SZOMJAS-SCHIFFERT GYÖRGY 115
(Dunakeszi, 1910. április 25. – Budapest, 2004.
április 14.)
etnomuzikológus, zeneszerző.
Szegeden Király-Kőnig Péternél
zeneszerzést, Ocskay Kornélnénál
magánéneket tanult, Budapesten szintén magánénekből Székelyhidi Ferenc és
Meszlényi Nándor növendéke volt. Tanulmányai befejeztével 1936 és 1939 között
könyvtáros, majd a Korunk Szava című hetilap zenei rovatvezetője.
1940-től 1949-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium
tisztviselője, majd miniszteri titkára. 1949-ben koncepciós perben
elítélték. 1954 és 1969 között az MTA Népzenekutató Csoportjának (1974-től
Zenetudományi Intézet) tudományos munkatársaként, 1969-től 1976-ban
történt nyugalomba vonulásáig tudományos főmunkatársaként,
csoportvezetőjeként dolgozott. 1924-től a Kiskunságban 3500, a
Csallóközben 2000, Lappföldön 276, egyebütt 300 népdalt gyűjtött. Az
International Council for Traditional Music tagja, a zenetudományok kandidátusa volt.
Főbb szerzeményei: hegedűverseny, kamarazene, vegyes kari misék,
dalok, népdalfeldolgozások. Könyvei: A finnugorság ősi zenéje
nyomában (1965); Hajnal vagyon, szép piros... Énekes
várvirrasztók és órakiáltók (1972); A finnugor zene vitája I-II.
(1976); Népdal, népzene Kecelen (1984); Népdalaink a magyar
történelemben (Csenki Imrével, 1984); Lapp sámánok énekes
hagyománya (1993); Cserényöm
előtt... Kiskunhalas népdalai (1994).
TARI LUJZA
Szomjas-Schiffert
György (1910-2004) népzenekutatói életútja[1]
Szomjas-Schiffert György (1910-2004) népzenekutatói ...