DR. CSÁKÁNY CSILLA[1]
GUTTMAN MIHÁLY ÖRÖKSÉGE
Centenáriumi
megemlékezés (Kolozsvár, 2026. augusztus 18.)
Az esemény teljes
felvétele:
https://www.youtube.com/watch?v=En7i7-Z8Oso (2:33:08)
Születésének
századik évfordulóján tisztelettel és szeretettel emlékeztek Guttman Mihályra (1926–2013), az erdélyi magyar zenei élet
meghatározó személyiségére. Az Emlékfoszlányok – In memoriam Guttman Mihály című centenáriumi rendezvényre 2026.
augusztus 18-án, a 17. Kolozsvári Magyar Napok keretében került sor. A Ferences
Kolostor refektóriumában megtartott emlékdélután kerekasztal-beszélgetést,
filmvetítést és kiállításmegnyitót kapcsolt össze, így egyszerre idézte fel a
zenepedagógus, karmester, karnagy, iskolaalapító és közösségszervező
szakmai életútját, valamint azt az emberséget, amely miatt tanítványai,
munkatársai és barátai mindmáig szeretettel emlegetik „Misi bácsit”.
Guttman Mihály
(Petrozsény, 1926. július 21. – 2013. május 20.)
zenetanár, karnagy, zenepedagógus, az erdélyi
magyar kórusmozgalom kiemelkedő egyénisége.
A
rendezvény főszervezője, Tóth-Guttman Emese
köszöntőjében a hajdani zeneiskola nyitott kapuját idézte meg: azt a
helyet, ahol évtizedeken át diákok és tanárok nemcsak tudást, hanem szeretetet,
kitartást és tiszteletet is kaptak. Az emlékdélután beszélgetését Csákány
Csilla muzikológus, a Romániai Magyar Dalosszövetség
elnöke vezette. Bevezetőjében egy 2011-es közös utazás emlékét
elevenítette fel, amely során Guttman Mihály
településről településre haladva szinte minden erdélyi zenei közösség
múltját és jelenét ismerte. Alakjának békességét, belső derűjét és
azt a mély meggyőződését emelte ki, hogy a kulturális értékek
megtartják az embert, közösséget teremtenek, és hidat építenek a nemzedékek
között.
A
moderátori felvezetés huszonhat, képzeletbeli jó tanácsot fogalmazott meg Guttman Mihály szellemi örökségének jegyében. „Ébressz
hitet a fejlődésben”, „Becsüld a közösséget”, „Higgy a fiatalokban”,
„Őrizd az anyanyelvedet”, „Nyisd meg a füled a világ hangjaira”,
„Őrizd meg a megbízhatóság erényét” és „Hagyd, hogy a művészet jobbá
tegye a világot” – hangzott el többek között. A gondolatsor iránytűként
szolgált a beszélgetéshez: az emlékezés nem lezárt múltként, hanem a jövő
számára is érvényes kulturális és erkölcsi tájékozódási pontként jelent meg.
A
kerekasztal kronologikus rendben követte végig az életút fontosabb állomásait.
A Video Pontes Stúdió 2005-ben készült, Marius Tabacu rendezte portréfilmjének részleteiben maga Guttman Mihály mesélt petrozsényi gyermekéveiről,
aradi iskoláiról, első egyházzenei élményeiről, kolozsvári
tanulmányairól, tanárairól és pályakezdéséről. A Maksay
Ágnes jóvoltából levetített filmrészletek különleges közvetlenséget adtak a
megemlékezésnek: az ünnepelt saját hangján idézte fel, miként lett a zene
életének nélkülözhetetlen része, és hogyan választotta végül a tanítást a
lehetséges zeneszerzői pálya helyett.
Guttmann Szabolcs építész a hely szelleméről beszélt, összekapcsolva a
Ferences Kolostor évszázados történeti rétegeit az
egykori zeneiskola és a most formálódó Guttman Mihály
Dokumentációs Tár küldetésével. A családi otthonból származó kották, könyvek,
fényképek, levelek és tárgyi emlékek olyan kutatható gyűjtemény alapjait
teremtik meg, amely nemcsak egy rendkívüli életpályát dokumentál, hanem az
erdélyi magyar zenei művelődés szélesebb összefüggéseit is
megőrzi.
A
személyes visszaemlékezések sok oldalról rajzolták meg Guttman
Mihály portréját. Szép Gyula a rendszerváltozás után újjászervezett erdélyi
magyar kórusmozgalomban betöltött szerepét méltatta: azt a kivételes érzéket,
amellyel minden énekkarhoz a saját lehetőségei felől közelített,
biztatást, megfelelő repertoárt és közösségi keretet adva. Nagy Éva Vera
írásos visszaemlékezése a fiatalokba vetett hitet, a következetes szakmai
igényességet és az atyai jóságot emelte ki. Kállay-Miklós Tünde a zeneiskola
egykori igazgatójaként közvetlenségéről, alázatáról és bizalmáról beszélt,
felidézve, miként tudta az embereket rangtól és tisztségtől függetlenül
ugyanazzal a figyelemmel megszólítani, és hogyan vállalt nyugdíjasként is
aprólékos, szolgálatszerű munkát az iskola kottatárának rendezéséért.
Péter
Éva a Guttman család pedagógusi örökségét Guttman Gabriella munkásságán keresztül is bemutatta. A
játékos, éneklésre, ritmusgyakorlatokra, kézjeles szolmizációra és közös
figyelemre épülő foglalkozások a Kodálykoncepció szellemében alapozták meg
nemzedékek zenei nevelését. A felszólalás arra is rámutatott, hogy a Guttman Gabriella és Márkos
Albert által szerkesztett ének-zene tankönyv kiegyensúlyozott gyakorlati és
elméleti felépítése, valamint az erdélyi népzene és zeneszerzői örökség
beemelése ma is példaértékű.
A megemlékezés
résztvevőinek egy csoportja
Gergely
Edith kutatásai Guttman
Mihály csaknem hat évtizedes előadói tevékenységének rendkívüli
gazdagságát tették érzékelhetővé: kórus-, zenekari és kamarazenei
programok százai, klasszikus alapművek, 20. századi alkotások, kortárs
romániai és erdélyi szerzők kompozíciói sorakoznak az életmű
dokumentumaiban. Márkos Albert hegedűművész
a Kolozsvári Állami Filharmónia történetének egyik fontos mozzanatát, a kórus
megszervezését idézte fel, amelyben Guttman Mihály
művészeti titkárként kezdeményező és kitartó szerepet vállalt. A
családi emlékekből az is kirajzolódott, mennyi láthatatlan
szervezőmunka, vendégfogadás és személyes gondoskodás kísérte a város
hangversenyéletét, köztük Szvjatoszlav Richter
emlékezetes kolozsvári szerepléseit.
A
felszólalók a Dalosszövetség újjászervezőjét és
az erdélyi magyar műkedvelő kórusélet fáradhatatlan szolgálóját is
felidézték. Tordaszentlászló, a Szilágyság és más
szórványvidékek kórusai, kántorképzői és találkozói egyaránt részesültek
bátorításából. Dávid István, Major László, Dávid Tibor, Széman
Péter és más egykori munkatársak történeteiben egyszerre jelent meg szakmai
igényessége, megbízhatósága, figyelmes humora és az a képessége, hogy a
legkisebb tehetségben is észrevegye a kibontakozás
lehetőségét. Több életpálya sorsfordító pillanata kötődött egy-egy
biztató mondatához vagy jókor kimondott tanácsához.
Az
emlékdélután végén a résztvevők átvonultak a Guttman
Mihály Dokumentációs Tárba, ahol megtekintették az Emlékfoszlányok című
kiállítást. A Guttmann Szabolcs által családi
dokumentumokból, fényképekből, levelekből és személyes tárgyakból
összeállított tárlat nem lezárni, hanem továbbgondolni
kívánta az életművet. A beszélgetést követő kötetlen együttlét újabb
történeteknek, találkozásoknak és felismeréseknek adott teret.
A
centenáriumi megemlékezés legfontosabb tanulsága az volt, hogy Guttman Mihály öröksége nem csupán intézményekben,
hangversenyekben és dokumentumokban él tovább. Jelen van egykori tanítványainak
munkájában, a róla elnevezett iskolai kórusokban, a ma is működő
énekkari közösségekben, a fiatalok támogatásában és abban a
meggyőződésben, hogy a zenei nevelés egyszerre szakmai feladat és
közösségi szolgálat. Az emlékezés így valóban tanító emlékezéssé vált: Guttman Mihály alakja a múlt felidézésén túl ma is irányt
mutat mindazoknak, akik a zene, a kultúra és a közösség szolgálatát
hivatásuknak tekintik.