„Minden út Rómába vezet”Rövid beszámoló az EPTA – Róma konferenciáról„Minden út Rómába vezet”! Akár ez is lehetett volna a címe annak a zongorista találkozónak, ami 2004. október 15-18. között Rómában volt. Az Európai Zongoratanárok Szövetsége ez alkalommal az ’Örök város’-ban tartotta 26-.ik konferenciáját. Az olaszországi konferencia az Oktatási Minisztérium fővédnökségét élvezte, melyhez a Kulturális Minisztérium, Róma Város Kormányzata, a Vatikáni Rádió, a Francia Nagykövetség is hozzájárult, minden bizonnyal a remekül karban tartott többszáz éves műemlék épületek térítésmentes használati jogának biztosításával is. Hagyományként kialakult szokás már, hogy ennek az évenként ismételten összehívott tanácskozásnak mindég más ország a vendéglátója (emlékezzünk rá, 2000-ben mi magyarok fogadtuk a konferenciát itt Budapesten, a Zeneakadémián, annak szponzori segítségét élvezve). Nyolc évvel ezelőtt azonban szintén Rómában ült össze az EPTA vezetősége. A mostanihoz hasonlóan akkor is versennyel kötötték össze ezt az eseményt. Azon a versenyen – visszaidézve az eseményeket – a magyar résztvevő gyerekek arattak feltűnő, szép sikereket. A nyolc éves Januj Blanka, a tizenegy éves Módis Hajnalka, és még többen mások tanáraikkal együtt vettek részt az 1996-os római versenyen. A mostanin, mely a konferenciát megelőző héten zajlott, nem találkoztam magyar nevekkel. Az előadások három napon keresztül fél óránként váltakozva követték egymást az egyik XV. században épített palotában, a Chiostro della Confraternita di San Giovanni de’ Genovesi-ben, mely a Santa Cecilia bazilika tőszomszédságában helyezkedik el. Ez alkalommal az Eko cég római kirendeltsége a Castrianni firmával kooperálva két Seiler márkájú remek hangversenyzongorát bocsátott szponzori segítségként a rendezvény rendelkezésére. Egyiket az előadó teremben helyezték el, a kápolna boltíve alatt. A falakon a korai kereszténység szentjeit ábrázoló reneszánsz freskók vettek körül bennünket. A másik hangszer a gyakorló teremként használható vörös és arany színben pompázó barokk kápolnába került. Nem csoda, ha a zene és műemlékek különös kettősségének atmoszférájában az embert hatalmába kerítette a művészetben rejlő, múltat is élővé varázsoló sugárzás. A hely szelleme, és a jobbára ismeretlen XX. századi zeneszerzők zenéje, melyet a több mint tizenöt országból összegyűlt zongorista előadótól hallhattunk, megerősítette azt a hitünket, hogy a művészet léte és élvezetének igénye alapvető mindazok számára, akikben erre fogékonyság van. Az EPTA konferencia szervezője az olasz EPTA és az olasz Chopin Társaság elnöknője, Marcella Crudeli volt, aki a megnyitón nemcsak szavakkal, hanem zongorajátékával is köszöntötte az egybegyülteket. Crudeli 1994-ben CD-re játszotta és saját szerkesztésű kotta kiadásában meg is jelentette Domenico Cimarosa (1749-1801) olasz zeneszerző valamennyi (számszerint 62) zongoraszonátáját. A nyitó hangversenyen ezekből e művekből is hallhattunk sziporkázó előadásában néhányat. D. Cimarosa a D. Scarlatti, A. Vivaldi utáni olasz nemzedék nálunk kevésbé játszott mestere, kár, hogy szonátái nem képezik részét nálunk is a fiatal zongoristák repertoárjának. Az előadók elsősorban saját országuk ’kortárs’ zenéjét mutatták be, és igyekeztek röviden megismertetni azt a hallgatósággal. Részt vett és előadott a konferencián az EPTA-val ma már szervezeti társkapcsolatot tartó amerikai, latin-amerikai, kanadai társaság képviselője is. A magyar kortárs zenét ez esetben Soproni József: Jegyzetlapok című sorozatának négy füzete képviselte, melynek feltűnően nagy sikert aratott előadása a következő elgondolkoztató megjegyzést váltotta ki: „Bartók Béla óta miért Magyarország az az ország, mely az ifjúság számára írt zongorairodalomban az avantgarde-ot, az újító szellemet képviseli?” (Malcolm Troup, Piano Journal 2004. ősz, 2. o.) Valójában, vannak-e a nálunk ismert sorozatokhoz hasonlóan ilyen jellegű művek más országokban is? Mi pedig élünk-e e zenék szellemet, mentalitást megújító eszközeivel, vagy csak arra jók, hogy eldicsekedjünk velük? Az ismertebb szerzők, Villa-Lobos, De Falla, Ravel művei mellett hallhattunk a grúz R. Ragidze, az angol Rawsthorne, Berkeley, Walton, az amerikai G. Rahbee, a finn Rautavarra, a norvég M.M.Ulstrad, az ukrán V. Kassenko, az olasz F. Busoni zongoraműveiből is. E széles spektrumban elhangzott műsor meghallgatása ujra csak arra a felismerésre vezetett, hogy lehetetlenül beszűkülünk, ha nem nyitjuk ki a figyelmünket, nem közelítünk kellő kíváncsisággal, érdeklődéssel a minket körülvévő, körülöttünk zajló zenei világ felé. Az esték programjába a hangulatos közös vacsorák mellett belefért a kivilágított ókori Róma műemlékeinek megtekintése is, mely ily módon ebben a rövid időkeretben hozzájárult ahhoz, hogy az ott töltött napok felejthetetlenné váljanak. A konferencia záró eseménye a Marcella Crudeli villájában megtartott EPTA tanácskozás volt, melyet nagyszabású cocktail-party, fogadás követett. Marcella villája Róma ’Rózsadomb’-ján található, egy békés, gazdag villanegyedben. Lakásának falait többek között nemesi őseinek festményei díszítik, gazdag könyvtárral, külföldi turnéjai alkalmával kapott dísztárgyakkal egyetemben. Jóleső érzés volt közösen gondolkodni a zenész társadalom mindennapjainak feladatairól, a jövő útjának egyengetéséről, és legfőképpen képviselni ott egy olyan országot, amelyik – külföldi megítélésben – Bartók és Kodály zsenijének köszönhetően még ma is a világ első zenei ’nagyhatalmai’ közé tartozik. A ’Róma 2004 Nemzetközi Zongoraverseny’-nek – mely a konferenciát megelőző héten zajlott – 18-án este volt a díjkiosztó záró hangversenye. Ezzel zárult a konferencia esemény sorozata. Az EPTA találkozó következő, 27. európai konferenciáját 2005 szeptember 1-4. között tartja az angliai Manchesterben a Royal Northern College of Music-ban. Az ezt követő nemzetközi összejövetelek színhelyei reményeink szerint előreláthatólag Portugália (2006), Spanyolország (2007), majd Észtország (2008) lesznek. Ábrahám Mariann
az EPTA magyar szekciójának elnöke |