„Nálunk olyan természetes volt, hogy énekelünk, ahogy a levegőt vettük”

In memoriam Budai Ilona

Budai Ilona

A Duna Médiaszolgáltató ismeretterjesztő és kulturális csatornája, az M5 2025. február 23-án tűzte műsorára az In memoriam Budai Ilona népdalénekes „… VÁGJ UTAT ÁRVA FÖLDIEKNEK SZÁRNYADDAL S TORKOD ÉLIVEL!" című portréfilmet. Az 51 perces alkotás emléket állít Budai Ilonának, a nemzet művészének, akinek életútja szorosan összefonódott a táncházmozgalom történetével. Rendező: Sztanó Hédi, operatőr: Nagy Ernő.

Budai Ilona lélekben soha nem szakadt el attól a Győr-Moson-Sopron vármegyei falusi környezettől, amelyben nevelkedett, bármilyen nagynak tűnt is a távolság a gyerekkor színhelye, a huszadik századi Gyömöre és a főváros között. „Nálunk olyan természetes volt, hogy énekelünk, ahogy a levegőt vettük – idézte fel gyermekkorát a Kossuth-díjjal kitüntetett népdalénekes 2016 tavaszán. – Édesapám mindenfajta munka közben fütyült és dalolt. Édesanyám ugyanígy: énekkel altatott és ébresztett bennünket. Ez teljesen belém ivódott. Az ember talentumot kap a születéssel, én ebben hiszek, de nagyon sok múlik azon, honnan jövünk, milyen közegből, milyen családból indulunk. Édesapám különlegesen szép hanggal megáldott ember volt, és nemcsak ő – kilencen voltak testvérek, mindegyikük énekelt. Édesanyámat és hat testvérét esténként dallal nyugtatta a nagymamám. Mondták is a faluban, amikor elmentek a házuk előtt, hogy „na, a Tulokné altatja a gyermekeit”, mert az énekszó kihallatszott az utcára. Gyerekkoromban nem volt rádiónk, sem televíziónk – pedig ez már a hatvanas évek –, de édesapám úgy érezte, tudnak ők annyit énekelni, mesélni a gyerekeiknek, hogy nincs szükség másra. A dalolásnak tehát mindkét oldalról olyan hagyománya volt a családban, amelyre a későbbiekben építeni tudtak, akik a népzene felé irányítgatták az életem."

Budai Ilona szüleivel és testvérével  

Korán felfigyeltek a hangjára. Asbóth Márta fiatal diplomásként került a ménfőcsanaki általános iskolába, ő adta tanítványa kezébe a Kodály-Vargyas népdalos példatárat, majd elindította őt a '68-as „Ki mit tud?” -on és az 1970-es Röpülj, páva! televíziós népdalversenyen, ahol Budai Ilona az első díj mellett elnyerte Kodály Zoltánné különdíját is. „És ez egyetlenegy pedagógustól indult, nem kellett hozzá több – tekintett vissza a pályakezdésre a népdalénekes. – Ha az ember életében van egyetlen tanár, aki meglátja a gyerekben lévő tehetséget, és hajlandó rá időt áldozni, az meghatározó lehet a pályán. Mert nem akartam én népdalénekes lenni, de a rengeteg verseny mégis ebbe az irányba vitt."

„Az énekek dallamába és főleg a szövegébe lettem én szerelmes.”

Valójában akkor dőlt el a sorsa, amikor eljutott Erdélybe. Mezőségen, Széken, Válaszúton megerősítették hivatásában, ami a magyar népdal megszólaltatása és terjesztése lett. Mi tartotta meg a pályán? „Először is az a csoda, amelyet népdalnak nevezünk – erősítette meg a népdalénekes. – Később azok a találkozások, amelyek az életemet meghatározták. Az énekek dallamába és főleg a szövegébe lettem én szerelmes, elkápráztatott, hogy milyen pontosan fogalmaznak az emberi érzésekről a hagyományban. A televíziós versenyek hatására tömegek fordultak a népzene felé az 1970-es években, majd Halmos Béla és Sebő Ferenc társaikkal lehozták a táncot a színpadról, ezzel elindult a táncházmozgalom. Hatalmas siker volt. A mozgalom felfutása azóta is töretlen. Bár az emberek hajlamosak azt hinni, hogy csak az van, amiről a tévében és a rádióban beszélnek, de mára több száz iskolában oktatnak néptáncot és népzene tanszék működik a Zeneakadémián. Ezek a teljesítmények mind összefüggnek és egymást erősítik.”

A népdalénekes első önálló estjét Nagy László nyitotta meg 1976-ban. Első önálló nagylemeze Élő népzene címmel jelent meg 1978-ban, és még ugyanebben az évben elindította a Vikár Béla Népdalkört. A hetvenes évek derekától járta a környező országok magyarlakta vidékeit, tanulmányozta az éneklési technikákat, gyűjtötte a népdalokat, népmeséket. Első CD-lemeze 1995-ben jelent meg Magyarország édes hazám címmel. A pedagógusi pályát sem hagyta el: 1986-tól tanított a III. kerületi zeneiskola népzenei tanszakán, amely Óbudai Népzenei Iskola néven vált önállóvá a rendszerváltáskor. Oktatott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzene szakán, és nyaranta népzenei táborokat is vezetett.

A III. kerületi zeneiskola népzenei tanszaka Óbudai Népzenei Iskola néven vált önállóvá a rendszerváltáskor. 

A Magyar Rádióban 1987 és 1997 között tanított népdalt (Énekeljünk együtt), 1997-től Fúvom az énekem címmel vezetett műsort. 2008 februárjától a Magyar Katolikus Rádióban szerkesztett és vezetett népzenei műsort Népdalforrás címmel. 2014-ben a Miért hiszek? sorozatban Gréczi László készített vele interjúkötetet, ugyancsak ebben az évben adták ki az Elindult Mária című, karácsonyi énekválogatást tartalmazó CD-jét. 2016-ban jelent meg a Dialektikon Kiadó gondozásában az Elindultam a világ útján – Dalok és emberi sorsok című, CD-mellékletet is tartalmazó kötete, melynek felépítése a Fúvom az énekem rádióműsorhoz hasonlóan élettörténeteket is közöl a kották mellett.

Budai Ilona számos elismerésben részesült: 1986-ban Kodály Zoltán-díjban, 1988-ban Magyar Rádió nívódíjban, 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét. A népdalénekesek között elsőként ismerték el Magyar Örökség Díjjal 1996-ban. 2010-ben az Életfa-díjat, 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjét érdemelte ki munkásságával. 2016-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, ebből az alkalomból elmondta: „Gazdagabb az élete annak, aki gyerekként megtapasztalja, hogy az édesanyja odahajol fölé, és énekel vagy mesél neki esténként. Nagy szükségünk van arra a fajta szeretetre, amelyet a szüleinktől kaphatunk azáltal, hogy leülnek mellénk, és időt szánnak ránk. A mese, az ének közösséget teremt közöttünk az esti félsötétben, ennek a lelkiségét a szülő, a nagyszülő viheti tovább a gyermekbe.”

A Nemzet Művésze díjat az autentikus magyar népi kultúra ápolásának, értékteremtő gyarapításának és generációkat kiművelő oktatói munkájának elismeréseként és megbecsüléseként vehette át 2018-ban. Budai Ilona gyakran idézte Szent Ágoston gondolatát: „Aki énekel, annak a szíve csordultig megtelik szeretettel. Én ezzel a szeretettel szeretném továbbadni azokat a dalokat, melyek bennem vannak, melyeket megtanultam vagy amelyek körülvesznek bennünket.”

Tóth Ida /MMA.HU