EPTA KONGRESSZUS,
2000. augusztus 23-28.
Ez az esemény - mely egyben a nemzetközi szervezetben való részvételünk 10 éves évfordulójának ünneplése is volt - nem csak magyar, hanem külföldi zenei körökben is rendkívülinek nevezhető érdeklődést váltott ki. A magyar zenekultúra híre és a Liszt Ferenc Zeneakadémia megismerésének vágya több mint 250 muzsikust vonzott fővárosunkba. Képviseltette magát az EPTA 38 európai tagállamának mintegy 98 %-a, de nagy létszámmal jelen voltak az USA-ból, Japánból, Kanadából is. Több mint 25 ország képviseletében adtak elő mintegy kilencvenen: intézmények vezető professzorai, alap- és középfokon tanító pedagógusok, valamint növendékek. A magyar résytvevőkkel együtt a hallgatóság megtöltötte a Zeneakadémia kistermét. Igazi nemzetközi zenei programkínálat tette lehetővé az érdeklődők számára az ismeretszerzést, a szakmai feltöltődést. Az, hogy a magyar zene, a magyar zenei élet vonzáskörébe ennyien bekerültek, mutatja, hogy hazánk e tekintetben a külföld szemében milyen magas pozíciót foglal el. A tematika a zongoratanítás kereteit messze túlnőtte. Sokoldalúsága arra késztette a Zeneakadémia továbbképzési programjának szervezőit, hogy a rendezvény egy része bekerüljön az Akadémia akkreditált továbbképzésének keretébe. Ennek az volt a legfőbb célkitűzése, hogy a zenetanítás hangszertől független általános lélektani és esztétikai alapjainak ismeretkörét szélesítse és tájékoztató betekintést adjon azokba a zenepedagógiai eszmékbe, melyekre külföldi kollégáink tanári működésüket építik. A zenével való embernevelésnek különféle útjait tárták fel ezek az előadások, és a gyakorlatban is igyekeztek ezt bemutatni. Megérezhettük, hogy ez a sokrétűség fontos megközelítésmód ahhoz, hogy a zenét, mint lényünk és mint emberré formálódásunk egyik legfontosabb eszközét hatékonyan fel tudjuk a pedagógia érdekében használni. A témákban komoly és alapos eligazítást kaphattunk, mert akik eljöttek ide (Willems, Stanislawski, Dalcroze, Orff módszerek képviseletében, Marimba Magic csoport az USA-ból, Suzuki, Yamaha, Kodály módszer Angliából, Yehudi Menuhin eszméi és a sokféle improvizációs technika), témájuk igazságát az adott időkeretek között megpróbálták teljes mélységében és nagy felkészültséggel bizonyítani. Versenyjellegű környezetben élünk, minden eszközt meg kell ragadnunk a zenetanítás elengedhetetlen fontosságát hirdető érveink bizonyítására. Bátorítani és megnyitni a belső energiákat, hogy kapcsolatot tudjunk kiépíteni minden növendék felé, ez volt a cél most is. A tanár személye, szakmai minősége, tudása rendkívül döntő, ő teszi élővé és működőképessé az elveket és mindazt, amit a tantervek, az iskolai háttér a szervezettségével biztosítani tud. Meggyőződésünk, hogy a jó és eredményes tanítás a növendékek fejlődése érdekében ötvözi ezeket a módszereket és úgy olvasztja össze, hogy az sajátos és gazdag arculatot ad művelőjének. “Pávatáncot járok a növendék körül” – így fogalmazott Máthé Miklósné, Klári néni, amikor megkérdeztem tőle, miben áll tanításának lényege, titka. A hallottak is hozzásegíthetnek ahhoz, hogy követni tudjuk példáját. Hogy további elmélyedésre és átgondolásra is lehetőség nyíljék, a PARLANDO
2001 / 1-2. és 3. száma nem csak a zongoristák, hanem minden zenetanár
számára megismerhetővé kívánja tenni a különböző és általános zenetanulási
módszereket, remélve, hogy a tanári munkába ily módon jobban beépíthetővé
válnak majd. Emellett hozzáférhetővé kívánja tenni a zongoristák számára azokat
az új ismereteket nyújtó, rendkívül érdekes előadásokat is, amelyeket az idő
megosztottsága és a nyelvi nehézségek miatt nem állt mindenkinek módjában
figyelemmel kísérni. Ábrahám Mariann |
