Hajdú Mihály

Az alsó fokú tanárképzés néhány problémájáról

Oktatói és nevelési rendszerünk minden intézményére egyformán jellemző az az őszinte törekvés - mondta -, hogy a nép legszélesebb rétegei részesüljenek a kultúra igazságaiból és szépségeiből.

Ez a feladat a mi munkaterületünkre transzponálva annyit jelent, hogy meg kell hódítanunk a tömegeket a zene emberformáló világa számára.

Többek között erre a feladatra számító igény hozta létre mintegy tíz évvel ezelőtt a szaktanárképzőt. A cél az volt, hogy aránylag rövid idő alatt szakmailag jól felkészült tanárokat küldjünk a tömegek zenei nevelésére.

Jóleső tudat, hogy a szakiskolákban végzett szaktanárok az alsó fokú oktatásban máris szép eredményeket mutatnak fel, munkájukat megbecsülik, elismerik, tehát megállják helyüket. Röviden, a szaktanárképzés újfajta módja általában bevált.

Mi lehet a jövő perspektívája ?

Elsősorban a vidéki szakiskolák tanárképzőjének bővítése, a budapesti szakiskola tanárképzőjének szélesítése, az eddig elhanyagoltabb tanszakok, főleg a vonós- és fúvós hangszerek alsó fokú szaktanár utánpótlása.

Felmerül az a kérdés is, hogy az általános zeneiskolai ének tanítás ellátására alkalmas zenetanárokat nem volna-e célszerű a szakiskolákban képezni, tanulmányaikat a hangszeres képzéssel összekapcsolni? Gondoljunk azokra a kisebb falvakra is, ahol zeneiskola nincs, és belátható időn belül nem is lehet, viszont az általános iskola megfelelő szaktanár hiányában a hangszeres zenetanulásra jelenleg nem ad lehetőséget.

Ezután beszélt a zenepedagógusok nevelői felelősségéről.

A zeneiskolák és a zeneművészeti szakiskolák elsősorban nem nevelő intézetek - mondta. Speciális nevelést adnak annak az ifjúságnak, amely az erkölcsi-állampolgári nevelést a szülői házban és a közismereti iskolában kapja.

Mégis valamiféle nevelésnek, vagy légkörnek ki kell alakulnia már az alsó fokú zeneiskolában is. A példamutató emberi magatartású és kiváló zenei képességű növendékek közül válasszuk ki azokat, akik a tömegek nevelésére nemcsak alkalmasak lesznek, de örömmel vállalják is hivatásukat. S hogy ez a vállalkozás az ifjú pedagógus szíve szerint való, önkéntes, tehát sikeres legyen, olyan hivatástudattal felvértezve kell útra engednünk a szaktanárképző elvégzése után a növendékeket, hogy a zenei - mondjuk így - „néptanítói” pályát szépnek, alkotónak és előre vivőnek érezze. Ilyenformán legalább annyira hasznos munkásokat nevelünk a társadalom számára - és olyan magas”rendű munkát végzünk, ha a tudás továbbadóját - tanárjelöltet nevelünk, mintha pl. a legmagasabb szintű művészképzéssel foglalkoznánk.

Felemelő, nemes feladat, hogy ebből az építőmunkából, a szocialista embertípus kiművelésének feladatából az új világunk új zenepedagógusai is méltóképpen kivegyék részüket.