125 ÉVE SZÜLETETT UNGER ERNŐ[1]

Vajda M. Pál: Unger Ernő, zeneszerző, karmester. 1930-as évek. Fotó képeslap

(Arad, 1900. január 17. – Budapest, 1968. május 28.)

karmester, zenetanár, zeneszerző.

Évtizedekig vezette a karmester- és operaénekes-képzést a Zeneakadémián.

Unger Ernő személyében az európai tájékozódás és nagyműveltségű komponistát, karmestert és pedagógust gyászolja zenei életünk. Hatvannyolc éves volt. Pályája Aradról indult, zongorát Szendy Árpádnál, zeneszerzést Koessler Jánosnál tanult. Hamarosan feltűnt, mint biztos tudású, erélyes kezű karmester, s kivételes ízlésű zeneszerző, aki sikerrel ötvözte egybe az európai zene késő-romantikus hangját az újabb magyar zene hangvételével. Erről tanúskodik szimfóniája, a Petőfi ihletéséből fakadt Cantata Libertatis, a Petőfi című opera, gordonkaversenye és több más alkotása. Hosszú évekig vezette a Zeneakadémia karnagyképző tanszakát és az operai szerepgyakorlatot. Ennek a tanszaknak ő adott súlyt és tekintélyt, ő volt, aki elsőként szállt síkra a modern szellemű operai színjátszásért, drámai előadói stílusért. Zeneakadémiai növendékekkel elsőnek mutatta be Magyarországon Mozart Cosi fan tutte-ját. Karmesteri sikereit itthon — a Budapesti Hangversenyzenekar és a Rádiózenekar élén — és külföldi koncertdobogókon is öregbítette.

A magyar előadóművészet és pedagógia jeles egyénisége távozott a zenei közélet porondjáról, de nevét kegyelettel őrzi meg mind a szűkebb muzsikus-társadalom, mind a zeneszerető közönség.

a.i.

Hunyadi László, II. felvonás: La Grange ária (3:09)

Szabó Lujza (ének), vezényel: Unger Ernő

℗ 1983 HUNGAROTON RECORDS LTD.

Művei

· Petőfi (opera, 1944)

· Cantata libertatis (1948)

· Oda Hungarica (kantáta)

· Magyar variációk

· Hungaria (szimfónia)

· Zongoraverseny Liszt Ferenc emlékének

· Romantikus koncert (gordonkaverseny)

II.

Szirányi Gábor: Zongorabillentyűk 3. Temesvár „kis Mozartja” avagy az elveszett zongoraművész - Gramofon Könyvek (Budapest, 2019)

5. IV. Stanzel János zeneakadémiai tanulmányai II. (1935–1937) (126. oldal)

A hangversenyről 1936. május 14-én a Budapesti Hírlapban jelent meg kritika. (Növendékhangverseny.)

A Zeneművészeti Főiskola növendékhangversenyei során szerdán a karnagyképző-tanszak három végzett növendéke állotta ki sikeresen a nyilvános szereplés tűzpróbáját. A fiatal karmesterek valamennyien elsajátították a vezénylés technikáját s biztos muzikális ízléssel iparkodnak a partitúrákat életre kelteni. Unger Ernőtanárderekas munkát végzett velük. Pécsi Sebestyén a három karmester közül legtöbb érzéket árult el a hangszínek és a zenekari dinamika iránt, amellett a manuális készsége is megvan. A lényeget mindenütt jól kidomborította és finoman alkalmazkodott a vezető énekszólamokhoz. Sík Tibor „A sevillai borbély" igen kényes sextettjét és fináléját biztos kézzel fogta össze, de mozdulatai szögletesek és egyformák, ami a színezés rovására ment. Tibold-Stanzel János gondos, alapos muzsikus, aki híven ragaszkodik a vezérkönyvek utasításaihoz. Az egyes számokban az operai osztályok énekesnövendékei is jól megállották a helyüket. Közülük kimagaslott Bordás Éva, aki Mendelssohn „Éliás" című oratóriumának egyikáriáját énekelte erőteljes, vivőképes hanggal, kifejező előadással és hibátlan stíluskészséggel. Hochstrasser Karola csengő szopránja ezúttal is feltűnt. Nagy Irén értékes orgánuma elmélyülő előadással párosulva meglepően érett produkciót nyújtott Liszt „Szent Erzsébet” oratóriumának egyik részletében. A közönség melegen tapsolt az összes közreműködőknek, akik a főiskola komoly munkaszellemét fényesen bebizonyították.

Ifjú karmesterek címmel a Pesti Hírlap május 14-ei csütörtöki számában Molnár Jenő Antal tollából az alábbi kritika jelent meg.

A Zeneakadémia karnagyképző tanszaka, Unger Ernőtanár vezetése alatt, évről-évre belterjesebben, sokoldalúbban neveli az ifjú karmestertehetségeket. Nem csoda, ha a lelkiismeretes évközi munka az év végére meg is hozza a maga értékes gyümölcsét. A főiskola szerda esti, különösgonddal megrendezett hangversenyén a növendék-zenekar, az énekkar, az énekegyüttesek szólóénekesek élén karmesternövendékek olyan nehéz feladatokat oldottak meg, amelyek érett, nagy gyakorlatú karmestereknek is becsületére váltak volna. A három növendék közül Pécsi Sebestyént tartjuk a legszámottevőbb tehetségnek. Világos rajzú, változatos vezénylőmozdulataival finom színeket, szép hanghatásokat csalt ki a zenekarából. Sík Tibor, akinek a „Sevillai borbély” sextettjében és fináléjában a legnehezebb feladat jutott, alaposságával és megbízhatóságával szolgált rá erre a kitüntetésre. Biztos kézzel, jó érzékkel vezényelt. Tibold (Stanzel) János is jó technikájú, kiválóan képzett karmester, aki főleg a „Nürnbergi mesterdalnokok" nehéz kvintettjét tolmácsolta meggyőzően. A hangverseny egyébként az énekes növendékek kiválóan sikerült vizsgájának is beillett. Maleczky Bianka tanítványai közül Hochstrasser Karola, Manninger Angéla, Ecker Lili, az értékes hangú Bordás Éva, Nagy Irén és Takács Paula; Molnár Imre tanítványai közül Bánlaky Etelka és Nagypál László; Székelyhidy Ferenc tanítványai közül Bartos Miklós és Dósa Mária szerepelt többek között kiválóan. A zsúfolásig telt nagyteremtapsa részben őket illette.

A karnagyképző tanfolyam vizsgahangversenye után Stanzel János nagyon komoly szellemi és fizikai terhelésnek volt kitéve. Egy héten belül kellett letennie a második félév vizsgáit (a pedagógiát kivéve minden tantárgyat kitűnő osztályzattal teljesített, Kókaitól halasztást kért szeptemberre amellett, hogy gőzerővel készült a nemzetközi zongoraversenyre, amelyről az évkönyvben is megemlékeztek. A Vallás- és Közoktatási minisztérium 10.200/936 sz. alatti rendelete értelmében a második félévre is tandíjmentességet kapott. Úgy gondoljuk, hogy ennek elnyerésében az anyagi rászorultság mellett maximálisan közrejátszott kiváló tanulmányi előmenetele is.

A hivatalos belügyi értesítést, amelyben édesapám honosítási kérvényét a fennálló törvényekre hivatkozva elutasították 1936 májusában juttatták el a Zeneakadémia titkárságára. Ez akkor derült ki, amikor a bécsi zongoraverseny delegáltjaként, honosítása ügyében d’Isoz Kálmán titkárhoz fordult segítségért, így került kérése az igazgatóság elé, akik édesapám érdekében, névmagyarosítási kérelemmel fordultak a belügyminisztériumhoz, hogy Stanzel János ne németes hangzású névvel képviselje Magyarországot.