Volodar
Petrovics Bronyin[1]
A
hegedű technikai fejlődésének kérdéséhez
(Ford.: Győrffy Sándorné[2])
A pályakezdő
fiatal hegedűtanár, aki az éppen nem könnyű feladatához látott, szinte
elkerülhetetlenül szem betalálja magát egy alapvető nehézséggel: a
hegedűjátékot a növendékkel való m unka folyamán fellépő újabb és
újabb problémák végtelen láncolatának látja. Valóban: mindenki, aki mélyen és
sokoldalúan szeretné megismerni ezt vagy azt a jelenséget, előbb-utóbb
szükségszerűen rászorul arra, hogy azt teljes alapossággal és a velejáró
szakmai részletességgel végig elemezze. A megismerési folyamatnak azonban nem
szabad megrekednie az elemzés stádiumában. Ez oda vezethet, hogy elveszítjük az
elemzett tárgynak szerves egységes rendszerként való felfogását, amely alapvető
elvek különböző megnyilvánulásaiból áll. Így mondhatjuk: az elemzés
nélkülözhetetlen a megismerés minden területén, azonban az elemzett tárgy szintetikus
fogalmára kell irányulnia és végsőfokon érnie. A hegedűjátéknak, mint
egységes mechanizmusnak független részproblémákra történő felaprózását
sajnos, a szakirodalom jelentős része is elősegíti. Egy
ilyenről, többek között David Ojsztrah professzor mondta egy ízben: „E
terjedelmes kötet olvasása közben a szerzővel együtt haladtam az egyik
szinte megoldhatatlan nehézségtől a másikig és így tovább vég nélkül. Ha
idejében tudtam volna, hogy a hegedűjáték nehézségek végtelen sorának
legyőzéséből áll, neki sem kezdtem volna. Nekem pedig a hangszerrel
való kapcsolat elsősorban óriási alkotói örömöt jelent.” Az az elképzelés,
mely a hegedűjátékot néhány természetes alapelvre épülő, egységes
rendszerként szemléli, azonnal kibillenti a tanár-tanítvány munkáját a
holtpontról és megvilágítja a magas szakmai szint eléréséhez vezető utat.
Ezekből az alapelvekből – szerencsére – nincsen sok a
hegedűjátékban és tanításában. Minden egyéb – ezek megnyilvánulásának
lényege a hegedülés folyamatában.
A teljes írás elolvasható: Parlando 1978/3. (2-6.
oldal)
[2] A tanulmány magyar nyelve fordítójáról: 100 ÉVE SZÜLETETT Győrffy Sándorné
Ganz Marina (Leningrád, 1926. június 8. – Budapest,
1998) zongoratanár, szaktanácsadó (Gy.I.) (Parlando 2026/3.)