„Nem épül be eléggé a
szélesebb közönség tudatába, hogy milyen értéknek vagyunk a birtokában”
Kriskó János életműinterjúja Ittzés Mihállyal[1]
Dr. Ittzés
Mihály
https://digital.kjmk.hu/ittzes.aspx
Ittzés Mihály
1938-ban Sárkeresztúron született[2].
Diplomáját 1963-ban szerezte a Liszt Ferenc Zeneakadémia énektanár és
karvezetés szakán. A Kodály Intézet megalakulása,
1973 óta tanára az intézetnek, a könyvtár vezetője. Szervezője és
oktatója a Nemzetközi Kodály Szemináriumoknak. 1980-tól az intézet
igazgatóhelyettese volt, 2001 óta részfoglalkozású kutató és oktató.
Fő kutatási
területe Kodály Zoltán élete és munkássága, de foglalkozik a magyar
zenetörténet más kérdéseivel is. A Magyar Művészeti Akadémia levelező
tagja 2012-től, rendes tagja 2014-től. A Magyar Kodály Társaság
társelnökeként dolgozott 2007-től, elnök 2012 óta. Egyebek mellett tagja a
Nemzetközi Kodály Társaságnak, a Zenetudományi és Zenekritikai Társaságnak
(ZETA), a Bárdos Lajos Társaságnak, a Liszt Ferenc Társaságnak és a Kórusok,
Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségének (KÓTA) – Egy Győrhöz
erősen kötődő evangélikus lelkészcsalád leszármazottja. Hogyan
történt, hogy a lelkészi pálya helyett a zenét választotta hivatásul?
– A zenei
hagyományok erősek voltak a családban. A közelmúltban került hozzám egy,
többnyire kézzel írott kottákat tartalmazó csomag, a testvérbátyám
hagyatékából. Közülük több kottán is ott a felirat: Szerzé
Dr. Ittzés Zsigmond. Ő volt az öregapám, aki
Somogy megyében volt körorvos, majd tiszti főorvos, és maga is muzsikált.
A családi legenda szerint még magánórákat is vett Hubay Jenő
hegedűművésztől, de erről sajnos nincsenek bizonyítékaim.
Mindenesetre hegedült, és fiatalkorától kezdve komponálgatott, a korban divatos
darabokat. Ugyancsak nemrégiben került elő két, 1900 táján keltezett
levelezőlap, rajtuk egy szintén nagyapám jegyezte szerzemény. Népies,
magyar nóta jellegű darab volt, cimbalomkísérettel. Ennek meg az a
magyarázata, hogy menyasszonya – leendő öreganyám – cimbalmozott.
Akkoriban a cimbalom divatos hangszernek számított. Édesapám is muzsikált,
összes testvérével együtt. Össze tudtak állítani egy héttagú családi együttest.
Hivatásos muzsikus csak egy lett közülük, a legfiatalabb nagynéném, aki az idén
lenne 100 esztendős, de 4-5 évvel ezelőtt itt hagyott minket.
Magánénektanár volt a kaposvári Zeneiskolában. Apám egyik öccse
például szenvedélyesen orgonált, hegedűről, illetve brácsáról tért át
az orgonára. Komponálgatott is. Nővérük, miután megözvegyült, zongorát
tanított egy zeneoktatói munkaközösségben. Apai ágon ennyi a zenei hozományom. Az
anyai ágon nem volt különösebben erős a zenei indíttatás. Balikó öregapám is lelkész volt, anyám közgazdasági
iskolába járt, aztán egyetemre. Nem fejezte be a tanulmányait, két év után
férjhez ment.
A teljes interjú itt olvasható: „Nem épül be eléggé a
szélesebb közönség tudatába, hogy ...