FITTLER KATALIN

Szembesítés katarziskedvelőknek – Várjon Dénes Bartók-felvételéről

A „Szereti ön Brahmsot?” mintájára megfogalmazott „ismeri ön Bartókot?” kérdésre minden bizonnyal sokan adnának – némiképp felelőtlenül – igenlő választ. Annál is inkább, mivel az életmű egy része kétségkívül repertoárdarabbá vált, gyakran hallható, felvételek sokasága által könnyen felidézhető. Ezek árnyékában azonban megannyi érték rejtőzik, időről-időre újra-felfedezésre várva – elsősorban az előadóművészek által.

Teljes lejátszási lista megtekintése (43 felvétel)

(Avi-music 4867979)

Várjon Dénes új felvétele, melyet 2024 novemberében rögzítettek Kölnben, a Deutschlandfunk kamaratermében, revelációként hat: a program szünet nélküli szólóest felépítésére emlékeztet. Koncepciózus, átgondolt, ugyanakkor valamennyi darab előadása olyan érzetet kelt, mintha nem tervek realizálása történt volna, hanem a művész spontán játékát örökítette volna meg titkos felvevőkészülék.

Kevés művésznek adatik meg, hogy ne kelljen előre nyilvánosságra hoznia a műsort (az utóbbi évek leghíresebb példája Szokolov, akinek nevére tódul a közönség, függetlenül attól, hogy mit tervez játszani). Az általános gyakorlat rászoktatta az előadókat, hogy előre megadott időpontban az előre megadott darabokkal álljon közönség elé – függetlenül minden objektív és szubjektív körülménytől. még nehezebb lehet a művész helyzete, ha nem számíthat az érdeklődő közönség jelenlétére. Ritka csillagórák eredményeznek olyan produkciókat, amelyek a szabadság szülöttének érzetét keltik, s még ritkább, amikor ez a közvetlenség „átjön” a felvételen is, mintegy időtlenítve az interpretáció kinyilatkoztató erejét.

A műsorban többé és kevésbé ismert darabok egyaránt szerepelnek (néhány kifejezetten koncerttermi ritkaságnak tekinthető), a „végighallgathatóság” szempontját tartva szem előtt. A felépítés tudatosságáról a kísérőszöveg által is megbizonyosodhatunk, amely interjú-mozzanatok felidézésével tájékoztat a koncepcióról.

Az Improvizációk (Op. 20) nyitányától a Tizenöt magyar parasztdal reprezentatív fináléjáig olyan formai struktúra alakult ki, amely láthatatlan erővonalakkal teremt kapcsolatot a kompozíciók között. A Hét vázlat (Op. 9b) után jólesik hallani az Allegro barbarót, majd megújult figyelem jut a Két elégiának (Op. 8b). Hallhatjuk továbbá a Szvitet (Op. 14), a Három csíkmegyei népdalt és a román népi dallamokon alapuló Szonatinát.

Általánosságban elmondhatjuk: nem ad okot panaszra Bartók zongoraműveinek a diszkográfiája, felbecsülhetetlen értékű Bartók játékának a megörökítése, és Kocsis Zoltán interpretációja ugyancsak különleges magaslatot képez. Fontos azonban, hogy a tekintélytisztelet ne eredményezzen múzeumi távolságtartást, sem pedig törekvést az előadások mechanikus utánzására. Az újrafogalmazás sajátos ízt adhat, kiváltképp, ha a játékosnak gazdag asszociációs világ áll rendelkezésére: a bartóki oeuvre egésze, a Bartók által ismert, rá jelentős hatást gyakorló zeneirodalmi alkotások, a népzene és az a zeneelméleti ismeretanyag, amely hangrendszerek, harmóniák (stb.) terén inspirálta kísérletezésre a szerzőt. Várjon Dénes all round zongoraművész, aki szívesen indul felfedezőutakra a zeneirodalom kiismerhetetlenül gazdag világába. És mint a vérbeli turisták, mindig talál további felfedeznivalót a már ismert terepeken is. A mindenkori játszanivalóra összpontosuló figyelme avatja gazdag élményforrássá előadásában a többé és kevésbé ismert darabokat egyaránt. Közhelynek hat, de igaz: a legnagyobb művészeknek „elhisszük”, amit játszanak, szinte egyenlőségjelet teszünk a mű és az interpretációjuk közé. Aztán, ha legközelebb némiképp másként szólaltatják meg ugyanazt a művet, ugyanilyen hatást érnek el. (Vagyis, fel sem merül az összehasonlítgatás szempontja.) Éppen ezért, jó lenne lemezbemutató koncert keretében, élőben újrahallgatni Várjon Dénessel ugyanezt a műsort – a hatás, az eredmény nem kétséges.

A külföldi lemez valószínűleg nagyobb hatásfokkal terjed nemzetközi viszonylatban, ezért is öröm, hogy ráirányítja a figyelmet a ritkán játszott Bartók-művekre. Reménykedjünk abban, hogy a felvételkészítésnek lesz folytatása, és olyan, hasonlóképp a repertoárból kiszorult darabok is rögzítésre kerülnek, mint a korai Négy zongoradarab és az Etűdök sorozata.