ITTZÉS MIHÁLY[1]
HUMOR A ZENÉBEN[2]
https://hu.pinterest.com/
Ez máris rosszul
kezdődik: mi tagadás, nem túl eredeti és nem is humoros, inkább akadémikus
ez a cím. Annyi kiviláglik belőle, hogy jelen esetben a zenét tekintjük
alapképletnek, befogadó közegnek, míg a humort járulékos elemnek, aminek némely
megnyilvánulási formái akár a legkomolyabbnak vélt műben is
feltűnhetnek, vagy éppen egész tételeket uralhatnak. Mennyiben jelent
mást, ha a két fogalom viszonyát, hierarchiáját megváltoztatjuk, vagyis
megfordítjuk a címben összekapcsolt két fogalom sorrendjét: Zene a humorban?
Itt a humor a befogadó alapelem, és a zene a „hozzáadott érték”, esetleg éppen
a „hordozórakéta”. Ilyen lehet például egy humoros kabaréjelenet, amelyet
énekelve-zenélve adnak elő. Még tán az sem feltétlenül szükséges, hogy
tisztán zenei értelemben legyen humoros, elég, ha a szöveg s a szituáció az, s
persze még az előadásmód is vicces. Humoros, vicces – együttes
használatukat pleonazmusnak, felesleges szóismétlésnek vélhetjük. Ámbár ha jól belegondolunk, ha valami humoros vagy vicces
(és még más rokon értelmű szavak is felsorakoztathatók),
nem egészen ugyanazt jelentik. A humort – s ezzel bizonyára nem vagyok egyedül
– tágasabb jelentésűnek, gyűjtőfogalomnak, egyúttal magasabb
rendűnek vélem, mint a viccet. Emelkedett humorról tudunk, de emelkedett
viccről tán még idézőjelesen sem beszélhetünk…