ÁBRAHÁM MARIANN
Kodály
zongoraművei nem tartoznak az általánosan és gyakran játszott repertoár
darabok közé. Csak néhány vált többé-kevésbé ismertté. Zongoraműveinek
száma csekély. Kodály ifjúkorában komponálta e műveket. Elsősorban
két ciklusa ismert, az Op. 3-as számot viselő Kilenc zongoradarab,
valamint a Hét zongoradarabból összeállított sorozat, az Op. 11.
Zongoraműveinek
jegyzékét Dr. Kecskeméti István zenetudós, a Kodály Múzeum volt igazgatójának
összeállításából vettem át. Mindenekelőtt ezt a listát szeretném ismertetni:
NAPLÓJEGYZETEK – 1907
Öt zongoradarab, melyből egyet tartott Kodály publikálásra méltónak:
Címe: MEDITÁCIÓ Debussy egy motívuma
fölött
KILENC ZONGORADARAB, Op. 3. – 1909 (Bemutatta: Bartók
Béla 1910. III. 17-én, Kodály első szerzői estjén.)
HÉT ZONGORADARAB, Op. 11 – 1910, 1917-18
MAROSSZÉKI TÁNCOK – zenekari mű
átirata – 1927 (Bem.: Kentner Lajos, 1927. III. 17.)
A II. világháború után pedagógiai
céllal irott és megjelent művek:
GYERMEKTÁNCOK – 1945
24 KIS KÁNON
FEKETEBILLENTYŰKRE – 1945
Cím nélkül – válasz Dávid Gyulának
– 1963
12 KIS DARAB ZONGORÁRA – 1965 előtt
Kodály zongoraműveinek fogadtatásáról néhány korabeli cikkből
szeretnék egész röviden idézni.
1/ Kovács Sándor
1910-ben a következőképpen fogadja az akkor még 10 zongoradarabot
tartalmazó op.3-as ciklust.” (Renaissance, 1910. IX/25)
„Sohasem jó, ha a közönség betekinthet a műhelybe: füstös kohók,
piszkos szerszámok, izzadtságszag nem neki valók. Azért rosszul tette Kodály,
hogy nyilvánosságra hozta ezt a kötetet. Mert nem igaz, hogy zongoramuzsika.
Még
nem muzsika. Csak muzsika csíra, muzsika lehetőség, amiből lettek
is nagy dolgok..[..] De ez még nem nagy. Ezek dokumentumok, amelyeknek nagy
hasznát fogja venni az, aki majdan egyszer megírja a mi modern zenénk
fejlődésének történetét..[..] A Kodályoknak nemcsak önmaguk iránti
kötelességük megnyerni a közönséget a modernségnek; az ilyen
félreértés-fészkekkel csak elrettenthetik
2/ Molnár Antal
ugyanerről a sorozatról 1911-ben a következőképpen nyilatkozik (Kodály Zoltán: Zongoramuzsika, Zeneközlöny X. évf. 1911., 1.sz.30-34. 1.): „Kodály Zongoramuzsikája
a legzongorább zongoramuzsika. Nincs abban egyetlen hang sem, amely ne a
zongora eszmélyének bölcsőjében ringott volna. [..]” Az op. 3-ból általam kiválasztott három
darabról pedig a következőképpen ír Molnár Antal:
„Az Allegretto scherzoso
pikáns, csipkedő kedvű tréfa. Közepén a (Debussys) triómelódia
(áttörő magyar motívumokkal) mintegy kiengesztel. Nagy szenvedélyű
tetőpont után, minthogy közben kifordult sarkaiból a kezdő hangulat,
már csak morzsáit kapjuk a scherzandónak..[..]
A Furioso-ba Bartók szólt bele. Ne
feledjük, minő szerencse a két komponista egyidejű fellépése a magyar
zene jövőjére nézve. Hogyan segithetik, taníthatják, buzdíthatják
egymást…[..]
Az Allegro giocoso
féktelen derűs jókedv. Szinte gyermetegen ittas ez a derű. Mintha
minden rendben volna, fittyet hányunk a világnak! Két jó barát vigadozó füttye
a kvarttokban hangzó melódia [..] Egyik kacaj követi a másikat, mig csak ordító
jókedvvé nem fokozódott az alaphangulat [..]
3/ Szelényi István az op.
11-ről ír Kodály és az új
zongorastílus (Crescendo I. évf. 1926. 3. sz.) címmel, 1926-ban. A
romantikus zongorafaktúra után szinte lehetetlen volt újfajta zongorazenét
írni. Kodálynak mégis sikerült. Miért?
….. „Mi hát ennek a hangzásnak a
titka? Ez a zongora minden egyes regisztere, minden egyes hangja szonorításbeli
valőrjének pontos felismerése, és ezeknek a valőröknek soha nem
tévedő felrakása és keverése.[..]A muzsikálás fogalmának helyes megértése.
Annak belátása, hogy minden alkotás, úgy a zenei is, egy ember legszentebb
magánügye, amely szólhat másokhoz, akár az egész emberiséghez is, de csak
belső szükségletből, sohasem bámulatkeltés céljából…”
4/ Kecskeméti István a „Hét zeneműve” című rádióadásban
(1984. július 3., Kossuth adó)) mindkét
sorozatot elemzi egy-egy alkalommal.
Ha valaki érdeklődik Kodály zongoramuzsikája iránt, feltétlenül
figyelmébe ajánlom a Kroó György szerkesztésében megjelent köteteket (Publ.: A hét zeneműve 1983. október-1984. szeptember. Szerk. Kroó
György, Bp. Zeneműkiadó, 1983, pp.336-346.). Ebben találtam rá Kecskeméti
előadásaira. Néhány mondatban megpróbálom összefoglalni a
zongoraművekről írottakat: „Kodály 1907-18 között írta meg összes
jelentékeny zongoradarabját. Összesen 18-at. Nyelvezete némely mozzanatában
emlékeztet Debussyre, egyedivé mégis azzal válik, hogy megjelenik benne a
magyar népdal, népies műdal és a verbunkos-zene némely eleme. Az első
zongoraciklus (Op. 3) sűríti magába a legtöbb, igen modern,
kísérletező, avantgarde elemet. Az ötödik darab, az egyetlen a sorozatban,
amelynek címe is van, vagy legalább is zárójelbe tett kétszavas mottója: („quos
ego…”) A kipontozott folytatás alighanem Vergilius Aeneis-eposzának azokra a
szavaira utal, ahol Neptunus, a tenger istene ráförmed az akarata ellen
feltámadt szelekre:”Majd én titeket megzabolázlak!” A Furioso pompás zsánerkép, a lobbanékonyságnak, a felindulásnak
mesterien felvázolt zenei rajza.
Essék néhány szó a Meditációról is, mely Kodály
első publikált darabja. Kodály
1905-ben hosszabb időt töltött Párizsban és hazatérve Debussy új hangzásvilágának
bűvöletében írta meg ezt a darabot (amint alcíme is mutatja). Az
egészhangú skála mindvégig keveredik a pentaton magyar népdal hangzásvilágával.
Improvizatív bevezetés után meditatív, melankolikus dallamot hallunk, amely
kirobbanó tetőpontig hevül fel, majd ujra elcsendesedik. Döbbenetes: a
melankolikus fő motívum azonos a
30 évvel később (1936-ban)
Berzsenyi Dániel „Magyarokhoz” című költeményére komponált
kórusművel – FORR A VILÁG BÚS
TENGERE Ó MAGYAR-ral. Lehet, hogy belemagyarázás, és véletlen Kodály
dallamválasztása. Nem tudok a mű keletkezés történetéről semmit. Én a
céltudatos emberré érés gyönyörű példáját vélem ebben kifejezésre jutni. A
25 éves ifjú merengése helyett a tettek követelését, a cselekvésre
felszólítást.
Az elhangzott műsor:
Meditáció (1907)
Kilenc zongoradarab Op. 3 (1909)
Allegretto scherzoso (4),
Furioso (5), Allegretto giocoso (7)
* A Zenetanárok Társasága Kodály megemlékezésén 2007. november 17-én „Kodály: Meditáció és Kilenc Zongoradarabból a 4., 5. és 7. számú darabok” címmel elhangzott előadás szerkesztett változata. Köszönöm a Kodály Zoltán Emlékmúzeum munkatársának, Kapronyi Teréznek, hogy az adatok korrekt közlésének kiegészítésében segítségemre volt.