A
zenetanfolyami felvételi vizsgákról
„Egész népművelési munkánk célja az
legyen, hogy - az egyes rétegek sajátos helyzetét figyelembe véve és a
megfelelő módszereket alkalmazva - elérjük: művelt, magas
igényű, fejlett ízlésű emberek, valóban ’kiművelt emberfők
sokasága’ legyen a mi népünk.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt
művelődéspolitikájának irányelvei.)
A Fővárosi Zeneiskola Szervezet
tanárai a kulturális program irányelveinek szellemében dolgoznak, szívvel,
lélekkel törekszenek a program - egymástól el nem választható - politikai és
kulturális céljainak megvalósítására.
Sokat tettünk már, de még korántsem
eleget. A Zeneművészeti Szakiskolai felvételi vizsgákon évről évre
tapasztalom, hogy sehogyan sem, vagy teljesen kontármódra „magánúton”,
ismerős által előkészítve jöttek a felvételi vizsgára jó hallású,
rátermett, munkás származású tanulók olyan általános iskolából is, ahol van
fővárosi zenetanfolyam! Hogyan történhetett meg, hogy a Fővárosi
Zeneiskola Szervezet tanárai nem kerültek kapcsolatba ezekkel a gyerekekkel,
hogyan történhetett, hogy az iskolai énektanár és a Fővárosi Zeneiskola
Szervezet tanárainak közvetlen közelében - mondhatnám a füle hallatára -
elkallódhattak ezek a gyerekek?
A felvételre jelentkező növendékek
nagy számából, de éppen a szakiskolai felvételi vizsgákon szerzett
tapasztalatokból is arra lehet következtetni, hogy a zenetanulás nevelő
hatásáról, kulturális jelentőségéről s a zenei pályavá1asztás
lehetőségéről már nem kell a munkásszülőket meggyőzni -
tudnak róla. De nem ismerik zeneoktatásunk rendszerét, nem tudják, hogy a zenei
gimnáziumi felvételhez komoly zenei előképzettség kell, nem tudják, hogy
hol lehet azt megszerezni, és hogy a zenetanulás 11-12 éves korban való kezdése
legtöbbször már elkésett.
Ezen a területen tehát bőven van a
zenetanároknak tennivalója. Az általános iskolával, ill. nevelőivel és a
munkásszülőkkel való kapcsolat elmélyítésével – jobb szervező
munkával, a képességvizsgálat alaposabbá tételével – jobb és jobban szervezett
szakmai munkával – növelni kell a munkás- és parasztszülők gyermekeinek
arányszámát a zenetanfolyamokon.
A Fővárosi Zeneisko1a Szervezet
decentralizált volta, a közismereti iskolában való elhelyezés következtében a
zenetanfolyami tanárnak a növendékek kiválasztásánál sokkal könnyebb dolga van,
mintha önálló épületben működő zeneiskolában dolgozna. Az általános
iskolában működő zenetanfolyami tanár sok száz gyerek között él.
Oktatási rendszerünknek nemcsak elveit ismeri, de a szeme láttára játszódik le
az egész oktató - nevelői folyamat, önként adódik, hogy munkája ennek
szerves részévé váljék.
Kérdés - kihasználják-e a tanárok ezt az
előnyös helyzetüket? Bizony szép számmal akad még tanárunk, aki az
általános iskolában való elhelyezésnek csak nehézségeit /tanterem, fűtés
stb., stb./ látja, de előnyeit nem. ,A folyosó lármájában csak a „piano”
bosszantó megzavarását hallják, s nem kárpótolja őket a bosszúságért a
forrás, a való élet közelsége. Ne elégedjenek meg azzal, hogy a tanév elején
meghirdetik a zenetanfolyami felvétel lehetőségét és a 8 éves gyerekek
emlékezőképességére, „kulturális igényére” bízzák a felvételi vizsgán való
megjelenést, a jelentkezést. Az iskolai énektanártól, az alsó tagozatú
nevelőktől érdeklődjön a tanulók iránt. A második félévben
látogasson be az I. osztály énekórájára - / a szomszédos fiúiskolában is!/ s
már szemelje ki a következő tanév előképzőseit. Beszélgessenek
az iskola igazgatójával már a tanév kezdetén a zenei gimnáziumi, ill.
szakiskolai beiskolázásról, zeneoktatásunk felépítéséről. Ismertessék a
Zeneművészeti Szakiskolai felvétel követelményeit s ezzel kapcsolatban a
zenei gimnáziumi beiskolázás lehetőségét. /Ha ugyanerről beszélnének
minden VIII. osztályos növendékükkel is a tanév elején, akkor az évenként
megismétlődő néhány, az utolsó percben jelentkező, reménytelen
próbálkozás is elmaradna/. Gondoskodjanak róla, hogy ne csak növendékeik, hanem
általában az iskola tanulói ismerjék és szeressék - második otthona lesz akkor
az iskola, bizalommal kérik majd tanácsát minden zenével kapcsolatos ügyben, a
nehézségek pedig eltörpülnek.
A felvételi vizsga megjavítása már
szakmai feladat A képességvizsgálat módszerei, halláspróbák stb., általában
kia1alakultak, de nem elég gonddal ügyelnek a tanárok arra, hogy a hangulat, a
légkör megfelelő legyen. Döntően befolyásolja a kisgyermeket a
barátságos, nyugodt légkör. Ha másfél órát várt a folyósón és érzi, hogy a
bizottság siet /3 - 4 tagúnál ne legyen nagyobb!/, ha hol az egyik kérdez
valamit, hol a másik - ne számítsanak reális eredményre. Az otthoni, kulturáltabb
környezet áltat szerzett biztosabb fellépés, a zeneértő családból került
gyermek aránylag több zenei élményével szerzett ügyessége, vagy esetleg a
szakszerű előkészítés a felvételi vizsgára, a valóságnál jobb
képességek látszatát keltheti. Ha a képességvizsgálat felületes,
előfordulhat, hogy az ezeknél jobb képességű, de egyszerűbb,
„zenétlen” környezetből kikerülő gyermekek rovására történhetik a
döntés.
Semmiképpen sem kívánjuk az amúgy is
kevés férőhelyet olyan növendékekkel betölteni, akik nem rendelkeznek a
hangszertanuláshoz szükséges képességekkel, azonban alaposabb utánajárással, a
felvételi vizsgák jó megszervezésével /több idő jusson egy-egy
jelentkező megvizsgálására/ érjük el, hogy a rátermett munkás- és
parasztszármazású gyermekek valóban a tanfolyamra kerüljenek, és ezzel
biztosítsuk egyenes útjukat a hangversenytermekig a zeneértő közönség
soraiba, esetleg zenetanári pályára, vagy éppen a pódiumig.
J. Irsai Vera központi igazgató