Zakariás Anikó 85. születésnapjára[1]

Nem tagadom, elfogult vagyok. Hogy is ne lennék az, hiszen Anikó egy élő legenda.

Oly sokunknak, már kisgyermek korunkban, kamasz korunkban megnyitotta antennáinkat a zene, az éneklés csodás csatornái felé.

Tehetségével, soha nem lankadó lelkesedésével, szenvedélyes vezénylésével és kivételesen érzékeny, energikus egyéniségével szinte felrobbantotta a környezetét. Ő nem csupán egy általánosságban vett nagyszerű ének-zene pedagógus és kóruskarnagy, akiről szép emlékeink lehetnek, hanem mindannyiunk számára, akik fogékonyak voltunk az ő szellemiségére és a kóruséneklés semmihez sem hasonlítható élményére, az életünk meghatározó személyiségévé is vált.

A maga nemében Ő egy forradalmár, aki új értelmet adott az ének oktatásnak – akár ha egy-egy zeneműről tartott lebilincselő előadására, akár a zenehallgatások során megélt emóciók rávilágítására gondolok.

Minden intézményben, legyen az zenei általános iskola, vagy középiskola, ahol áldásos tevékenységét folytatta, nos, felkavarta az állóvizet.

Pillanatok alatt kiváló énekegyütteseket, kisebb és nagyobb létszámú kórusokat hozott létre, ahova megtiszteltetés volt bekerülni. Azonnal ámulatba ejtette magas szintű és élvezetes próbáival az odaadó, lelkes diákjait, majd ezeknek gyümölcseként a nagyszerű koncerteken pedig tanártársait, kollégáit és persze a közönséget is.

Anikó 1972-ben megalapította a Pesterzsébeti Csili Kamarakórust, ahol nem csak örömzenélés folyt, hanem az első próbától kezdve komoly szakmai munka is. Csodálatos, a mai napig is létező közösség kovácsolódott össze. Életre szóló barátságok, házasságok is kötődtek szép számmal a kóruson belül.

Széles repertoárral rendelkezett kórusunk, de igazán maradandót – valószínűleg Anikó személyiségéből fakadóan a kortárs művek tolmácsolásával nyújtott ez a fiatal együttes. Nagy támogatónk, szinte házi szerzőnk, Pertis Jenő kórusműveit sorra sajátítottuk el és mutattuk be, aki nem mellesleg Anikó házastársa volt.

Igen sok fesztivál, kórusverseny, külföldi út, rádió és „Z” felvétel, és megannyi kórustábor gazdagította életünket. Nagy örömünkre és büszkeségünkre nem maradtak el a hazai és nemzetközi díjak, elismerések sem.

Jó néhányunkat a tagok közül olyan mélyen érintett és ejtett rabul a közös muzsikálás szeretete, hogy később hivatásunkká is választottuk az éneklést.

Hálásak vagyunk Anikónak – azt hiszem mindnyájunk nevében mondhatom, hogy tanításai révén minőségi, felejthetetlen zenei nevelésben részesülhettünk.

Szeretném hinni és reménykedem is benne, hogy a jelenlegi és a jövőbeli ének tanárok és karvezetők – akár Zakariás Anikó példaértékű munkásságát követve – újra életre keltik és új alapokara helyezhetik ének-zene oktatásunkat azzal az elhivatottsággal és felelősséggel, hogy a fiatal diákokat már kezdetektől fogva igényes, értékeket hordozó zeneművekkel ismertetik meg, és a koncerttermekben, iskolai, vagy bármilyen egyéb rendezvényen is hasonló minőségű kórusművekkel szereznek majd örömöt az előadóknak és a hallgatóságnak egyaránt.

Végezetül, de nem utolsó sorban: DRÁGA ANIKÓ!

Köszönjük Neked, hogy ifjú éveinket megszépítetted, és azoknak értékes, izgalmas értelmet adtál. "Megfertőztél" bennünket a zene, az éneklés szeretetével, örömével. Ha nem találkoztunk volna Veled, ma nem azok az emberek lennénk, akik vagyunk. De hála legyen a sorsunknak, hogy egymáshoz vezérelt minket. Remélem Te sem bánod!

Boldogság tudni, hogy a mai napig egészséges, zenében és az élet annyi más területén is aktív életet élsz. Maradjon ez így még nagyon sokáig!

Isten éltessen 85. születésnapodon!

Soha el nem múló tisztelettel és szeretettel

Tóth Katalin (Csiliseknek Totyi)

a Nemzeti Énekkar Magyar Ezüst Érdemrenddel kitüntetett nyugalmazott énekkari művésze, alapító tagja.

---

[1] Tóth Katalin énekkari művész (Nemzeti Énekkar) laudációja technikai okok miatt maradt ki a Zakariás Anikót köszöntő korábbi (Parlando 2025/2.) összeállításból: 85 ÉVES Zakariás Anikó középiskolai ének-zenetanár, karnagy (Gacsályi Anikó, Rohonyi Katalin, dr. Soltész Elekné, Várhalmi András és Hollós Máté írásai) (A Szerk. megj.)