munkatársa is, amikor a Módszertani lapokban az Ő cikkeit, végül „ÍRÁSOK NÉPZENÉNKRŐL” című utolsóként megjelent könyvét szerkesztettem. Majd a közel 45 éve alakult Bárdos Lajos Társaság alapítója tagja, és aktív szervezője lehettem napjainkig.

Nagyon meghatottan mondtam köszönetet.

Kívánom, hogy az új Bárdos generáció sok sikert érjen el! Minél többen kövessék ezt a szép szakmát, és hirdessék emlékét kiváló dédnagyapjuknak.

Sose feledjék, hogy Cantemus! Az ének szép dolog! Az énekben szív dobog!