Volodar Petrovics Bronyin[1]

 

A hegedű technikai fejlődésének kérdéséhez

(Ford.: Győrffy Sándorné[2])

 

 

A pályakezdő fiatal hegedűtanár, aki az éppen nem könnyű feladatához látott, szinte elkerülhetetlenül szem betalálja magát egy alapvető nehézséggel: a hegedűjátékot a növendékkel való m unka folyamán fellépő újabb és újabb problémák végtelen láncolatának látja. Valóban: mindenki, aki mélyen és sokoldalúan szeretné megismerni ezt vagy azt a jelenséget, előbb-utóbb szükségszerűen rászorul arra, hogy azt teljes alapossággal és a velejáró szakmai részletességgel végig elemezze. A megismerési folyamatnak azonban nem szabad megrekednie az elemzés stádiumában. Ez oda vezethet, hogy elveszítjük az elemzett tárgynak szerves egységes rendszerként való felfogását, amely alapvető elvek különböző megnyilvánulásaiból áll. Így mondhatjuk: az elemzés nélkülözhetetlen a megismerés minden területén, azonban az elemzett tárgy szintetikus fogalmára kell irányulnia és végsőfokon érnie. A hegedűjátéknak, mint egységes mechanizmusnak független részproblémákra történő felaprózását sajnos, a szakirodalom jelentős része is elősegíti. Egy ilyenről, többek között David Ojsztrah professzor mondta egy ízben: „E terjedelmes kötet olvasása közben a szerzővel együtt haladtam az egyik szinte megoldhatatlan nehézségtől a másikig és így tovább vég nélkül. Ha idejében tudtam volna, hogy a hegedűjáték nehézségek végtelen sorának legyőzéséből áll, neki sem kezdtem volna. Nekem pedig a hangszerrel való kapcsolat elsősorban óriási alkotói örömöt jelent.” Az az elképzelés, mely a hegedűjátékot néhány természetes alapelvre épülő, egységes rendszerként szemléli, azonnal kibillenti a tanár-tanítvány munkáját a holtpontról és megvilágítja a magas szakmai szint eléréséhez vezető utat. Ezekből az alapelvekből – szerencsére – nincsen sok a hegedűjátékban és tanításában. Minden egyéb – ezek megnyilvánulásának lényege a hegedülés folyamatában.

 

A teljes írás elolvasható: Parlando 1978/3. (2-6. oldal)

 

 



[1] Volodar Petrovics Bronyinról Lukács Pál írása a Parlando 1978/3. számának 1. oldalán

[2] A tanulmány magyar nyelve fordítójáról: 100 ÉVE SZÜLETETT Győrffy Sándorné Ganz Marina (Leningrád, 1926. nius 8. – Budapest, 1998) zongoratanár, szaktanácsadó (Gy.I.) (Parlando 2026/3.)