SZEMÉLYES BÚCSÚ A CSUPA MOSOLY
FRANCISKÁTÓL
Ispán Franciska
a Magyar Kodály Társaság közgyűlésén 2023-ban.
A háttérben Őri Csilla és dr. Vas Bence
(Magyar Kodály
Társaság honlapja)
2025. április 9-én
elköszöntünk a csupa mosoly Franciskától. Puskásné, Ispán Franciska[1] egy időben a
Zeneakadémia Tanulmányi Osztályát irányította, közben a Zeneakadémia lelke
volt. Mindig mosolygott, de kőkemény is tudott lenni.
Az én Édesanyám 23 éve
halt meg április 11.-én, vagyis ezen a napon. 10 nappal előtte mondták meg
az orvosok, hogy nulla százalék esélye van. Szó szerint megszakadt a szíve. A
két kamra vagy pitvar között átszakadt minden. Az orvosok nem értették, hogy
nulla vérkeringéssel hogyan lehet életben.
Pár nappal előtte
a Zeneakadémia aulájában ültem a büfénél a szökőkút előtt a
lépcsőn, és minden az arcomra lehetett írva. Akkor jött Franciska. Azonnal
kérdezte: mi a baj? Elmeséltem. Meg az is szóba került, hogy Mama 1937-ben,
vagyis 65 éve diplomázott, és a 2002-es évben az évzárón, vagy évnyitón kapta
volna meg a vasdiplomát. De tudtam, hogy nem élheti ezt meg, mert percei, órái
lehetnek hátra. Franciska töprengett egyet, majd elviharzott. Másnap reggel a
kezemben volt a kitöltött, hitelesített, rektor által aláírt díszes vasdiploma.
Bevittem Édesanyámnak. Bátyám – aki végig Vele volt – (szó szerint beköltözött
a kórházba két székre) elmesélte, hogy már a hangját is alig lehetett hallani
Mamának, mozogni sem tudott, de behívta az összes orvost, nővért,
takarítónőt, és büszkén mutatta a diplomáját. Azzal a kezében halt meg.
Az utolsó két-három
napját ez megszépítette, boldogan ment el, és ezt én nem tudom, nem akarom, és
sosem fogom elfelejteni Franciskának. Ennél többet nem tehetett. Mindez 2002.
április 9.-én történt. 2025-ben április 9.-én Tőle búcsúztunk. Köszönöm drága
Franciska! Pihenj békében!
Némethy Attila
(Facebook, 2025. IV. 9.)