Interjú Gáti Gyöngyi népzenetanárral

 

a kárpátaljai magyar népzenetanítás helyzetéről

 

Készítette: Janurik Tímea[1]

 

 

Mit gondol, mi motiválja a külhoni magyar gyermekeket magyar népzene tanulására?

Kevesebb az olyan gyerek, aki magától, mert ez tetszik neki, azért kezd el zenét tanulni. Azt gondolom, és látom, hogy ha nincs mellette szülő, aki ösztönözze erre, még ha el is kezdi a tanulást, hamar fealdja. A kisebbségben élő magyar szülőknek dupla felelőssége van ebben, hiszen azzal, hogy a gyerek magyar népzenét tanul, egyben a magyar kulturát is tanulja, és azzal együtt, hogy tanulja, reményeink szerint, meg is éli azt.

 

Meglátása szerint mikor és miért hagyják abba a népzenetanulást a külhoni magyar növendékek?

Én azt gondolom, ez nemzetiségtől független dolog. Köztudottan a zenetanulással a kitartást is tanulják, sok más egyéb jó tulajdonság mellett. Ehhez megint csak kell egy következetes szülő, nékülük nem megy. Ha a szülő és a tanár együtt tudja határozottan terelgetni a gyereket, akkor van esély arra, hogy a gyerek átbillen a kritikus “feladom” hozzáálláson, onnantól viszont nyert ügyünk van, jó eséllyel.

 

Megfigyelése szerint a magyar népzenét tanulók tanulják az adott ország népzenéjét is, illetve klasszikus zenét?

Az attól függ. Ukrajnában nincsenek ének-zenei alapfokú iskolák, itt még működnek a művészeti iskolák, ahová az iskolai tanórák után jár az a gyerek, aki akar, vagy ahol a szülő szeretné gyermekét zeneiskolába járatni. Ezekben az iskolákban kötelező tanulni a klasszikus zenét, az ukrán népzene mellett. De egy-néhány éve megjelentek a folkműhelyek, ahol a gyerek kimondottan magyar népzenét tanul. Ez is tanórák utáni foglalkozás.

 

Megfigyelése szerint járnak-e néptáncra a népzenét tanuló növendékek, illetve van-e erre lehetőségük?

Saját tapasztalatot tudok mondani, ami jellemző a folkműhelyek növendékeire. Az az általános, hogy az a gyerek, aki táncol, az szeret zenélni, és énekelni is. Nagyon ritka az a tanuló, aki csak népzenél, de nem táncol, és fordítva. Ha elérjük azt, hogy megszeresse a népzenét, vagy eleve úgy jön a gyerek, hogy van tehetsége, hajlama a művészetekhez, akkor az szinte magától értetődik, hogy bírja egyszerre a zenét, és a táncot is, jut ideje mindkettőre.

 

Véleménye szerint megfelelő színvonalú és mennyiségű szereplési,versenyzési lehetősége van a külhonban népzenét tanuló diáknak (gyermeknek és felnőttnek)?

Mind a színvonalon, mind a szereplési, versenyzési lehetőségeken lehetne javítani, véleményem szerint, de ehhez nemcsak akarat kell. Viszont, ha eléggé nyitott a tanár, akkor részt tudnak venni nemcsak külhonban, hanem anyaországi versenyeken és szerepléseken.

 

Végezetül két, a népzenetanítással kapcsolatos módszertani kérdést szeretnék feltenni. Szoktak digitális eszközöket alkalmazni népzeneórán? Miért igen, miért nem?

Digitális eszközöket csak olyan mértékben használunk, amíg meghallgatunk egy-egy eredeti felvételt, vagy ha van a kottához CD melléklet, azokat használjuk alkalmanként.

 

Szoktak extrakurrikuláris programokat szervezni a népzenét tanulóknak (pl. múzeumlátogatás, közös étkezés, táncház stb.)?

Igen, rendszeresen szervezünk olyan programokat, melyek a népzenetanulás mellett a közösségi életet erősítik. Szükséges, hogy figyeljünk a gyerek mentális, lelki életére is, hiszen, ha nem akarja, akkor is hallja a körülötte zajló eseményeket. Sajnos, ezeknek hatását látjuk mi magunk is rajtuk, sőt, saját magunkon is érezzük.

 

 


[1] Janurik Tímea az EKKE NTDI doktorjelöltje, az ELTE BTK és a Milton Friedman Egyetem oktatója, továbbá a gödöllői F. Chopin Zenei AMI népzenetanára.